Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-20

1541 Az Országgyűlés 20. ülése, 1987. szeptember 19-én, szombaton 1542 natíva azt jelenti, ha ezen a téren ezt a lépést tesszük, akkor ennek ez a következménye, ha azt csináljuk, annak az a következménye és azok állhatnak egymással szemben. Mi igyekszünk ezeket felállítani, és amikor a konkrét megjegyzésekre vissza fogok térni, akkor ennek birtokában fogunk javaslatot tenni a különböző álláspontok elfogadására. Vissza kell térnem a személyi jövedelemadó köré összpontosuló kérdésekre. Természetszerűen ez az, ami a legjobban megfogható, mérhető, és ezért e körül volt most is a legnagyobb vita. Meggyőződésem, hogy a személyi jövedelemadó az egyik eszköz, amelyik lehetővé teszi, hogy a differenciált munkából származó jövedelem ne okozzon társadalmi feszültségeket. Tehát megalapozza és segíti a differenciálás lehetőségét. Az első napon a Központi Bizottság határozatából idéztek. Ennek lényege az, hogy azokat a megoldásokat keressük, amelyek szocialista elveinkkel azonosak, beilleszthetők abba, és racionális megoldást találnak gazdasági problémáinkra. Úgy gondoljuk, hogy a javasolt megoldással ezt segítjük elő, hiszen a differenciálás racionális. Sokkal nagyobb mértékűnek kell lennie a jövedelmek differenciálódásának a munkából származó jövedelmek szerint, mint ahogy ez eddig volt. Ugyanakkor ezt társadalmilag tűrhetővé kell tenni, és ennek egyik formája az, hogy személyi jövedelemadó működik. Nagyon fontos, hogy olyan kérdésre is választ adjunk — mert nem szabad illúziókkal nekivágni a következő időszaknak —, hogy vajon csodaszer-e ez az adó. Itt is elhangzott, és én is azt vallom, hogy nem csodaszer. Meggyőződésem: a jól szervezett, célirányosan végzett és eredményes munka az egyedüli csodaszer. Nem a több munka, hanem a jól szervezett, célirányosan végzett, eredményes munka. Ez csodaszer. Ezt kell segíteni, és hogy Szentágothai profeszszor hasonlatával éljek, elő kell csalogatni az emberekből a teljesítményeket, a többletlehetőségeket. Mi azt várjuk ettől az adórendszertől, hogy ne úgy reagáljunk erre, hogy visszahúzódunk, nem teljesítünk, hanem úgy, hogy ez arra késztet, arra sarkall bennünket, hogy többletteljesítményekkel megalapozzuk a következő éveinket. Szólnom kell a kedvezmények kérdéséről. Bár meg kell mondanom, sok segítséget is kaptam a képviselőktől, és ezeket meg kell köszönnöm, mert a kedvezmények kapcsán olyan — elnézést — filozófiai értékű megjegyzések is elhangzottak, amelyekkel nekünk számolni kell a jövőben. Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy ha elindulunk a kedvezmények útján, nem tudunk megállni. Tudniillik nem lehet azt mondani, hogy ezt ezért igen, azt meg azért nem támogatjuk, mert mindegyiknek valamilyen okból megvan az indoka. Erről egyébként szépen beszélt az utolsó előtti hozzászóló képviselő, Kovács András. A másik, amit még ehhez hozzá kell tenni, tudnunk kell, hogy a kedvezményeket azoknak kell megfizetniük, akik nem kapnak kedvezményt. És ez nagyon lényeges dolog. A későbbiekben az a célunk, hogy szélesítsük az adófizetők körét és csökkentsük az adók mértékét. Ha perspektívát adunk ennek az adórendszernek, amit a kormány már most tud, akkor ez csak ez a perspektíva lehet, és ez a kedvezmények ellen is szól. És végül az általánosságok között egyetlen dologról szeretnék még szólni — ha önök ezt elfogadják és törvénybe kerül —, mikor lesz hatásos és hatékony ez az adórendszer. Akkor, ha egy sor más kérdésben is következetesen teljesítjük mindazt a programot, amit itt csütörtökön megszavaztak. Ebbe a gazdaságpolitika következetes magatartása is beletartozik, mert egy jó adórendszer is leromolhat akkor, ha nem következetes gazdaságpolitika áll mögötte. Szükséges, hogy a piac szabályait is figyelembe vevő tervgazdaságnak mind a két oldalát érvényesítsük és szélesebb értelemben véve — úgy ahogy itt erről szó volt több képviselő hozzászólásában, így Nyers elvtárs hozzászólásában is még az első napirendi pont kapcsán, — folytassuk a reformot. És végül akkor lesz sikeres az adóreform, ha nem rendezzük vissza ezeket a hatásokat. Nem tehetjük meg, hogy azt, amit nagy kínkeservvel elfogadtatunk, megvalósítunk, utána néhány hetes munkával visszarendezünk. Ezt nem tudjuk megtenni, és ez nagyon sokak, talán konkrét ellenszenvével fog találkozni. Ezzel ugyanis általában egyetérteni nem nehéz, amikor azonban „róla" van szó, akkor biztos, hogy nagyon nehéz lesz. Én kérem akkor is a megértést majd. Engedjék meg, hogy ezek után rátérjek a képviselői felvetésekre azzal, hogy tisztelettel elnézést kérek, ha nem reagálok és nem válaszolok minden felvetésre. Olyanokra, amelyek konkrét törvényjavaslat-módosítók, azokra természetszerűleg vissza fogok térni. De lesznek olyanok, amelyekre nem: egyrészt azért mert egyetértek velük, másrészt azért, mert nem tudom még a jó választ. Ez utóbbiakat meg kell vizsgálni és keresni kell a lehetséges megoldásokat. Az egyik leglényegesebb, legfontosabb, legizgalmasabb kérdés a családok kérdése volt itt. A kormány nagy felelősséggel és figyelemmel dolgozik azon, hogy a társadalomnak, ezekben a legfontosabb egységeiben olyan feltételek alakuljanak ki, amelyek jobb perspektívát tesznek lehetővé. Sok formában keressük a lehetséges megoldásokat, mint például a családsegítő központok kialakítása. Maradva a pénzügyeknél, a kormány javaslata az, hogy a három- és többgyermekes családok esetében gyermekenként 12 ezer forint adóalap-csökkentésre kerüljön sor. Tudjuk a jó az lenne, ha megtehetnénk, hogy minden gyermek után ezt a kedvezményt megadjuk. De tudomásul kell vennünk azt, hogy a realitások kényszerében élünk, ezért én az kérem: a Parlament vegye azt tudomásul, hogy ez csak az első lépés. Azoknak a rétegeknek, akik nem dolgoznak, esetleg nem úgy dolgoznak, ahogy kellene, azoknak nem adunk kedvezményt. A lumpenrétegek számára nem biztosítunk lehetőséget. De mindenkinek, aki becsületesen dolgozik és három- vagy annál több gyermeket tart el, annak e kedvezmény jár.