Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1117 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1118 vényesség színvonalát is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Ha a megelőzés meghatározó tényezőjeként az eredményes felelősségrevonást tartjuk, meg kell teremteni a bűnüldözés hatékonyságának és eredményességének feltételrendszerét. Ez két módszerrel történhet. Vagy az ezzel foglalkozó szervek létszámának és a technikai színvonalának jelentős emelésével, vagy a büntető eljárás egyszerűsítésével, a garanciális jogokat nem érintő, formális eljárások elhagyásával érhető el. Miután a bűnüldözés és az igazságszolgáltató tevékenység kormányzati munka, a kormányt illeti a döntés joga abban a kérdésben, hogy melyik megoldást választja. A bizottság végülis egyetértett azzal, hogy az ország gazdasági helyzete pillanatnyilag nem teszi lehetővé a bűnüldöző és igazságügyi apparátus létszámának a munka mennyiségi növekedéséhez való igazítását. A javaslat az egyszerűsítés, többek között a nyomozás határidejének havonkénti ügyészi meghosszabbításának és a nyomozást megtagadó, a felfüggesztő és a megszüntető határozatok ügyészi jóváhagyásának megszüntetésével kívánja elérni. Úgy hiszem, azt kell itt mérlegelni, hogy a javasolt változások hogyan ítélhetők meg a törvényesség szempontjából. Mint a miniszter elvtárs is utalt rá: büntető eljárásunk alapvető koncepciója az ellenforradalom után alakult ki. Az akkori társadalmi-politikai viszonyok indokolták az ügyész minden ügyre kiterjedő felügyeleti jogát a nyomozóhatóságok tevékenysége felett. Ezek egy része az idők folyamán formálissá, tartalmatlanná vált, ugyanakkor a rövid határidők munkaigényes, bonyolult hosszabbítási eljárást követeltek. Ezek elvonták az ügyészi és rendőri szervek munkaidejének egy részét az érdemi tevékenységtől. A javaslat a nyomozás menetében megragadja azokat a pontokat, amelyeknél az ügyészi felügyelet érdemi és meghatározó lehet. Itt nemcsak meghagyja, de kiszélesíti a felügyelet ügyészi eszköztárát. Ilyenek: az előzetes letartóztatás ügyészi jóváhagyása helyett ügyészi feladatkörbe vonása, a nyomozóhatóság határozatainak kötelező megküldése az ügyésznek; a megszüntető határozat bizonyos eseteinek ügyészi intézkedés alá vonása; a nyomozás iratainak bizonyos időponton túli ügyészi ellenőrzése; a panasz ügyészi elbírálása, és így tovább. Ezek az ügyészi jogosítványok azt jelentik, hogy egyszerűbb, hatékonyabb módszerekkel biztosítható a nyomozás törvényessége. Nem a nyomozás felügyelet új ügyészi koncepciójáról van tehát szó, hanem olyan megváltozott és kevésbé munkaigényes módszerről, amely biztosítani tudja a törvényesség érvényesülését. A javaslat egyben megfelel az 1976. évi 8. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának is. Ugyanakkor a bizottság szükségesnek tartja ügyészi feladattá tenni a nyomozást megtagadó határozat ugyanazon eseteit, amelyek a nyomozást megszüntető határozatnál is indokolják az ügyészi határozathozatalt, és a szankció nélkül maradó, lakhelyelhagyási tilalom szabályainak megszegését rendbírság kiszabással javasolja fenyegetni. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság véleménye szerint a javasolt módosítások eredményesen szolgálhatják a kitűzött célokat. A miniszter elvtárs expozéjában felvázolt célok közül csak egyet ragadok ki. A büntetőeljárás egyszerűsítése azt az alapos feltételezést engedi, hogy a nyomozások színvonala javulni fog. A nyomozó hatóság aformális, sok esetben önigazoló intézkedések helyett az érdemi munkára koncentrálhat, és úgy hiszem, ez a lényeges. A büntető eljárás célja az eredményes, törvényes és megalapozott felelősségre vonás, s úgy gondoljuk, hogy a cél érdekében a javasolt változásokat még akkor is támogatnunk kell, ha az eljárások időszerűsége esetleg romlani fog. A módosításokból ugyan ez szükségképpen nem következik, de ennek veszélye tagadhatatlanul fennáll. A javaslatnak az eljárás egyszerűsítését célzó egyes intézkedései külön-külön nem, csak összhatásában vizsgálhatók. Nevezhetnénk ezt egy olyan csomagtervnek, amely megteremti a személyi feltételét a büntető eljárás eredményessége fokozásának. A bűnmegelőzés természetesen komplex össztársadalmi feladat, de az eredményes bűnüldözés nélkül remény sem lehet a bűncselekmények visszaszorítására. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában még számtalan javaslat elhangzott, amelyet azonban nem tettük magunkévá. Ezek a következők a Büntető Törvénykönyvvel kapcsolatban. A Büntető Törvénykönyvet módosító javaslat 13. szakaszát úgy kell kiegészíteni, hogy a bíróság maga döntse el, hogy a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal szemben a büntetés kiszabását mellőzi-e vagy büntetést szab ki. A többségi vélemény szerint a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy feltárja a büntetés kiszabása körében értékelendő enyhítő és súlyosbító körülményeket, miután a vádlottat meg sem tudja hallgatni. S ha a büntetést ki is szabná, az úgy sem lenne az esetek többségében végrehajtható, mint ahogy Markója elvtárs is utalt erre, mert a vádlott hazatérése esetén perújítást kellene vele szemben elrendelni, s a bíróság ítélete így merőben formalitássá és — mondhatjuk — komolytalanná is váük. A másik ilyen javaslat: aBtk 137. szakasz 5. pontja szerint legyen hozzátartozó az élettárs egyenesági rokona és testvére is. A következő: a Btk 170. szakasz (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége legyen szabálysértés. A Btk 317. szakasz (2) bekezdésébe ütköző sikkasztás esetén vagylagos büntetésként szigorított javító-nevelő munka is kiszabható legyen. A tartozás fedezetének elvonása bűntetténél a váltót is védeni javasolta az egyik javaslattevő. A büntető eljárási törvénnyel kapcsolatban a vétségi eljárás szabályait a nyomozati szakban ne terjesszék ki az olyan bűntettekre, amelyre a törvény 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel. Az előzetes letartóztatás feltételeit egészítsék ki