Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-2
107 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 108 vállalatainknál ez a helyzet, növekvő aggodalom tapasztalható. Évek óta átélik mindazokat a jelenségeket, amelyeket az úgynevezett válságágazatokban világszerte megszokottnak mondhatók. Az árak esését, a veszteséget, az adósság növekedését, a krónikus fizetési nehézségeket. Az ezzel járó hanyatlási folyamatot csak fékezni sikérült. Gondjaik állandósultak, mert csak mentőöveket kaptak, s nem születtek olyan kormányzati döntések, amelyek szilárd kapaszkodók lehettek volna. Szokták mondani, hogy ami nehéz, ahhoz kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több, hát én abban reménykedem, hogy bár hosszabb idő óta foglalkozunk a kohászat dolgaival, talán nem lehetetlen ennek a rendezése. A kormány az elmúlt években — mint elhangzott ma is — meggyőződött róla, hogy megfelelő feltételek esetén képesek vagyunk szakítani a megszokott gazdálkodási gyakorlattá]. Ebben a felismerésben mi választ látunk és megoldást remélünk kohászaink problémájára. A gazdaságtalan tevékenységgel fel kel] hagynunk, ez egyértelmű. Arra a kérdésre azonban, hogy mi lesz a sorsuk, mint vállalatoknak, nem adhatjuk a bezárás, elsorvasztás leegyszerűsítő válaszát. Nem lehet becsukni a kaput, felszántani és vessük be kukoricával. A gépipar, az építőipar ellátásának 'még jóidéig nincs más alternatívája, mint a hazai kohászat. Éppen ezért igazi érdekünk nem a megszüntetés, .hanem az eredményessé tétel, az, hogy képesek legyünk korszerű termék ékkel szolgálni, segíteni a feldolgozóipar előtt álló feladatok teljesítését. Ha nem ebben a felfogásban keressük a megoldást, annak következményei gazdaságilag, társadalmilag is nehezen leküzdhetők lesznek. mondhatunk le saját helyi erőfeszítéseinkről sem. Értjük ezen a családot, a munkahelyet, a lakóhelyet egyaránt. A Nagy és jórészt kihasználatlan energia van abban is, hogy a sok szálon futó segítséget egy mederbe tereljük, hogy a segítség akkor és oda jusson el, ahol és amikor legnagyobb szükség van rá. A lakosság életszínvonalának, életkörülményeinek javítására szorítható források szűkössége természetesen további próbatételt jelent, hiszen akárcsak az én választókerületemben annyi jogos igény fogalmazódott meg az elmúlt hónapok eszmecseréi alatt, amire egész Miskolc pénze kevés lenne. A városban is sok hiánynyal küszködünk. Az ország vezetői közül sokan ismerik a miskolci lakáshelyzetet. Hogy mégis szóba hozóm, azért teszem, mert arányaiban úgy tudom, nálunk a legsúlyosabb, a legnagyobb a feszültség és van egy számottevő nagyságú réteg, amelynek ma kilátástalan a helyzete. Ök azok, akik alacsony jövedelmük miatt sem önerőből, sem helyi segítséggel nem képesek'belátható időn belül előteremteni a magánerős lakásmegoldás feltételeit. Az ő gondjukra ma még nincs kielégítőnek nevezhető megoldásunk. Nyugtalanító számunkra a tömegközlekedés eszközrendszerének leromlott állapota is. Tudom, hogy a Minisztertanács tárgyalta az öt megyei város közlekedésének helyzetét, de ennek kedvező hatását azonban még nem érzékeljük, a kiutat nem látjuk. Forrásaink jelentős hányadát kényszerülünk két-három alapvető és tarthatatlan feszültség enyhítésére, vagy orvoslására fordítani, miközben tekintettel kell lennünk árra is, hogy a város lakói ma már egyre több, a gazdagabb, tartalmasabb élettel kapcsolatos szükségletnek adnák hangot. Azon munkálkodunk, hogy a meglevő értékek jobban szolgálják gondjaink enyhítését. A város polgáraival közösen a jó arányt kutatjuk az új létrehozása, a régi megóvása, korszerűsítése között. A múltbeli tapasztalataink és a kormány programja is arra bíztatnak és bátorítanák bennünket, hogy a különböző érdekeket integráló testületek olyan döntéseket hozzanak, amelyek nem sodródnak a végletekbe, hanem érvényesítik a minőség, a kiegyensúlyozottság, az igényesség, az értékőrzés és újatteremtés egységének gondolatát és gyakorlatát. * Tisztelt Országgyűlés ! Befejezésül megyei képviselőtársaim és a magam nevében a kormány programját az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom, mi elfogadjuk és választóinkkal együtt készek leszünk a megvalósításáért becsülettel dolgozni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) "ELNÖK ;• Most szünetet tartunk, a tanácskozásunkat 16 órakor folytatjuk. (Szünet: 15.38—16.00, — Elnök: CSER VENKA FERENCNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Csehák Judit elvtársnőt, a Minisztertanács elnökhelyettesét illeti a szó. Ezt a szénbányászat helyzete az én tapasztalatom szerint jól példázza, sajnos. Meggyőződésünk, hogy a válság körülményei között is, sőt éppen azok miatt szükség van korszerű fejlesztésekre, s a kérdések nem dönthetők el csupán vállalati szinten. A program azt a reményünket erősíti, hogy a kormány folyamatosan gondot fordít a perspektívát jelentő 'megoldások és feltételek kialakítására és meghozza a konkrét eredményekre vezető döntéseket. Hogy ebből a nehéz időszakból fejlődőképesen kerüljenek ki kohászati vállalataink, számunkra azért is fontos, mert gondolnunk kell azokra a fiatalokra, akik ma még csak a középfokú iskolák ajtajain kopogtatnak, de hamarosan munkát, biztos kenyérkeresetet kérnék, és kell, hogy itt is megtalálják. Tisztelt Képviselőtársaim ! Számomra vonzó, mert őszinte és becsületes az, ahogyan az előterjesztés az elosztásbeli lehetőségeket vázolja. Józan, mértéktartó, nem ígér és nem ad előre, nem épít légvárakat. Megnyugtató viszont, és ez az egész társadalom egyetértésével találkozni fog, hogy a legszerényebb lehetőségek esetén is folytatjuk alapvető gondjaink ímegoldását, a lakásellátás, a pályakezdő fiatalok, az alacsony nyugdíjak, a többgyermekesek helyzetének a javítását. Ügy gondolom, azért, mert a.kormány ezt a feladatot, nagyon helyesen felvállalta, nem
