Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

161 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 162 tározatával való egyetértését. Megfogott a 'hoz­zászólások oldottsága, az, hogy minden kérdés­ről, a valaha kényesnek nevezett kérdésekről is azzal a természetes nyíltsággal esett szó, ami csak olyan demokratikus légkörben lehetséges, mint ami a mi közéletünket jellemzi. Megfogott, hogy bár sokféle véleményt hal­lottunk, ugyanazt a kérdést a felszólalók gyakran más-más nézőpontból közelítették, a mondani­való lényege mégis minden fontos kérdésben egybecsengett. A realitásokkal számot vetve, a hangsúly azon volt, hogyan tehetjük eredménye­sebbé a szocialista építést, hogyan fűzzük szoro­sabbra együttműködésünket barátainkkal, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, hogyan meríthetünk többet a közös tapasztalatokból, az erők egyesítéséből, mit kell tenni azért, hogy hozzájáruljunk az emberiséget foglalkoztató nagy kérdések megoldásához, elsősorban a béke védelméhez, mit kell tennünk, hogyan kell el­járnunk ahhoz, hogy jobban hasznosítsuk a szo­cialista társadalomban rejlő lehetőségeket, mi­lyen módon fejlesszük tovább társadalmunk de-. mokratizmusát. Megfogott — és ez már valóban szubjektív megjegyzés —, hogy felülemelkedve a helyi problémákon, de mégsem elhallgatva azokat, minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a társadalom egészét foglalkoztató kérdések. És • végül: jó érzéssel töltött el, hogy bár sok volt a kritikai megjegyzés, és esetenként a kemény és szenvedélyes hang, minden felszólalásból kiér­ződött az üggyel való azonosulás, a közös fele­lősség, a közös tennivalók együttes vállalása, a jövőbe vetett bizalom. Másodszor néhány olyan kérdéssel szeret­nék foglalkozni, ami a vitában többször vissza­tért. Itt se bocsátkozom részletekbe. Az első kérdés, amiről szólni kívánok, prog­ramunk jellege. Erről sdk képviselő elvtárs nyil­vánított véleményt. Teljesen egyetértek azokkal, akik azt hangsúlyozták, hogy ez a program szer­ves folytatása az eddigi munkának, annak ered­ményeire épül, mégis markánsan új vonása, hogy már nem az egyensúly megteremtését, ha­nem megszilárdítását, nem a 'korlátozást, hanem ' a fejlődést állítja előtérbe. Miért fontos ennek a tudatosítása és hang­súlyozása? Meggyőződésem szerint azért, mert a gazda­ságot lendületbe hozni más megközelítést, más megoldásokat kíván, mint amikor az egyensúly megszilárdítása volt a feladat. Továbbá azért, mert az előrehaladáshoz elengedhetetlen az irá­nyítási rendszer továbbfejlesztése, de ezt nem ; elég igényelni, el is kell viselni az ebből szár­mazó következményeket. Természetesen nem ál­lítom, hogy minden esetben megtaláltuk, és a jövőre nézve sem merem ígérni, hogy minden esetben meg fogjuk találni a legjobb megoldást. A kormány felelőssége abban van, hogy ilyen esetben he a presztízst, hanem az ügy előrevite­lét tartsa szem előtt, és korrigáljon azon, amin korrigálni kell. Ezt joggal várják el a vállalatok. Ugyanakkor még egyszer fel kell hívjam a fi­gyelmet arra —,és ebben kérnem kell az elvtár­sak támogatását és megértését —, hogy akkor vétünk több hibát, ha késlekedünk a felismert 7 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ és a helyzethez igazodó változtatások érvényre juttatásával, mintha öncélúan a szabályozók sta­bilitását védjük. A. másodiknak programunk végrehajtásá­nak a feltételeiről szeretnék szólni. Erről is sok képviselő elvtárs mondott véleményt, azt han­goztatva, hogy a program feszített, de reális. Mindenekelőtt azért reális — mondották —, mert találkozik népünk óhajával, és ezért szá­míthat a támogatásra is. De azért is, mert meg­vannak, vagy megteremthetők azok a szellemi és anyagi feltételek, amelyek a program telje­sítéséhez szükségesek. Erre sok példa hangzott el, hadd hivatkozzam éh is néhányra. Ami az ipart illeti: Kapolyi elvtárs bőven foglalkozott a kérdéssel, és úgy érzem, meggyő­zően bemutatta, hogy a- mi iparunkban nem­csak az elmaradás veszélyei, hanem az előreha­ladásnak a lehetőségei is jelen vannak. A ma­gam részéről ugyancsak ezt a véleményt szeret­ném erősíteni és támogatni, tudva, hogy az elő­rehaladás tartalékait csak kemény munkával hozhatjuk felszínre. Ez elhangzott a vitában is. Általánosan ismertek azok a jelenségek, amelyek a tartalékok meglétére, de egyben arra is utalnak, hogy a szükséghez képest lassabban ** haladtunk előre ezek felszínre hozásában. Mire gondolok? Lecsökkentettük a munkaidőt 40 órá­ra, de az iparban a munkaidő kihasználásának úgy látszik van egy „állandó koefficiense" — amely, úgy tűnik, szinte már a természeti tör­vény erejével hat, pedig nyilvánvalóan nem ter­mészeti törvényről van szó — és ez a koefficiens azt jelzi, hogy a törvényes munkaidőnek kb. 80 százalékát használjuk ki. Húsz százaléknyi mun­kaidőalapot elveszíteni, elvtársak, ezt a nálunk sokkal gazdagabb országok — vagy talán éppen a gazdagabb országok — sem engedhetik meg magúknak. De az is közismert — ami már inkább ob­jektív okokra vezethető vissza —, hogy a fajla­gos energia- és anyagfelhasználásunk 20—50 százalékkal haladja meg a nemzeti jövedelem egységére számított mértékét annak, mint ami a nálunk történelmi okokból gazdaságilag előbbre tartó országokra jellemző. Vannak más ténye­zők is. Kapolyi elvtárs beszélt arról — nem aka­rom ismételni -—, milyen az állóeszközök, a meg­levő termelőberendezések kihasználása. Vagy nézzük termékeink életkorát. A statisztika sze­í rint — ha hinni lehet, márpedig sokan mondják, én magam is ezek közé tartozom, a mi statiszti­kánknak lehet hinni — termékeink életkora, még azoké is, amit exportálunk, 15 év vagy 16 év körül van. i Miért szólok minderről? Köteles elvtárs — akinek a megjegyzéseivel és véleményével egyetértek — mint fontos do­logról, nagyon meggyőzően beszélt arról, hogy mi az összefüggés a termelés korszerűsítése és a beruházások között. Valós összefüggésről be­szélt. Én egy n^ dologra szeretném felhívni a figyelmet. Arra, hogy kezünkben van égy esz­közállomány, van egy értékes szellemi kapacitás, amit jobban ki kell használnunk, és jobban ki is lehet használni. Ha ezt tesszük, pótlólagos beru­házások nélkül vagy csak kevés pótlólagos be­ruházással erőforrást teremthetünk ahhoz, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom