Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-17

1221 Az Országgyűlés 17. ülése, li hogy milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani, az megfelel-e a mai követelményeknek? A változások három fő területre irányulnak. Az egyik a szabályozórendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár bővülése, a vagyonérdekeltség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása. A változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megteremtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényesítése. S végül szándékunk a kormányzati irányítás^ tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdaságpolitikai célok szerint befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása. Ezekhez a változásokhoz olyan új eszközöket is igénybe kell venni, mint a mostani ülésszakon előterjesztésre kerülő adóreform. Az adóreform előkészítésének nagy és ellentmondásos társadalmi visszhangja jelzi, hogy itt nem egyszerűen adótechnikáról van szó, hanem a társadalmi újraelosztás és a közteherviselés új rendszeréről, vagyis fontos társadalompolitikai kérdésről. A közvélemény érdeklődése érthetően a személyi jövedelemadóra összpontosul, de itt is szeretném hangsúlyozni, hogy népgazdasági szempontból, így a lakosság szempontjából is az általános forgalmi adó jelentősége nem kisebb, és e kettő szorosan öszszefügg. A pénzügyminiszter feladata, hogy az előterjesztett törvényjavaslatokat a kormány nevében indokolja. A munkaprogrammal összefüggésben arra szeretnék rámutatni, hogy az új adórendszert a gazdaságirányítás olyan eszközének tekintjük, amellyel a vállalati és sok tekintetben az állampolgári magatartás is befolyásolható. Ebben a rendszerben a vállalat értéktermelő tevékenységét várhatóan pontosabban tudjuk követni. Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozó kedvét, kibontakoztatni alkotó erejüket, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaáramoljon a műszaki-technikai fejlesztésbe. Sokan felvetik, hogy a kis- vagy közepes jövedelműek miért adózzanak? Erre azt lehet válaszolni: azért, mert a jövőben az állam az ő borítékukba is elhelyezi azt a pénzt, amit eddig a vállalattól, vagyis a dolgozóktól vont el. Azért teszi ezt, hogy világossá váljék: a közkiadások fedezetét nem a társadalom felett álló állam, hanem az állampolgárok állítják elő, s ha rajtuk keresztül jut a költségvetésbe, jobban odafigyelnek a közpénzek felhasználására, a közpénzből gazdálkodók pedig nagyobb felelősséggel sáfárkodnak a közkiadásokkal, az adófizetők pénzével. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeket a lehetőségeket pusztán az adórendszer reformja nem váltja való7. szeptember 16-án, szerdán 1222 ra. Az adórendszer eszköz, amit használni lehet jól is, rosszul is. A kormányzat felelőssége, hogy jól alkalmazza, legyen ereje és bátorsága legyőzni az indokolatlan ellenállást, és ugyanakkor engedjen utat minden olyan ésszerű javaslatnak, amely a rendszer menetközbeni tökéletesítését szolgálja. A kormány — összhangban a Központi Bizottság 1987 júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bérrendszerünk reformjára is szükség van. Ennek napirendre tűzését éppen a népgazdaság, ezen belül az állami szektor nem kielégítő teljesítménye kívánja meg. Nem folytatható tovább az a gyakorlat, hogy a népgazdaság nehéz helyzetére való hivatkozással — az egyén, illetve a dolgozó kollektíva teljesítményére való tekintet nélkül — visszafogjuk a bért és nivelláljuk a bérarányokat. A bérreform tehát nem olyan tennivaló, amellyel majd akkor kell megbirkóznunk, ha ehhez a feltételek — a megfelelő népgazdasági teljesítmény, az anyagi eszközök oldaláról — rendelkezésünkre állnak. Ellenkezőleg: nélküle, a teljesítésben való tényleges egyéni és kollektív érdekeltség megszilárdítása, létrehozása nélkül nincsenek reális esélyeink arra, hogy a népgazdaság helyzete érdemben javuljon. Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reálbéremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk. A bérreform — amely elgondolásaink szerint széles önállóságot ad a vállalatoknak a bérrel, mint termelési költséggel való gazdálkodásban — a gazdasági reformfolyamat szerves része. A kormány a közeljövőben programot dolgoz ki a bérreformra, amelynek folyamatos megvalósítása már 1988-ban megkezdődhet. Olyan esztendők előtt állunk, amikor azt sem lehet elosztanunk, amit megtermeltünk, amiért megdolgoztunk. Ha átmenetileg és szerény mértékben is, de csökkenteni kell a lakossági fogyasztást. A fogyasztói áraknak az előző években megszokottnál jelentősebb emelése most elkerülhetetlen. A kormány szilárd elhatározása, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel csökkenti az inflációs nyomást. Az 1988-ra tervezett 14-15 százalékos fogyasztói áremelést követően már 1989-től csökkentjük az áremelkedés ütemét. Emellett gondoskodunk arról, hogy a kereskedelem megfelelő színvonalú, minőségű és választékú árukínálattal álljon a vásárlók rendelkezésére. A kormány munkaprogramja ebben a jelenlegi helyzetben is felelősen foglalkozik az életszínvonal, a társadalmi, szociális gondoskodás feladataival. Az átrendeződéssel együtt járó feszültségek enyhítésére külön intézkedéseket tervezünk. Az elhelyezkedésben, a foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az idős korúak, a hátrányos helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítását.