Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1235 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1236 lalását a gazdasági-társadalmi kibontakozásról, a Mi­nisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját és az ehhez kapcsolódó szavait a miniszterelnöknek, azt hiszem, azt mondhatjuk, hogy az ország vezetése ma is a valóságról beszél és az igazat mondja és nyíltan beszél. És ezt meg kell tartanunk, ezt a szokást. Eny­nyit így a bevezetőben. Most a helyzetről. Én természetesen nem fogom újra elemezni, mert ez teljesen fölösleges. A helyzet­megállapítás lényeges vonásai terjesen nyilvánvalóak most már. A fő jellemzője, hogy nem következett be a gazdasági munkában az a fordulat az utóbbi évek­ben, amire feltétlenül szükség lett volna. Ennek foly­tatásaként az ország össz-szükségleteire többet fo­gyasztott mint amit megtermelt. A harmadik dolog — ez már közvetlen, konkrét kérdés — ennek következ­tében a költségvetési hiány növekedett és az adósság is növekedett, mint ahogy itt a miniszterelnöki expo­zéban hallották. Ezt azzal szeretném befejezni — a helyzetelemzésre való utalást, mert ez csak utalás —, hogy mind a helyzet, mind az idő cselekvést és hatá­rozott lépést követel most az ország vezetőitől és né­pünktől is. Milyen körülmények játszottak közre a mai hely­zet kialakulásában? — mert hiszen a széles körű társa­dalmi vitában is felmerült ez. Azt hiszem, talán azzal kezdhetném, hogy nálunk — ez lassan már egy törté­nelmi szakasz — a szocialista társadalom alapjainak a lerakása megtörtént, a termelőszövetkezetek megala­kításával be is fejeződött, ezeken az alapokon a szo­cialista építés megkezdődött Magyarországon. De ide tartozik az is, hogy a szocialista építés is egy új sza­kaszba lépett. A korábbi — és ez persze nemcsak a mi országunkban folyó szocialista építésre vonatkozik — szakasz az úgynevezett extenzív fejlődés szakasza volt, amikor jelentős nyersanyagok és élő erő volt be­vonható az építőmunkába; és ezek a tartalékok nin­csenek. Ezt az újabb szakaszt hívjuk úgy, hogy a szo­cialista építés intenzív szakasza. Meg kell mondani — amit már korábban is megfelelő nyomatékkal han­goztatott a párt, és nemcsak a párt —, hogy ez az in­tenzív szakaszra való átállás lassú. A másik: mindenki emlékszik, hogy 1974-ben a nemzetközi gazdasági életben jelentkezett az olajárrobbanás, ami láncsoro­zatot vont maga után és lényegesen megváltoztatta azokat a nemzetközi gazdasági körülményeket, ame­lyek között Magyarországnak élnie, dolgoznia és gaz­dálkodnia kell. Még ezeken az árrobbanásokon túl a világgazdaság­ban egyéb folyamatok is végbementek. Egészen új ipari ágazatok jelentkeztek, a nemzetközi gazdasági életben olyan jelentős tényezők, amik korábban nem léteztek. Ezt sem mértük fel időben, ennek a hatását a mi gazdasági munkánkban. Ugyanebben az időszak­ban a nemzetközi gazdasági körülményekhez való iga­zodás nem történt meg és természetesen a további részlete — mint tudjuk — a szerkezet és termékváltás, ez sem következett be. Helyenként egyes ágazatokon belül, vállalatokon belül igen, de a népgazdaságban nem következett be, és ennek még közvetlen megjele­nési formájában azt jelenti, hogy a termékeink — és ezt is szeretném hangsúlyozni — termékeink minősége nem felel meg a követelményeknek. És itt ne csak a nemzetközi piac igényeire gondoljanak, én ezt kiter­jesztem a hazai fogyasztásra. Nem felel meg e minőség sem a követelményeknek. Most ezekkel a tényezőkkel, késlekedésekkel kap­csolatban az eddigi széles körű vitában — ahogy Grósz elvtárs is hivatkozott erre — felmerül a felelősség kér­dése. Ki, kik felelősek ennek a helyzetnek a kialaku­lásáért? Én szeretnék erről valamit mondani, hozzáté­ve, hogy felelősöket természetesen lehet keresni, talál­ni, megállapítani, de ennél fontosabbnak tartom a kérdésnek azt az oldalát, hogy a tapasztalatokból okuljunk, s amik hibák voltak, azt ne felejtsük el. Én miben látom a hibát? Úgy tűnik, a vezetés hibájának lehet nevezni — be­leértve a párt- és az állami vezetés hibáját — először, hogy az 1974-ben kezdődött árrobbanást és minden egyebet, amit a későbbiekben ez maga után vont, idő­legesnek, átmenetinek tartotta a mi párt- és állami ve­zetésünk. Nem mi voltunk egyébként az egyedüliek. Akkor amikor ez a folyamat elkezdődött a világon senki sem látta, ami ebből később kialakult. De hát mi a magunk oldaláról beszélhetünk, mi ezt átme­neti konjunkturális jelenségnek tartottuk. A következő — ez reánk, mint szocialista ország vezetőire érvényes — bizonyos mértékig mi is tagjai lettünk egy olyan téves hiedelemnek, hogy a világgaz­dasági változások a szocialista országok gazdálkodásá­ra nem hatnak vissza és nem gyakorolnak komoly be­folyást. Ez komoly hiba volt. De volt, és szólni kell róla. Különösképpen a tapasztalatok miatt. A következő ilyennek tartom és feltétlen meg sze­retném itt nevezni, hogy ebben a bizonyos helyzet­ben, amikor a nemzetközi gazdasági körülmények — meg kell mondani, hogy számunkra hátrányosan — változtak, gondoljunk az 1974-75—76-os időre, mi elkövettük azt a komoly hibát, összefüggésben a má­sik hibás szemlélettel, hogy a szocialista országokra nem hatnak komolyan ezek a változások, fenntartot­tunk egy közepes fejlődési ütemet mind a termelés vonalán, mind az életszínvonal emelkedését tekintve. És jó pár éven keresztül tartottuk, ezt az ütemet. Ez persze sokszor szóba kerül sokféle tényező között. Szocialista partnereinknek, akik megfordulnak az or­szágban, az életkörülményeket a tele boltokat látva fel is tűnt ez és kérdezősködtek. Én azt mondtam, hogy kérem vessék össze a statisztikát. Ma már látjuk: hibának bizonyult ezt a fejlődési ütemet tartani. Mi a KGST statisztikában mindig a KGST országok kö­zéparányosai közé tartozunk. Nem valami esztelen, nem tudom én miféle tempót diktáltunk, de meg nem alapozott tempót diktáltunk. És ebből következett be, amit ma úgy hívunk, hogy ennek a súlyos hibának a következtében bizonyos évek alatt, mind mostaná­ig, az ország többet használ fel, mint amennyit meg­termel. A hiba megtörtént. Majd a tanulságokból min­denképpen okulni kell. Még egy hibáról szeretnék szólni, ez más természe­tű. Ez már a rendszerünk sajátosságához tartozik, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom