Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

869 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 870 az üzemekben, ahol a nyereség fedezetet biztosít béremelésre, az ágazati átlag munkadíj színvonaláig adómentes emelésre legyen lehetőség, így kellő teljesítménnyel párosulva gyorsulna a felzárkózás. A termőföld a parasztember számára a legdrágább kincs. Ennek védelme és a lehető legjobb hasznosítása alapvető érdekünk. Ebben viszont van bőven pótolni valónk. A szélsőséges talaj- és éghajlati adottságok a termelési szerkezet lényeges megváltoztatását nem teszik lehetővé vidékünkön. Javaslom e térségben a tájjellegű kultúrák közgazdasági szabályzóval történő fenntartását, hisz ezek itt a munkaerőfoglalkoztatási gondok enyhítésén túl a megélhetést is biztosítják. A mezőgazdaságban sok lehetőség van még a többlettermelésre, viszont a jelenlegi termelési szint mellett is gyakori az értékesítési bizonytalanság. Űj piacok kutatásával a jelenleginél nagyobb állami erővel, a hagyományos zöldség-gyümölcstermelő körzetekben a feldolgozó és korszerű hűtőkapacitás bővítése szükséges, ezáltal nőne az értékesítési biztonság. Ezzel javulna a gazdaságok hatékonysága, amely nagy mértékben segítené a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztését célzó kormányprogram megvalósítását. Jelentősek az 1987. évre meghirdetett, ágazatunkat érintő változások. ígérjük, ezekkel i lehetőségekkel élni is fogunk. Viszont van egy aggályom. Az állattenyésztésben meghirdetett pozíciójavítás jelentős része — megítélésem szerint — ágazaton belül átcsoportosított pénz, amit a költségtervezet is bizonyít, amely szerint az agrártámogatás 1987. évre tervezett összege az 1986. évi várhatóhoz képest 400 millió forinttal nő. Ez sajnos nem az ágazat igénye, hisz az ennél nagyobb, hanem a népgazdaság helyzetéből adódó tény, vagyis nem jut több. Tehát lehet, hogy javulni fog az állattenyésztés pozíciója, de maga az ágazaté kevésbé. Remélem, hamarosan jelentkezik az eredménye a meghirdetett támogatásnak, fontos viszont, hogy tartós legyen, mert még egy törésnek beláthatatlan következményei lennének az állattenyésztésre, ezen keresztül az egész népgazdaságra. Jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy az itt dolgozó emberekre is gondol a rendelet. A falusi embertől eddig is és ezután is sokat vár az ország, amit ő teljesíteni akar. Ma viszont komoly hangulati tényező falun, hogy a gyengébb jövedelmi viszonyok ellenére a falu építésében nagyobb az elvárás az ott lakóktól, mint a városépítésben a városi embertől. A jelentős állami hozzájárulással most épülő víz, szennyvíz, ravatalozó, óvoda, járda — és sorolhatnám tovább — megvalósítását életszínvonaluk rovására, nagy saját erővel támogatják. Nem is beszélve arról, mennyivel nagyobb a sajáterős lakásépítés falun. Választóim kérése is, hogy az ország minden polgára arányos részt vállaljon lakóhelyének fejlesztésében. Ne tegyük ennyire csábítóvá a várost, mert akkor ki marad falun, nem beszélve arról, hogy a városi infrastruktúra megteremtése jobban megterheli az ország amúgy is szűkös kasszáját. Tisztelt Országgyűlés ! Képviselőtársaim ! Meggyőződésem, hogy az ismertetett javaslatok népgazdaságra gyakorolt eredménynövelő hatása nagyobb, mint amilyen terhet a költségvetésre ró. Kérem tehát a kormányt, méltányolja javaslataimat, és amelyeket jónak ítél, döntéseinél vegye figyelembe. A kialakult helyzetért természetesen mi is felelősek vagyunk. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek egy részénél az alacsony színvonalú vezetés, a laza munkafegyelem, a közgazdasági szemlélet hiánya, a gazdálkodás rutinszerűsége, a szakszerűtlenség és szervezetlenség nagy mértékben hozzájárult a jelenlegi helyzethez, de látjuk hibáinkat és képesek vagyunk megújulni. Meggyőződésem, hogy az országot nehéz helyzetéből nem a kifogások keresése, nem a magyarázkodás, az egyimásira mutogatás, ihanem népének a mainál becsületesebb, sokkal keményebb és fegyelmezettebb munkája segítheti csak ki. A néppel szót értve, és csak vele közösen oldhatjuk meg gondjainkat. Tehát tenni kell a dolgunk, de minél hamarabb, mert minél később tesszük meg, ha kell, netán radikális intézkedéseinket is, annál nehezebb, vagy netán megoldhatatlan helyzetbe kerülünk. Ha valamikor ebben a hazában össze kellett hogy fogjunk, akkor most igen. Erre szólítanék fel minden hazánkfiát, és ha ez meglesz, országunk sorsa jobbra fordul. Az 1987. évi tervet mindannyiunknak megvalósításra ajánlom, természetesen a tervezettől kevesebb költségvetési hiánnyal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Tisztedt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzászólásra több képviselőtársunk nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Most 20 perc szünetet rendelek el. (Szünet: 9.27—9.52. — Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkát. Dr. Hetényi István pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. DR. HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés ! Engedjék meg, hogy a kormány nevében mindenekelőtt megköszönjem azt az értékes építő vitát, amely tegnap és ma lezajlott. A beszámolómban volt egy mondat, hogy remélem, hogy az országgyűlés ülése a cselekvési egységet fogja szolgálni. Mély meggyőződésem, hogy a sokoldalú konstruktív hozzászólások ezt teljesítették. Úgy érzem, hogy a hozzászólások mindegyike igen felelős számvetést tartalmazott, a gondokkal őszintén szembenéző és tettre kész álláspontokat tükrözött. A fő téma a vita középpontjában tulajdonképpen nem is a költségvetés klasszikus felada-