Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-22

1661 Az Országgyűlés 22. ülése, 1987. december 17-én, csütörtökön 1662 millió forint nyereséget hozott dolgozóinak, akik ugyan kezdetben nem szerették, de most már nem cserélnék vissza semmiért. Az embereknek ugyanis, ha nem is mutatják, lelkük mélyén igényük van az eró's, rendrakó kézre, vezetőkre. Mennyivel növelhetnénk ilyen vezetők lehetőségét a jelenleg bürokratikus kötöttségek felszabadításával. Bíztatónak tartom, hogy a fentihez hasonló példák, ha lassan is, az ország más területein is előfordulnak, akik visszaadhatják dolgozóik hitét, amire az elkövetkezendő időkben nagy-nagy szükség lesz az egészségügyben is. Tegnap két képviselőtársam is elmondta okos, szép gondolatait ezzel kapcsolatban, amivel egyetértek. Az egészségügyben is feladatainkat a nehezedő gazdasági körülmények között csak akkor tudjuk teljesíteni, ha feltárjuk tartalékainkat, amivel szerintem bőven rendelkezünk. Úgy gondolom, megértek a feltételek az irányítás igazi korszerűsítésére, talán még az egészségügyi törvény újrafogalmazására is, mely az igazi értékrendek helyreállításával megszabadítana bennünket mind a betegek, mind az egészségügyi dolgozók számára megalázó gyakorlattól. Az integráció és a területi elv teljessé tételénél a gyógyszerforgalmazás és mentőszolgálat helyzetét is javaslom megvizsgálni. Meg kell tanulnunk gazdálkodni és ésszerűen takarékoskodni pénzzel, anyaggal és idővel. Szabadjon erre egy egyszerű példát említenem: jelenleg szinte minden szervezet, intézmény, vállalat, gazdaság rendeletileg előírt joga, hogy dolgozóit vagy leendő dolgozóit, bármely szervezet tagját egészségügyi alkalmassági vizsgálatra kötelezze. Ez azt jelenti, hogy az állampolgár évente akár többször is kénytelen igénybe venni a járóbetegellátás különböző szakrendelését. A beszerzett leleteket azután gondosan csatolják, iktatják, raktározzák. Nem részletezem tovább, hisz a jelenlévők és a lakosság körében is nagyon sokan voltak alanyai ilyen tortúráknak, természetesen munkaidőben. Véleményem szerint némi egyszerűsítéssel ezt kiküszöbölhetnék, ha például a végre bevezetésre kerülő egészségügyi könyv egy betétlapját mindenki köteles lenne elfogadni az egészségügyi alkalmasság igazolására. Évi egy vizsgálat elegendő lenne továbbtanulás, sorozás, jogosítványmegszerzés, munkavállalás, politikai továbbképzés stb. céljára. A megtakarított időből több jutna a betegre, a vegyszer, a film és a papír árából talán jutna egy kisebb egészségügyi fejlesztésre is. Elnézést kérek, hogy ennek kapcsán megjegyzek valamit. Tisztemnél fogva, ahogy önök is, sok írásos anyagot kapok, amelyeknél csak a papír egyik oldalára írtak. Nem mindenki fedezte még fel, hogy a papírnak két oldala van. Most szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy érjünk ezzel a lehetőséggel, olcsóbb. Példámmal szerettem volna igazolni azt, hogy sokszor egyszerű problémák megoldásával, egyszerű eszközök alkalmazásával takarékoskodhatunk ésszerűen, lehetőséget teremtve arra, hogy a pénzt fejlesztésre, az új alkalmazására hasznosítsuk. A különböző fórumokon az elmúlt rövid időszak alatt is hasznos, okos, megfontolandó ötletek hangzottak el, amelyek alkalmazásával, bevezetésével biztosan előre léphetünk. Szabadjon más területről is néhány gondolatot elmondanom. Nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy az oktatás, a kultúra ilyen nehéz helyzetbe kerül, nemcsak jelenünket, hanem jövendőnket is veszélyezteti. Ezért kérem megvizsgálni, hogy az egyéb kiadások összegeiből milyen módon lehetne átcsoportosítani az oktatás számára. Az oktatásban is elgondolásra ajánlom az egyszerűsítést, a kevesebbet, de jobban az elv betartását. Egészében elfogadom a költségvetés tervezetét, és hiszem, hogyha lassan is, de túljutunk nehézségeinken. Találkozásaim során az egyszerű emberek mind gyakrabban kérdezik meg tőlem, mit tehetnek, ki mondja meg, hogy mit tegyenek annak érdekében, hogy a megújulás, a kibontakozás megvalósuljon. Nekik is újra mondom, lehet, hogy optimistábbnak tűnök az átlagnál, de hitemet biztosan édesapámtól örököltem, aki egyszerű parasztember volt, aki megtanulta, hogy akármilyen idők járnak, a dolgot tenni kell, a magot el kell vetni, hogy arathassunk. Ezt a hitet kívánom az egészségügynek és az országnak is, meg rendet, tisztaságot, bizalmat, igazi értékrendet és jó egészséget. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Vassné Nyéki Hona Pest megyei képviselőtársunk következik. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőelvtársaim! Két és fél éve vagyok képviselő és ez idő alatt mindig kevésnek találtam a tanácsokról szóló vitát, s már-már azt gondoltam, hogy ez nem is olyan fontos munkaterület, mint a többi. Tegnap azonban annyi okos szó hangzott el a tanácsokról, hogy ez a véleményem megváltozott — és valamennyiünk örömére: én ma jóval kevesebbet fogok beszélni. A költségvetés vitájáról szólva, természetesen én is a tanácsokról szeretnék mondani néhány dolgot, mégpedig a pénzgazdálkodásunkról és arról a légkörről, amelyben a tanácsok ma dolgoznak. Az ismert új pénzgazdálkodás próbatételei mellett új feladatunk volt a házadó bevezetése, a településfejlesztési hozzájárulás megszervezése és még annyi minden, amiről előttem már szóltak, tanácselnökök, hogy mi bizony az életviszonyok legszélesebb skálájával foglalkozunk. Ezt talán sokan nem is hiszik el. A munkánk szoros párbeszédet, demokratikus magatartást igényelt, igényel. Úgy érzem, nekem is szólnom kell arról is, amiről már mások szóltak; de őket szeretném megerősíteni, hogy már a településfejlesztés szervezésének kezdetén minden jó szándékunk ellenére, sajnos számos esetben, majdhogy szembe kerültünk — mi, tanácsok — a lakossággal. A hatalmas munkabefektetés mellett jól jött volna, ha a hírközlő szerveink, amelyek oly nagy hatással tudnak lenni a lakosság hangulatára, nemcsak a negatív példák sorát mutatják be; hiszen ennek a törvényerejű rendeletnek mi, tanácsok csupán a végrehajtói lehettünk. Hatását napjainkban érezzük, amikor a várt bevételek nehezen realizálódnak, és lehet, hogy sok helyen a kitűzött célokat nem valósíthatjuk meg.