Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1203 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1204 minden kínai tíz fát elültet. Tessék elképzelni, hogy ott ebből tíz év alatt hány fa lesz. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném befejezni, hogy úgy érzem, közös ügyünk, az országgyűlés nagyon értékes és kitűnő hozzászólások alapján történt tárgyalása után felerősödhet. Optimista vagyok, meg vagyok győződve, hogy ez a környezetvédelmi szemlélet, munka és magatartás, amit itt is érzékeltem, lehetővé teszi, hogy ebben az országban ne csak gazdasági fejlődés legyen, hanem a tiszta levegőt és a sokak által említett tiszta vizet is produkálni tudjuk. Köszönöm szépen az észrevételeket és kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beterjesztett beszámolómat és a hozzászólásokra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Kérem azokat, akik elfogadják Ábrahám Kálmán államtitkár beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát, kézfelemeléssel szavazzanak. (Megtörtént.) Köszönöm. Van-e ellene valaki? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Egy. Egy tartózkodással az országgyűlés a beszámolót és a hozzászólásokra adott választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ügyrendben meghatározott jogával és lehetőségével élve Szirtesné Tomsits Erika, budapesti képviselő ügyrendi indítványt kíván előterjeszteni. SZIRTESNÉ TOMSITS ERIKA: Tisztelt Országgyűlés! Megpróbálok hangosan beszélni. (A szónok helyet változtat.) Elnézést kérek, hogy délidő után még a figyelmüket igénybe veszem, sőt a következő mondatommal még gasztronómiai élvezetekre is kívánok utalni. Tudniillik arra, hogy a puding próbája az hogyha elfogyasztjuk. Ez a puding, aminek ehetőségéről kívánok szólni, az az ügyrendünk. Teszem ezt azért, mert úgy gondolom, hogy az ügyrendet mi hoztuk létre, feladata az, hogy munkánkat parlamentáris keretek között tartsa és megkönnyítse. Az ügyrend van miértünk és nem fordítva. Gondolom emiatt a kitétel miatt került az a pont is bele, - aminek az alapján most szólhatok, — hogy ügyrendi kérdésben bármikor szót lehet kérni. Néhány dologgal kapcsolatban csak észrevételt szeretnék tenni és egy konkrét javaslatom is lesz. Az első kérdés a képviselői módosító javaslatok ügye. Kétségtelen, hogy módosító javaslatot nem ad hoc célszerű tenni és a felelősségteljes döntés előkészítéséhez bizony idő kell. Ezért egyáltalán nem tartom célszerűtlennek a 37. § (2) és (3) bekezdését, mely azt írja elő, hogy módosító javaslatot az illetékes bizottságoknak vagy kivételesen az országgyűlés elnökének nyolc nappal az ülés előtt kell benyújtani; valamint azt, hogyha azt az elnöknek nyújtották be, akkor az illetékes bizottságnak véleményezésre ki kell adni. Ezzel azonban kizárjuk annak a lehetőségét, hogy valakit az itteni vita inspiráljon arra, hogy módosító javaslatot tegyen. Talán erre az esetre ad valami kiskaput, ugyanezen 37. § (8)bekezdése, mely azt mondja, hogy a képviselő módosító javaslatát az ülésen újra megváltoztatja, az elnök ezt az újabb javaslatot a bizottságnak kiadja. Gondolom, ezt a jogi kiskaput használta fel az elnökünk tegnap Südi képviselő társunk javaslataival kapcsolatban, és annak ellenére, hogy nem adta be nyolc nappal korábban, tárgyalásra került. Hasonlóképpen azonban Király képviselőtársam javaslatára semmiféle válasz ezidáíg nem érkezett. Egyébként az írásban beterjesztett javaslatoknak az illetékes bizottsághoz való eljuttatása szintén elgondolkoztat. Kinek a szíve joga eldönteni, hogy ki az illetékes bizottság. Ha abból indulunk ki, hogy törvényt hozunk, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ez bizony a jogi és igazságügyi bizottság. A törvény alaki kérdéseiben ez feltétlenül így van, meg abban is, hogy a törvény a többi eddig elfogadott törvényhez hogyan illeszkedik. De mi indokolja a tartalmi kérdésekben? Például én megengedhetetlennek tartom, hogy olyan kérdésben, mint a paraszolvencia és annak jogi következménye, az egészségügyi bizottság véleményének meghallgatása nélkül tudunk dönteni. Hiányzik a lehetőség — csak módosító javaslat esetében, önálló indítványnál nem, ez benne van az ügyrendben —, hogy más bizottság is állást foglalhasson. Ügy gondolom, hogy ez a többi bizottság munkájának a leértéeklődéséhez vezet. A tegnapi nap másik képviselőtársam Horváth Jenő javaslata, amit tett, annak a kezelésével is baj volt. Tudomásom szerint ezt a javaslatot az ülés előtt, bizottsági ülésen írásban is megtette és minthogy ezt itt elmondta — gondolom ezt a bizottsági ülésen is megtette —, mindvégig fenntartotta. Ebben az esetben az ügyrendünk 37. §-ának (6) bekezdése világosan kimondja, hogy a módosító javaslatot írásban le kell tenni a képviselők asztalára, az illetékes bizottság véleményével együtt. Ez nem történt meg. így fordulhatott elő, hogy újra azon bizottság elé utaltatott a kérdés, mely korábban már ezt elutasította. Aki ott ült a tegnapi plenáris ülés szünetében tartott jogi bizottsági ülésen, az tudja, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy egy harmadik, kompromisszumos javaslat kerüljön a Tisztelt Ház elé. így az a helyzet állt volna elő, hogy pusztán azért, mert úgymond a képviselő makacs, nyolc napon belül a bizottság álláspontot változtat. Azt szeretném mondani, hogy ez a bizottság határozatának komolyságát kérdőjelezte volna meg. Szerencsére nem így történt, de ez mindenképp aláhúzza azt, hogy ezt a 37. § (6) bekezdését be kell tartani. Sokan hiányolják, hogy a plenáris ülésen nincs igazi vita. Pedig a 38. § (2) bekezdése szerint vita közbeni, vagy ismételt felszólalásra az elnök adhat engedélyt. Tehát mi bármikor kérhetnénk ezt. Azonban azt gondolom, hogy jelentősen megkönnyítené a képviselők helyzetét, ha az elnök az úgynevezett miniszteri válasz után megkérdezné, ki kíván még szólni. Erre mondhatják képviselőtársaim, hogy a