Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-21

1587 Az Országgyűlés 21. ülése, 1 portosítását tervszerűen, akár átképzéssel, akár új munkahelyek létesítésének ösztönzésével elősegítsük. Az átcsoportosításnak persze óhatatlanul időigénye van. Lesznek tehát munkát keresők, de ez sem az anyagi biztonságot nem veszélyezteti, sem perspek­tívátlansághoz, egzisztenciális elbizonytalanodáshoz nem vezet. Inkább a szerkezetváltási folyamat lassú­sága okoz gondot, mint az abból fakadó konfliktu­sok. Ma még egyszerűbb árat emelni, kedvezménye­kért folyamodni, s ily módon jövedelemhez jutni, mintsem a gazdálkodást akár konfliktusok árán is ész­szerüsíteni. Megfelelő ösztönző, s ha kell, kényszerítő gazdasági környezet és vállalati intézkedések egyaránt kellenek ahhoz, hogy a gazdálkodók tartalékaikat fel­tárják. Összefoglalóan 1987-ről el lehet mondani, hogy a múlt évhez képest van javulás, több területen a rom­lási folyamat mérséklődött. Az előrehaladás üteme azonban nem kielégítő, még kevés a stabilizáláshoz. Tisztelt Országgyűlés! Sokan felteszik a kérdést: vajon az 1988. évi ter­vünknek van-e karaktere, és amennyiben segíti a ki­bontakozás feltételeinek kialakulását? Látni kell, hogy egyensúly nélkül nem lehet megújulás. Nincs le­hetőségünk már arra, hogy a teljesítményeket mi, vagy valaki más, rajtunk kívülálló tényező megelőle­gezze. Mindezekből következik, hogy a terv legfonto­sabb jellegzetessége a külső pénzügyi egyensúly ja­vítása. Ez annyit jelent, hogy az ez évi közel félmilli­árd dolláros fizetési mérleg javulást folytatni szüksé­ges, és jövőre a nem rubel elszámolású fizetési mérle­günk hiánya 500 millió dollárnál nem lehet több. Rubelelszámolásokban javuló cserearányok mellett aktív fizetési mérleggel számolunk, mintegy 4-500 millió rubel értékben. A szigorú nemzetközi pénzügyi feltételek korlátoz­zák a gazdaság mozgásterét. A hazai vásárlóerő bővü­lése az importigényeket növelné, és árualapokat von­na el az export elől. A helyzet tehát megköveteli azt, hogy a belső pénzügyi egyensúly javuljon, ami kifeje­zésre jut az állami költségvetés elosztási poütikájában is. Ezzel van összhangban az állami költségvetés 20,4 milliárd forintos előterjesztett hiánya, és az, hogy banki módszerekkel szűkíteni kívánjuk a pénz meny­nyiségét. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a külső egyensúly javulásának szükséges, de nem elégsé­ges feltétele az állami költségvetés deficitjének csök­kenése. Ehhez még jó exportérdekeltség, és ahol erre ésszerű lehetőség van, az import hatékony kiváltása is kell. Az 1988-as terv közel 5 milliárd dollárnyi konver­tibilis exporttal számol, de ehhez az ideinél 6 száza­lékkal kisebb import tartozik. Meggyőződésem, hogy van a vállalatokban annyi teljesítőképesség, annyi erő, ami biztosítja, hogy az exportterv 1988-ban is reális legyen. Ezt ösztönző eszközök is segítik. A nemzetközi gyakorlatnak meg­felelően az export általános forgalmi adója nulla. No­vemberben 5 százalékos forint-leértékelést hajtottunk végre, azért, hogy ne legyen fennakadás az 1988. évre szóló szerződéskötésekben. A konvertálható áruala­87. december 16-án, szerdán 1588 pok fejlesztését továbbra is ösztönözzük. Fennmarad a pályázati rendszer, s az ennek keretében megvalósu­ló fejlesztések során a vállalati források kiegészülnek a központ által biztosított többlet-hitelezési lehetőség­gel, valamint a kereskedelmi bankok saját alapjaival. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik fejleszté­seiket vegyesvállalat alakításával, külföldi tőke bevo­násával valósítják meg. Ezeket a fejlesztéseket a kor­mányzat kedvezményekkel bátorítja. A pályázatok közül az ez év október 31-ig megkötött szerződések­nél a beruházási javakra az általános forgalmi adó tel­jes egészében egy ütemben visszaigényelhető. A ké­sőbb kötötteknél szintén teljes egészében, de két év alatt fele-fele arányban történik a beruházásra jutó ál­talános forgalmi adó visszatérítése. 1988-ban pályázat keretében 12—16 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg, s erre számításaink szerint 3 milliárd forint adó­kevezmény jut. Nagy jelentőségű e tekintetben is a Német Szövetségi Köztársaságtól nemrégiben felvett 1 milliárd márkás hitel. Ennek tekintélyes részét köz­vetlenül fejlesztésekre, a műszaki színvonal, a műszaki haladás gyorsítására kívánjuk fordítani, például az ex­port növelését ígérő pályázatok keretében. A vállalati kezdeményezéseket az üzleti kapcsola­tok kiépítésére, a külpiaci szervezet fejlesztésére a kormányzat továbbra is szorgalmazza és támogatja. Az export hitelbiztosítás és az árfolyam-biztosítás kü­lönböző formái a jövőben is védelmet nyújtanak az exportőröknek. A nemzetközi gyakorlattal összhang­ban levő hitelkamatok is segítik külföldön hitelbe el­adó, főként gépipari vállalatokat. Jól ismert, hogy világszerte szubvenciós háború fo­lyik az agrártermékek exportpiacain. Ilyen körülmé­nyek között mi sem mondhatunk le arról, hogy az új adórendszerre való áttérést követően is közvetlenül segítsük a mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelt. Ugyanakkor itt, s a gazdaság minden területén a leg­kevésbé gazdaságos export visszaszorítása népgazdasá­gi érdek. A racionálisabb importgazdálkodásnak is növekvő fontossága van. Ezért az importtermékeket széles kör­ben felhasználó gazdaságtalan termelést mielőbb csök­kenteni kell, amely automatikusan az import mérsék­lődésével is jár. Az itthon is gazdaságosan, jó minőség­ben előállítható termékek importját pedig fejlesztés­sel ki kell váltani. Mintegy 150-200 millió dollár ösz­szegű import kiváltását tervezzük. Ha elkerülhetetlen, akkor a vámpolitika segítségével a nemzetközi egyez­ményeinkkel összeegyeztethető iparvédelemre is vál­lalkoznunk kell. Rubel viszonylatban a nettó adósságállományunk az 1988. évben 400-500 millió rubellel csökken, és így összességében tartozásaink a jövő év végére mini­málisak lesznek. E területen cserearány-javulással számolhatunk, miután behozatalban a kőolaj ára 13,5 százalékkal, a földgázé 8,4 százalékkal, a gázolajé pe­dig 13 százalékkal lesz olcsóbb. Fontos érdekünk, hogy a szocialista áruforgalom bővüljön, ennek azonban feltétele, hogy vállalataink növeljék behozatalukat. Még mindig igaz sajnos az, hogy a termelők jobban szeretnek tőkés országokból

Next

/
Oldalképek
Tartalom