Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1157 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1158 a tájra és féltve óhajtja, hogy a mezőgazdaságilag el­maradt vidék bőséget adó munkái kíméljék meg ter­mészeti értékeinket. A meliorációval kapcsolatban általános tapasztalatunk, hogy az azt követő fásítás gyakran elmarad. A MÉM-től várunk állásfoglalást, hogy az erdőnek nem minősülő fásításokat a melio­rációs pénzeszközökből fizessék. Másrészt, hogy a munka átvételének feltétele legyen a fásítás, a fa­sorok helyre állítása. Megyénk sajátossága, hogy intenzív gyümölcster­melés révén több százezer növény védőszer-göngyöleg válik hulladékká. Ezek hasznosítására vagy gazdasá­gos megsemmisítésére nincs még megoldás. Legége­tőbb környezetvédelmi gondunk az immár európai hírű tiszavasvári Alkaloida Gyógyszer- és Vegyé­szeti Gyár körül alakult ki. Megyénket terhelő veszé­lyes hulladék jó része és legveszélyesebbje itt kelet­kezik. A gyár gyógyszerek mellett nagy mennyiségű növény védőszert állít elő, a hazai termelés mintegy felét, aminek tetemes része exportra kerül. A gyár jelentősége jóval túlnő megyénk határain, s ezért érdemes lenne arra, hogy a sokat adó kisváros kör­nyezetvédelmi problémája központi segítséggel oldód­jon meg. A gyár a tőle telhető erőfeszítéseket már megtette és sikerült is néhány veszélyes anyagot ki­iktatni a környezetből. Maradtak azonban a bioló­giailag nem tisztítható mérgek, melyektől igyekszik a már-már elviselhetetlen nyílt égetéssel szabadulni. Ezen a fórumon is kérem az illetékes főhatóságokat, képviselőcsoportunk nevében, hogy e kis helyen kon­centrálódott súlyos szennyezettség elhárításában nyújtsanak segítséget megyénknek. Szabolcs-Szat­már megye környezeti, természeti képe általában még kedvező. Ügy véljük, hogy épp ezért többszö­rösen éri meg minden környezetvédelmi beruházás, hiszen a megelőzés költségei sokkal kisebbek, mint a bekövetkezett szennyeződés megszüntetése. Ezért nagyon érzékenyen érinti megyénket, hogy innen a központi környezetvédelmi alapba befolyt pénzből 1982 óta nem kaptunk vissza semmit. A környezetszennyezés korunk újonnan támadt kivívása, ami nehéz gazdasági helyzetben ért bennün­ket. Felmerül a kérdés, hogy mennyit érdemes és szabad költeni erre a célra. Egyik szaklapunk cikk­írója szerint: igaz, hogy a környezetvédelem sokba kerül, de ennél csak a környezetvédelem elhanyago­lása kerül többe. Jelenlegi Ötéves tervünk ideje alatt ötmilliárd fo­rintot szánunk a levegőszennyeződés csökkentésére. Ugyanakkor a levegőszennyeződésből eredő kárun­kat 120 milliárdra becsülik, ami mellett eltörpül az ellensúlyozására tervezett összeg.Globálisan számítva: a környezetkár a nemzeti jövedelem 4,5—5 százalé­ka, de a nemzeti jövedelem 1—1,5 százalékának ráfor­dításával már elkerülhető volna. Ha figyelembe vesz­szük a mérleg két serpenyőjét, a jövőben többet kell áldoznunk környezet- és természetvédelemre. Ezekkel a megjegyzésekkel elfogadom a beszámo­lót és kívánom az OKTH-nak, hogy egyre fonto­sabb és hatékonyabb szerepet töltsön be társadal­mi, gazdasági életünkben. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kosa Antal Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk következik. DR. KÓSA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Képviselőtársaim! A tegnap megtárgyalt napiren­dek fontossága mellett úgy tűnhet, hogy az OKTH elnökének beszámolója kevésbé jelentős. Ez azonban nem így van. Környezetünk állapota jelenünk és jö­vőnk alapja. Az itt elkövetett hibák kijavítása költsé­ges és lassú. A Magyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusi határozatai és az országgyűlés által kezdemé­nyezett intézkedések, az OKTH beszámolója képet ad az országosan végzett óriási munkáról és a jövő feladatairól. Bács-Kiskun megye környezetvédelmi gondjairól és eredményeiről szeretnék számot adni a tisztelt or­szággyűlésnek. Megyei tanácsunk 1981-től 2000-ig terjedő hosszú távú környezetvédelmi tervet tűzött maga elé. A környezetvédelem helyzetét, feladatát meghatározza megyénk természetföldrajzi helyzete, termelési struktúrája és a települések állaga. Megyénk talajadottságaíra, a Duna-Tisza közének északi részére a laza homoktalajok és a kertészeti kultúra, míg a megye déli részére és a Duna mellékére a kukorica­és a búzatermelés a jellemző. A termőföld az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk és erőforrásunk. Vé­delmét racionális gazdálkodással, a környezetvédelmi intézkedések betartásával, erdősítéssel, meliorációval, a technológiákba beépített környezetvédelemmel, ál­lampolgári tudatformálással és az iskolákban kezdett tervszerű neveléssel tudjuk megoldani. Megyénkben jelenleg 455 ezer hektárra tehető az a terület, ahol meliorációra van szükség. Ennek nap­jainkig 11 százaléka van elvégezve. A tervidőszak alatt három komplex meliorációs beruházás - a mar­gitaszigeti, a hajósi és Kiskunfélegyháza térségi — megvalósítása rendkívül fontos feladat. Ezek mintegy 90 ezer hektár terület munkáját jelentik. Megyénkben az erózióval kevesebb gondunk van, nagyobb gondot a defláció, a szél által előidézett ta­lajpusztulások okozzák. Mint már korábban említet­tem, a megye északi részére a homoktalajok, a közeli talajvíz a jellemző. Megyénk kevés erdővel rendelkezik. A homokta­lajokra és a megyére jellemző a sok tanya, az ásott kutak, amelyek tovább komplikálják a feladatok meg­oldását. Az egész megyére jellemző az állattenyésztés sok­rétűsége, a komplex nagyüzemi teleptől a fejlett integrált kistermelésig minden megtalálható. Ez együtt a laza homoktalajokkal, a közeli talajvízzel helyenként megoldhatatlan feladat elé állítja a megye szakembereit. A megye területén a talajvíz szinte teljesen szennyeződött. A szikkasztás napi 13 ezer ki­logramm szerves anyaggal terheli a talajvizet, ezt nö­velik az ipari, a kommunális és a szilárd hulladé­kok, a nagyüzemi állattartó telepek és a kemizálás hatásai, helyenként az ásott kutakba bekötött szenny­vízelhelyezések. Szerencsére a rétegvizeknél komoly minőségromlás az elmúlt időszakban nem következett be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom