Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1141 Az Országgyűlés 15. ülése, 198 désekben a tennivalókat. A helyi tanácsok felelősségérzete is erősödik. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy tanácsaink még sokszor nem tudnak megfelelni a lakosság, a környezet és a kormányzat elvárásainak. Milyen nehézségekkel küszködnek a tanácsok? Az egyik az, hogy a környezetvédelmi jogszabályok, ágazatiak túlkomplikáltak, nehéz az eligazodás. Egy apró példát mondok: Tahitótfalun a Kék Duna Szakszövetkezet vágóhídja szennyezi a talajt. A megoldást kereső szövetkezetnek és a tanácsoknak számos szervvel kell együttműködni, sokféle követelménynek és jogszabálynak eleget tenni. Mivel védett a táj, az OKTH hatáskörébe tartozik, az üzem mezőgazdasági jellege miatt érintett a MÉM, lakóterület is szennyeződött, ezért a KÖJÁL és az ÉVM is illetékes. A talajvíz és a Duna szennyezése az OVH témája, de mivel veszélyes hulladék okozta a szennyeződést, ebből a szempontból ismét az OKTH hatásköre kerül előtérbe. Remélem ez a kis példa is mutatja a környezet ügyének bonyolultságát, áttekinthetetlenségét. Nagyon sokat segítene a helyzeten, az idevágó jogszabályok egységes rendszerbe való foglalása..Sok kritikát kapnak a tanácsok, hogy nem lépnek fel eléggé a környezet rendjének érdekében. Van ebben igazság, de a rongálok felderítése és felelősségre vonása, beleértve azt is, hogy alapos bizonyítékok szükségesek, bizony nem egyszerű dolog. Ismert a képviselőtársak előtt, hogy a tanácsok és intézményeik gazdasági feltételei, gyakran szakemberellátottsága is hiányos feladataikhoz képest. Sok helyen kell még a tanácsi vezetők szemléletét, aktivitását is javítani. Mert akármennyi is az akadály, a környezettel való jobb gazdálkodásért tennivalóink és lehetőségeink mindig és mindenütt vannak és ebben a tanácsi vezetők felelőssége igen nagy. Tisztelt Képviselő elvtársak! A továbbiakban az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának az állásfoglalását szeretném ismertetni a beszámolóval kapcsolatban. A bizottság szerint az OKTH elnökének a beszámolója, gondjaink és terveink bemutatása rendkívül szakszerű és kiegyensúlyozott a környezet állapotának jellemzésében. A beszámoló számszerű adataival is jól tükrözi azt az előrelépést, amit a kormányzati munkával, a tárcák és a tanácsi szervek, valamint a termelő üzemek közreműködésével a környezet- és természetvédelemben eddig el lehetett érni. Bizottságunk változatlanul vallja, amit már többször kifejtett, hogy a környezet- és természetvédelem társadalmi-politikai jelentősége gyorsan növekszik, hogy helyesen megfogalmazva környezetgazdálkodás a feladatunk, hiszen felismerhető, hogy az okozott károk helyrehozásának költségei nagyobb gazdasági terheket jelentenek, mint a károk megelőzése. És végül az is nyilvánvaló, hogy a múltban eddig elkövetett hibák helyrehozását és a jövő hibáinak elkerülését egyszerre és egymás mellett kell elvégezni az adott reális nemzetgazdasági feltételek között. Ezeknek az elveknek a figyelembevétele azt jelenti, hogy a ?7. június 25-én, csütörtökön 1142 rendkívül szerteágazó, sok feladatot akkor tudjuk jól ellátni, ha a prioritásokat helyesen választjuk meg. Bizottságunknak az elmúlt két év folyamán többször nyílott alkalma arra, hogy ezeknek a prioritásoknak a megvitatásával állást foglalhasson. Az a véleményünk, hogy az egyes környezeti elemek, a víz, a levegő, a föld, a természet és a táj védelmében az illetékes szervek és a gazdálkodó egységek általában helyesen választották ki a legfontosabb feladatokat. így a beszámolóban, a VII. ötéves tervben megadott programok és akciótervek fontossági sorrendjében változtatást nem látunk szükségesnek, de a jövő érdekében néhány területen tervezett intézkedések újragondolását javasoljuk. Társadalmi életünkben és szakmai körökben egyre nagyobb erővel vetődik fel az ivóvíz-bázisok elszennyeződésének a veszélye. A kérdés rendkívül öszszetett, sok tényező játszik ebben szerepet. Ezen belül újra kellene gondolni a közműolló nyílásával kapcsolatos helyzetet és tennivalókat. Egy-egy ötéves tervben több száz településen bevezettük a tiszta vizet, de a megnövekedett szennyvíz tisztításáról nem tudunk ezzel arányban gondoskodni. így a fokozódó elszennyeződés a felszín alatti vizeket károsítja. A kérdés bonyolult, mert az embereket egészséges ivóvízzel el kell látni, ugyanakkor gazdasági erőforrásaink nem elégségesek arra, hogy a szennyvíz-elvezetéssel és tisztítással hasonló ütemben haladjunk előre. Javaslatunk az, hogy ezt a kérdést szakemberekkel vizsgáltassák meg és a tennivalókat dolgoztassák ki. Zárójelben példának elmondhatom, s ezt is a bizottság egyetértésével teszem, hogy a kormány döntésének megfelelően kidolgoztuk Pest megye közműfejlesztési koncepcióját. Ennek a célja az, hogy a megye csatornázási elmaradottságát fel kell számolni és megállítani a közműolló nyílását ebben a térségben. Kiderült, hogy egy évtized alatt — jelenlegi erőfeszítéseinket meg kell többszörözni ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérhessük. Látható, hogy milyen óriási váEalkozás jelenlegi viszonyaink között különösen az, de a megyei tanács nem tehetett mást, társadalmi programként elfogadta, vállalkozott arra, hogy a térség minden erejét mozgósítja a feladat végrehajtására. Természetesen kérjük a kormányzat megfelelő támogatását is hozzá. Tisztelt Országgyűlés! A felettünk levő, életszükségletünket képező levegő védelmében — mint a beszámoló is mutatja — sokat tettünk már, különösen a porszennyezés visszatartásával. Most legnagyobb gondunkat ebből a szempontból a közlekedés okozza. A legjelentősebb légszennyező anyag a szénmonoxid és az ólom. Ma Magyarországon és különösen a fővárosban az ólomszennyezésben fordul elő leggyakrabban határérték-túllépés. A hazai motorbenzinek ólomtartalmát a katalitikus krakküzem megvalósítása a literenkénti 6 tized gramm értékről 4 tized gramm értékre, tehát egyharmadával csökkentette. Az Ipari Minisztérium intézkedésére belefogtunk egy újabb programba, amely szerint 1990 végére a benzin ólomtartalmát 15 század gramm/literre kell csökkentenünk. Lényeges kérdés