Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1149 Az Országgyűlés 16. ülése, 1 (Elnök: Sarlós István - 9.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Árvái Lászlóné Heves megyei képviselőtársunk. ÁRVÁI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hegyvidéki tájat látni, gyógyvizeinknél felüdülni hazai turisták mellett jelentős számú külföldi is látogat megyénkbe. Csupán Egerben másfélmilliós évente az idegenforgalom. E táj vonzása, természeti szépségén túl történelmi múltjában is rejlik. Ezért ezt a vidéket az itt élőknek nem csupán szeretni kell, de kötelességük megvédeni, óvni is. Az államtitkári beszámoló ismeretében hozzászólásomat két téma köré csoportosítottam. Egyik: közérdekű gondok és feladatok a bükki nemzeti parknál, a második pedig környezetvédelmi szemléletünkformálása. Már 1971-ben a Mátra—Bükk üdülőkörzet rendezési terve alapján az 1026-os kormányhatározat védetté nyilvánította a Bükk-fennsíkot. 1977. januártól az országban harmadikként létrejött a Bükki Nemzeti Park. Ez rangot adott a tájegységnek, az idelátogatók előtt és megőrzésre hívta fel a figyelmét az itt gazdálkodóknak. Különösen az erdészetnek, mivel a nemzeti park 39 ezer hektárnyi területének 95 százalékát erdő borítja. A táj vonzásának is egyik oka ez, mert ami a Balatonnak a víz, az a Bükknek az erdő. S még nagyobb kincset is rejteget a Bükkhegység az erdő védőszárnyai alatt, az ivóvizet. Közismert, hogy az erdők döntő szerepet játszanak az adott terület karsztvíz-háztartásában. A lomb felfogja az esőt, és beszivárgás útján a talajba kerül a csapadék. A lekoptatott hegygerincen a tarvágások után bekövetkező eróziós talajpusztulás ezt a vízháztartást nem tudja biztosítani. Pedig erre igen nagy szükség van, hiszen a Bükk-hegység csapadékszegény. A nemzeti park területén 11 karsztforrás ad ivóvizet, a kavicsteraszra telepített kutakkal együtt öszszesen évi 42 millió köbmétert. Innen kap ivóvizet a Bükk-hegység környékén, a borsodi és Heves megyei területen élő 350^00 ezer ember. További haszna az erdőnek az oxigéntermelő és légtisztító szerepe. Ismeretes, hogy egy hektár erdő 40 tonna port képes lekötni évente. Az iparosodás fejlődése szükségszerűen olyan létesítménnyel vette körül a Mátra és a Bükk hegyvidékét, mint a Gagarin Hőerőmű, a Lenin Kohászati Művek, a Hejőcsabai és Bélapátfalvái Cementgyár, Felnémeti mészkőörlőüzem. A térségben lévő városok népessége lényegesen megnövekedett, innen tiszta levegőt szívni a közeli hegyekbe igyekeznek az emberek. Sajnos, legtöbbjük autóval. Ha az erdő nem lesz képes betölteni többé a vízháztartást szabályozó és légtisztító szerepét, akkor az embernek kell helyreállítani és védeni a természet felborított egyensúlyát. A Bükki Nemzeti Park területén a nehéz feladat legnagyobb része az erdő kezelőjére hárul. Arra az erdőgazdálkodóra, melynek ?7. június 26-án, pénteken 1150 90 ezer hektár erdőterületéből több mint 45 ezer hektár különleges, közjóléti célokat szolgál, s a gazdaság emiatt évek óta minden évben 50—60 ezer köbméterrel kevesebb fát vág ki, mint amennyit az erdőtervek kitermelésre előírnak. Itt szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy az erdővel szemben támasztott társadalmi méretű környezetvédelmi igények sokkal nagyobbak, mint az anyagi javak termelésére kötelezett, nyereségérdekelt gazdálkodó szerv teherviselő képessége. Hiába ismerik el a hivatásos természetvédőknek, a nemzeti park vezetőinek törekvéseit, az óhajok csak az erdőgazdálkodó rendelkezésére álló anyagi alapok mértékéig válhatnak valóra. Az össz-társadalmi igények kielégítésének költségfedezetét csupán az erdőgazdálkodótól várni, sőt megkövetelni annyi, mintha a kórház költségeinek egy részét az egészségügyi dolgozóktól, az iskoláét pedig a pedagógusoktól várnák. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a környezetvédelmet érintő gondot az erdő hármas funkciójának rangsorolása miatt ajánljuk az érdekeltek figyelmébe. Legalább a védett területen kapjon elsődlegességet a környezetvédelmi és közjóléti szerepe. Meggyőződésünk, hogy a jogos környezetvédelmi igények kielégítéséhez szükséges fedezet, a helyi erők egyidejű felhasználása mellett, a meglévő központi források ágazati szintű koordinálásával előteremthető. A közjóléti rendeltetésnek megfelelően számtalan turistát, természetkedvelőt fogad ez a páratlan szépségekben bővelkedő táj. Öröm is, cél is a sok kiránduló, különösen az egészségmegőrző program szempontjából, de a tájért felelősöknek a turizmus irányítását újra át kell gondolniuk. Különös ellentmondás, hogy amikor 1971-ben védetté nyilvánították a Bükk-fennsíkot, ezt követően megnyitották a közforgalom előtt a fennsíkon átvezető erdőgazdasági utat. Az eredmény figyelemre méltó. Megszűnt a gyalogos turisták előnye, autók tucatjai parkolnak a védett helyen, s mint tudjuk, hulladékhalmazok tanúskodnak az ember és a természet találkozásáról. Itt ez a jelenség nemcsak esztétikai vétség, de bűn is. Az ivóvíz közvetlen szennyezése miatt. Az autós közlekedés pedig eléggé károsítja a levegőt a közutakon, kár ezzel az erdőt közvetlenül mérgezni. Végül is a turista pihenni, felüdülni megy a szabadba, s ezt az igényét kell kielégíteni. Érdeklődve hallgattam pár héttel ezelőtt a Magyar Rádió híradását arról, hogy szomszédaink a tátrai nemzeti parkban tovább korlátozták az autós forgalmat. Nem érdemelne-e hasonló védelmet a mi nemzeti parkunk is? A Bükk-fennsíki autósforgalom szintén veszélyezteti a védett természeti értékeinket, ráadásul az ott átvezető erdőgazdasági út közúti forgalomra alkalmatlan, és balesetveszélyes. Ezért több irányból érkezett javaslatot tolmácsolok: újból vizsgálják felül a Bükk-fennsíkon átvezető autósforgalmat, hogy arányban áll-e ez az engedmény az említett környezeti ártalmakkal. A 21/1981 ÉVMrendelet irányított tömegközlekedést tart célszerűnek a hétszáz méteres szint közelében lévő parkoló-