Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1225 Az Országgyűlés 17. ülése, 1987. szeptember 16-án, szerdán 1226 döntéselőkészítés szakaszában tájékoztassuk a képvi­selőket. A nagyobb jelentőségű kormánydöntések, illetve minisztertanácsi jogszabályok előkészítésénél fokozottabban támaszkodunk az országgyűlési bizott­ságok, illetve a képviselők véleményére és javaslataira. Szívesen fogadjuk és hasznosítani kívánjuk a képvise­lőknek a kormányzati munkával vagy az államigazga­tási szervek működésével kapcsolatos minden észrevé­telét. A kormány parlamenti kapcsolatainak szervezé­sére már a közeljövőben létrehozzuk a Miniszterta­nács munkaapparátusának részeként működő parla­menti titkárságot. A kormány szándékairól és döntéseinek indokai­ról, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendsze­resebben kívánjuk tájékoztatni az ország közvélemé­nyét. Nem tudunk és nem is akarunk beleszólni az új­ságkészítés, a televíziós és rádiós műsorszerkesztés szakmai feladataiba. Ez az újságírók, a sajtó vezetői­nek dolga, és másra át nem hárítható felelőssége. A sajtó elsődleges feladata az, hogy hiteles, a változó fo­lyamatokat a maguk bonyolultságában bemutató tük­röt tartson a társadalom elé. De szerepe nem merül ki ennyiben. Pozitívan kell hatnia a gazdasági és társadal­mi folyamatokra, elsősorban realizmusával, gyorsasá­gával, meggyőző erejével és azzal, hogy különbséget tesz a gazdasági, társadalmi megújulást segítő és hát­ráltató tényezők között. A társadalmi érdekképviseleti szervekkel való kap­csolat fejlesztésében a kormány abból indul ki, hogy az államigazgatás feladatkörének és szervezeti túlmé­retezettségének csökkentésével együtt fokozottabban kell kérnie támogatásukat. Nem az egyes államigazga­tási feladatok formai átadására, hanem valódi társa­dalmasításra gondolunk, amely módot ad arra, hogy a kormány partneri együttműködést folytathasson a társadalmi szervezetekkel, érdekképviseletekkel, egyesületekkel. A kormány gondoskodni kíván a tanácsi önkor­mányzat gazdasági és személyi feltételeinek javításá­ról, a tanácsi szakigazgatás színvonalának emeléséről. Nagyon fontosnak tartjuk a lakossággal való kapcsola­tuk fejlesztését, az ügyintézés gyorsítását, a bürokrati­kus kötöttségek csökkentését. Tovább akarjuk foly­tatni az államigazgatási hatáskörök decentralizálását és tervszerűen előkészítjük a kétszintű területi helyi igazgatásra való fokozatos áttérést. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjának végrehajtásában bizakodva épít a nemzetközi viszonyok kedvező ala­kulására. Külpolitikánk alapelvei ismertek és változat­lanok. Ezeket mind a párt XIII. kongresszusa, mind az 1985-ben itt elfogadott kormányprogram egyértel­műen jelölte meg. A Magyar Népköztársaság kormá­nyának külpolitikája a következő időkben is ezekre épül. Megelégedéssel és bizakodással vesszük tudomá­sul, hogy a Szovjetunió és más országok következetes politikájának eredményeként érezhetően javulnak a világbéke megőrzésének esélyei. A világpolitikát döntően meghatározó szovjet­amerikai viszony alakulásában örömmel tapasztaljuk, hogy a legfontosabb területeken felismerték a kölcsö­nös egymásra utaltságukat és azt, hogy egy biztonsá­gosabb vüág megteremtéséért erősíteniük kell kapcso­lataikat, az egymás iránti bizalmat. E folyamat ked­vezően befolyásolja a nemzetközi légkört. Az utóbbi évek talán legnagyobb figyelmet keltő és érdemlő világpolitikai fejleménye, hogy a szocialis­ta országokban mélyreható társadalmi-gazdasági átala­kulások kezdődtek el. E folyamatban kiemelkedő je­lentőségűek a Szovjetunióban megkezdett reformok, radikális változások és a vezetés egyre inkább megho­nosodó új stílusa. A szociaÜsta országok újszerűen válaszolnak a tár­sadalmi fejlődés, valamint a gazdasági, tudományos­műszaki világméretű haladás kihívásaira és ez a tény is jó irányban, érdemben befolyásolja a nemzetközi vi­szonyokat. Bár mindez természetszerűleg az adott or­szágok sajátosságainak megfelelően, más-más módon történik, mégis mind erőteljesebb a szándék, hogy okuljunk egymás tapasztalataiból. Hazánk kapcsolatai a fejlett tőkés országokkal, a béke megőrzésében meglévő közös érdekeltségre, a kölcsönösen előnyös együttműködésre való törekvés jegyében fejlődnek. A magunk részéről a továbbiak­ban is minden szinten fenn kívánjuk tartani az érdemi párbeszédet. Történelmi hagyományainkkal, földrajzi helyze­tünkkel összhangban és a Helsinki Záróokmány szelle­mében kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk és cse­lekvő részesei vagyunk az európai együttműködési fo­lyamatnak. A gyakorlatban bizonyítottuk, hogy ha­zánk társadalmi-gazdasági kibontakozását olyan irá­nyokban keressük, amelyek összhangban vannak a Helsinki által felszínre hozott politikai értékekkel. Ennek jegyében határoztuk el, hogy az utazási lehető­ségek további könnyítésével, többek között az utazá­sok gyakoriságára vonatkozó korlátozás megszünteté­sével is előmozdítjuk a népek közeledését, együttmű­ködését. A fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink alakí­tásában, továbbra is alapelvnek tartjuk a valamennyi­ünk számára hasznos együttműködés fejlesztését. Ha­zánk, erejéhez mérten, a jövőben is támogatja erőfe­szítéseiket, melyeket a társadalmi felemelkedésért, az igazságos gazdasági világrend megteremtéséért ki­fejtenek. Tisztelt Országgyűlési Képviselők! A kormánynak saját munkaprogramjáért magának kell viselnie a felelősséget és ezt nem is szándékozik másra áthárítani. Minthogy azonban a program az egész társadalmat érinti, senki, sem az állampolgárok, sem a társadalmi szervezetek és különösen nem a gaz­dálkodó egységek, nem érezheti magát a kívülálló po­zíciójában. Lehetőségeink a cselekvésre különbözőek, felelősségünk sem ugyanaz. A legnagyobb az országot irányító politikai, állami testületeké, szerényebb az egyes állampolgáré. Mégis a legtöbb eredmény az ál­lampolgári közreműködésből születhet, hiszen végső soron az egyes emberek teljesítményeiből áll össze az, ami a népgazdaság eredménye lesz. A változásnak most szorító kényszere hat. Ezt csaknem mindenki látja, felismeri. Nem mindegy

Next

/
Oldalképek
Tartalom