Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1171 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1172 gondolkozunk, úgy is cselekszünk. Éppen ezért tennivalóink közül első helyen kell hogy szerepeljen az emberi tudat általános formálása, a felvilágosítás, az ismeretek bővítése. Ezt már az óvodában, az iskolában kell elkezdeni. Megyénkben szeptembertől ebben a vonatkozásban iskoláinkra nagyobb feladat hárul. Célunk, hogy minden Békés megyei állampolgár tisztában legyen azzal, hogy bizonyos cselekedetei milyen káros következményekkel járhatnak, ezek mit jelentenek önmaga, a társadalom és az utókor számára. A tudatformálás a leghatékonyabb befektetés, és ezzel sok-sok visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen folyamatot előzhetünk meg. A tudatformálás területén tömegkommunikációs eszközeinknek még több tennivalójuk lenne. Különösen a televízió alkalmas erre a szerepre, nemcsak a rossz, hanem elsősorban a jó példák, az új módszerek bemutatásával. Az egyén, a tudat szerepe mutatkozik meg azon erőfeszítésekben, munkánkban, amit a kevés természetvédelmi területen megyénkben végzünk, és eredményekről számolhatunk be. Dyen a világszerte ismertté vált dévaványai túzokrezervátum, a kardoskúti Fehér-tó - hogy csak néhányat említsek. Befejezésül: minden bizodalmunk megvan arra, hogy a mintaterületté fejlesztés folyamata nemcsak Békés megye életében bír nagy jelentőséggel, hanem az itt szerzett tapasztalatok az ország más területein is megvalósíthatók lesznek. Bízunk abban, hogy például fog szolgálni arra is, hogy ez a közös vállalkozás gazdasági programunkat erősíti, és bizonyítani fogja, hogy a jövő útja a környezetvédelemről a környezetgazdálkodásra való áttérés lesz. Kérem a kormányt, a minisztériumokat, az országos hatáskörű állami, társadalmi és tudományos szerveket, segítsék munkánkat, hogy eredményeink mihamarabb az egész ország javára váljanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Balogh Károly Győr-Sopron megyei képviselő következik. DR. BALOGH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ma a tisztelt Ház olyan kérdést tárgyal, amelyet környezetérzékeny közvéleményünk igen nagy érdeklődéssel kísér, a gondolkodó emberek pedig joggal várják el tőlünk, hogy a többségében a civilizált társadalmunk, így saját magunk fölállította kihívásokra megfelelő választ és megoldást találjunk. A környezetvédelem fogalma a 60-as évek végén bukkant föl, azóta a rendre fellobbanó viták körülötte jelzik, hogy a fogalom tartósan és politikai töltettel van jelen a mi társadalmunkban is. Tudom, hogy környezeti gondjaink valódi megoldások hiányában ciklikusan visszatérnek, egyre súlyosbodnak, ezért megoldásuk gazdasági fejlődésünk függvénye. Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, környezetünk veszélyeztetettsége és az abból fakadó népgazdasági, de biológiai károk nem tudatosulnak egyformán mindenkiben, ezért engedjék meg, hogy a gyakorló orvos szemszögéből nézve világítsak rá elodázhatatlan gondjainkra, teendőinkre. Az ember indulásakor az öko-szisztéma egyik alárendelt tagja volt, mégis a későbbiekben ő bizonyult az egyetlennek, aki tudományos-technikai ismeretanyaga alapján képessé vált környezetéből tudatosan kiemelkedve, saját életfeltételeit és életkörülményeit, bár a többi öko-szisztéma tag rovására, hatalmasan megjavítani. Az eredmények hajszolása közben kritikátlanul érvényesítette gyorsan növekvő nyersanyag és energia-igényét, és a környezetéből sokkal többet von el, mint amennyi a fennálló ökológiai egyensúly megbontása veszélye nélkül lehetséges lenne. Idézőjelben „teheti", mert még úgy tűnik, környezetével szembeni biológiai formáló hatalma főleg a technikai tudományos forradalom megindulása óta, szinte korlátlan, azonban csak elkésve vette észre, hogy rablógazdálkodásával nemcsak nyersanyagkészleteit, de a biológiai körforgást biztosító és fenntartó energiakészleteit is jócskán felélte. A történések láncreakciója odavezetett, hogy szinte majdnem mindenhol a nemrég még megvolt harmonikus ember-környezet kapcsolat majdnem teljesen összeomlott. A környezet denaturálódása folyamatként mindig összetett és a bioszféra mindhárom alapközegét, a levegőt, vizet, talajt mindig együttesen és egyidejűleg éri. Itt csak komplex bioszféra károk vannak; hogy e károk az emberi populációban még több és jóvátehetetlenebb hibákat nem okoztak, ez főleg az ember alkalmazkodóképességének köszönhető. Csakhogy ez nem végtelen, végességét előre jelzi, hogy a komplex bioszféra károsodással az emberi szervezet is összetetten károsodik. Ezért az orvos mindennapi munkája során állandóan találkozik a környezetváltozásai kiváltotta kórképekkel, ezeket nehéz lenne a környezet és az ember biológiai kapcsolatai közötti kölcsönhatások ismerete nélkül felismerni, eredményesen kivédeni, meggyógyítani. Az urbanizáció kiváltotta civilizációs betegségek, ártalmak növekvő száma miatt a szakszerűtlenül kemizált mezőgazdaság okozta gondok, a környezetkímélő berendezéseket ma még nélkülöző technológia következményei, s a nemrég megjelent nukleáris energiatermelés, amelynek az élővilág és az ember elleni fordításakor vagy balesetekkor, démoni ereje és generációkra kiható szinte kivédhetetlen hatásai miatt is én a humáncentrikus tudományos környezetvédelmi elképzelésekkel értek egyet, nem túlzás, tét a jövőnk, s az utána jövő generációk számonkérése is nagy felelősséget ró ránk. A fenti bűvös körből nem az embert kell kiszakítani, hanem csak a környezetromboló tevékenységét, mert a civilizációs mű az alkotót fenyegeti. Tisztelt Országgyűlés! Győr-Sopron megye, benne szűkebb pátriám és választókörzetem, a Rába-köz bővelkedik természeti szépségekben és értékekben. A megyei párt és tanácsi vezetés, az OKTH megyei szervei, az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a városi és a községi tanácsok, a megyei vállalatok vezetőivel karöltve ezeknek az értékeknek megóvá-