Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

145 Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 146 sági vezetőnek, minden kollektívának az legyen az érdeke, hogy ne jöhessenek létre szabálytalanságok. Legyen olyan rend és fegyelem, amely ezeket kizárja, legyen olyan igényes vezetés, ami a belső ellenőrzést, vagy a vezetői ellenőrzést napi feladatának tartja, és ezekkel a szükséges korrekciókat el tudja végezni. A másik nagyon fontos, általam fontosnak tartott dolog az ellenőrzés területén a konzekvens intézkedés. Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok esetben jutunk el a feltárás tényéig, utána azonban nagyon határozatlanok vagyunk, a kiszabott büntetés vagy elmarasztalás messze aránytalan az okozott kárral, a tapasztalt vétséggel. Ez a példa semmi esetre sem orientál a mi szándékaink szerint. A megismétlődés orvossága pedig biztos, hogy nem elsősorban az ismételt ellenőrzés, hanem az egyértelmű, hatékony, konzekvens intézkedés. Nagyon fontosnak tartanám, hogy ne azzal az egy-két személlyel szemben legyünk humánusak — amit én idézőjelbe teszek, mert álhumánumnak tartom —, hanem a többséggel szemben, a nagy kollektívával szemben legyünk igazságosak és humánusak, mert ez a dolgunk, ez a kötelességünk. Tisztelt Országgyűlés ! Csak jelzések voltak azok, amelyeket én itt felvetettem arra utalóan, hogy a kormányprogramot miért tartom jónak, és jelezvén, hogy nagyon komoly munkát, nagyon sok konfliktust, nagyon sok vitahelyzetet fog teremteni a megvalósítás, de az a véleményem, hogy ezt vállalnunk kell, és a magam részéről is támogatni fogom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lakos László képviselőtársunk következik Pest megyéből. DR. LAKOS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke, Lázár György elvtárs által előterjesztett program megfelel a XIII. kongresszus határozatának, a Hazafias Népfront felhívásának, egyezik dolgozó népünk akaratával, lehetőségeinkkel, ezért én elfogadom, és elfogadásra ajánlom. Ahhoz, hogy a programban leírtakat megvalósítsuk, hogy VII. ötéves tervünket sikeresen teljesítsük, jobban kell dolgoznunk. Lényegesen változtatni kell a munkánkon, mert eddig nem dolgoztunk elég jól. Nem dolgoztunk elég jól, mi vezetők, mert nem voltunk elég következetesek az ösztönzésben, a fegyelmezésben* nem dolgoztunk elég jól a munkapadok mellett, gondosan vigyáztunk arra, hogy ne kerüljön sor normarendezésre, nem használtuk ki a munkaidőt, sok felesleges dolgot csináltunk. Mindezt miért? Azért, mert így kényelmesebb volt, azért, mert így is elérhettük céljainkat, azért, mert nem kényszerített másra senki. Azért, mert az ország helyzete, a szabályozás ezt megengedte. Én tudom, hogy a bérszabályozás nagyon nehéz dolog, talán ezért nem sikerült jól. megolda»i. Például idézek a pénzügyi ellenőrzés tapasztalataiból: a vizsgált ipari és építőipari gazdálkodók körében a felső vezetés jövedelme a vállalati nagysággal szorosabb összefüggésben van, mint a jövedelmezőséggel, a középvezetői jövedelmek pedig szinte függetlenek a hatékonyság alakulásától. Másik példa: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek belső, hatékonyság szerinti rangsorában az 1260. helyen álló, tartósan veszteséges szövetkezet dolgozóinak a keresete magasabb, mint a rangsorban a kilencedik helyen állókénak. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy vállalati szinten is lehet boldogulni, nem csupán jó munkával, hanem másképpen is, a. magánszféráról nem is beszélve. Mit várunk a szabályozástól ezen a téren? Azt, hogy becsülje meg az eredményes munkát, hogy aki többet tesz a közösségért, az többet is kapjon a megtermelt javakból. Miért dolgozunk 12 órát? Dolgozzunk csak nyolcat, de azt keményen a fő munkahelyen! Erre kell ösztönözni, kényszeríteni bennünket, mert mint látszik, magunktól nem csináljuk. Legyen lehetőség többet vagy kevesebbét teljesíteni, mert más az igénye egy befutott 50 évesnek, és más egy új házasnak. A munkának többféle jellemzője van. Például az időtartama. Ebből bizonyára túltermelünk, mert a kormányzat évek óta csökkenti a hivatalos munkaidőt. A munkadíjakat mégis zömében időbérben osztjuk el. A munkának van eredménye, nyeresége. Ezt nálunk titkolni praktikus, mert ha kiderül, központosítják. A nyereség egyébként is gyakran nem a mi jó munkánkból, hanem központi támogatásból, netalán annak figyelmetlenségéből fakad. A szabályozás ezen a téren lényegesen változott. A vállalati felső vezetők prémiuma a jövedelmezőséggel arányosan jelentős mértékben emelkedhet, a vállalatok több bérszabályozási forma közül választhatnak. Ez óriási előrelépés. De >a változatok között van olyan is, amely az eddigiekhez hasonló alacsony színvonalú munkát is eltűr, és a vállalatok egyharmada ezt választotta. Az ösztönzés terén van előrelépés, dé a kényszerítés még alig került be a szótárba. A vezetés is sokkal inkább kezd mentési akciót, mint selejtezést. A kormány programjában is, és az ötéves tervkoncepcióban is csupán egy feladat ez a sok közül. Szerintem, ha ezt nem oldjuk meg, a többire sem lesz lehetőség. Ezt egyébként szinte minden hozzászóló érintette. Javasolom, hogy a kormány programjában ez kapjon sokkal nagyobb szerepet, valamint javasolom, hogy országgyűlési állandó bizottságot hozzunk létre, melynek feladata legyen az érdekeltség, az ösztönzés kérdéseinek a vizsgálata. Tisztelt Országgyűlés ! A fiatalok hosszú távú, vonzó, konkrét célokat várnak tőlünk, amiért érdemes dolgozni, élni. Lehet-e mást eléjük tárni, mint azt, hogy kemény, szorgalmas, eredményes munkával biztosíthatják családjuk megélhetését, anyagi és erkölcsi sikereket érhetnek el, megvalósíthatják vágyaikat. Ehhez a feltételek még nem mindig adottak. De a pályakezdők lehetőségei az elmúlt években lényegesen megnövekedtek. A kevésbé rugalmas vállalati keretek mellett egy sor lehetőség, gmk, szakcsoport, kisszövetkezet stb. nyílt az előrelépésre, a kitörésre. A tanácsi, az országgyűlési többes jelölések, a vállalatoknál széles körben bevezetett vá-