Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-16
1177 Az Országgyűlés 16. ülése, H A válasz egyértelmű: ez az összeg nem elég, a bevonható pénzügyi források lehetőségét tovább kell keresni. Ma még kényszerűségből első helyen szerepel a korábbi előírások hiányából, a szűkmarkúan végrehajtott, a környezetvédelmi szempontokat mellőző beruházásokból eredő károk utólagos felszámolása, de ennél nem állhatunk meg, tovább kell lépnünk úgy, hogy az újabb beruházásoknál előre figyelembe kell venni a várható környezeti hatásokat. Környezetgazdálkodó életszemléletet kell kialakítanunk, melyhez a szabályozásnak meg kell adni a kellő előfeltételeket. A népgazdasági helyzetünk javításához rövid idő alatt struktúraváltást kell végrehajtanunk, segítenünk kell az elmaradott térségek fejlesztését. Ezt segíti az az elhatározás, hogy a Budapesten lévő, korszerűtlen és ott gazdaságtalanul üzemeltetett, a környezetszennyező, vagy a településfejlesztési célokat zavaró tevékenységeket vidékre kívánják helyezni. Javasolom, hogy még a döntés előtt végezzék el a környezeti hatásvizsgálatot, a kitelepítést csak úgy lehessen végrehajtani, ha tervezett helyre való telepítés során megvalósítják a hatályos előírásokból eredő feladatokat. Ha enélkül történne kitelepítés, akkor a „szennyezés, de máshol'* elv valósulna meg, mely országos állapotunkon nem javít, sőt helyi konfliktusok forrása lehet. A szemlélet formálásában nagy szerepe van a lakóhelyi környezet állapotának, legyen szó akár faluról, akár városról. Különösen aggasztónak ítélem meg falvaink jelenlegi tisztaságát. A háztartások nagy részéből egyrészt — hála a város és a falu közötti különbségek csökkenésének — eltűnt a konyhai „sparherd", mely korábban a háztartási hulladékok házi megsemmisítője volt, másrészt a korszerű és ezért égethetetlen, vagy házilag feldolgozhatatlan csomagolóeszközökkel a falun élők nem tudnak mit kezdeni. Napjainkra, mivel a kommunális szemétszállítás sok helyen megoldatlan az ismert pénzügyi kihatások miatt, elszomorító kép tárul a falu határához érkezők elé. Ha ezen az állapoton rövid időn belül nem tudunk változtatni, a lakossági magatartáson sem fogunk tudni változtatni. Bár készültek a megyékben komplex hulladékelhelyezési tanulmánytervek, de a megvalósításhoz meg kell teremteni a pénzügyi feltételeket. Foglalkozni kellene a hulladékok szelektív gyűjtésével és újrahasznosításával. Hadd mondjam el egy személyes élményemet a szemléletről. A tegnapi utazás során, amikor képviselőtársammal Dorogról Budapestre utaztunk, Dorog és Pilisvörösvár között egy munkás autóbusz haladt előttünk, amelyből Piliscsabától Pilisvörösvárig 17 alkalommal dobtak ki tejfölöspoharat, műanyagzacskót, papírt és egyéb szemetet. Gondot okoz a közúti szállításban az aprószemcsés anyagok szállítására alkalmas gépkocsik hiánya, azért az ország meghatározott körzeteiben a közúti szenynyezés fokozatosan növekszik. A fuvarozó vállalatok arra panaszkodnak, hogy csak azt tudják vásárolni a piacon, amit a külkereskedelem importál. Javasolom, hogy az ipari háttér fejlesztésének célkitűzései között ?S 7. június 26-án, pénteken 1178 szerepeljen egységes, zárt, aprószemcsés anyagok szállítására alkalmas gépkocsi, vagy felépítmény kifejlesztése. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Komárom megyei képviselőcsoport az elmúlt napokban tekintette át a megye környezetvédelmi állapotát, a VII. ötéves terv során megvalósításra kerülő feladatokat. A megye mezőgazdaságilag művelt területe 137 ezer hektár. Kedvezőtlen az eróziónak kitett területek 70 százalékos aránya. A talajok humuszellátottsága 40 százalékban közepesnél roszszabb. A megye termőterületének 16,3 százaléka tartozik a savanyú tartományba, mely hatás sajnos erősíti a lehullott csapadék 5,6—6,2 PH-értéket. A levegő minőségét nagymértékben befolyásolja a kialakult termelési szerkezet. Ennek megfelelően erősen szennyezett térségek Tatabánya és környéke, Dorog, valamint a Duna menti ipari terület. A megye természetes vízkészlete mennyiségét tekintve elegendő, de a területi elosztás nem kedvező. A karsztvizek felhasználását a bányaművelés, a talaj- és rétegvizekét a vízminőség korlátozza. A lakosság 83,8 százalékának megfelelő ivóvízzel való ellátása biztosított. A keletkező szennyvíz 70,9 százaléka közcsaTomán kerül elvezetésre, ennek 46 százaléka kerül a nagyrészt túlterhelt szennyvíztisztítókba. A megyében évente 350 ezer köbméter kommunális hulladék keletkezik. A szemétlerakóhelyek kijelölése, üzemeltetése, kezelése, a felszín érzékenység és a szükséges anyagi lehetőségek korlátai miatt egyre nehezebb. Jelenleg csak negyvenegy településen van intézményes szemétszállítás. Az illegális szemétlerakás emiatt állandóan visszatérő gond. A tatai medence térsége fokozott mértékben van kitéve környezetkárosító hatásoknak, ezért indokolt megkülönböztetett figyelmet fordítani ezekre a hatásokra, és összehangolt intézkedésekkel enyhíteni a károsodás mértékét. A tatai öreg tó megmentésére számos tanulmány készült, ezek szintéziseként pedig egy ágazati program. A közel egy évtizedre elhúzódó program nagymérvű veszteséget okoz a városnak, a megyének, az országnak, az idegenforgalmi visszaesés miatt. Külön hangsúlyozom, hogy a tó vízminőségének javítása nemcsak az üdülés és sportolás miatt olyan fontos, hanem a tóban egykoron működött karsztvíz-forrásokon keresztül fertőződő megyei regionális karsztvíz-bázisok ivóvízminősége miatt is. Az illetékesek figyelmébe ajánlom a Komárom megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás ez év áprilisában készített koncepcióját, mely nem a távoli jövőbe odázza el a feladatokat, nem tervezi csillagászati összegek felhasználását, nem keres kibúvókat és nem ad könnyen felmentést a cselekvés alól az olyan varázsszóra, mint a nehéz gazdasági helyzet. A koncepció javasolt ütemezésének betartásával a cél elérése már 1990-re is biztosítható. A tatai öreg tó megmentésével már átjutottam a VII. ötéves tervben megoldandó feladatokhoz, illetve a folyamatban levő kutatások megvalósításához. A levegőszennyezés csökkentése érdekében intézkedé-