Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1109 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 ban a gazdasági bűncselekményekre gondolok — nem erőltettük a módosítást, még akkor sem, ha az pillanatnyi, de formális előnyökkel kecsegtetett volna. E körben kell szót ejteni a büntetési rendszer továbbfejlesztéséről is. A javasolt módosítások elfogadása esetén általánossá válik az alternatív büntetések rendszere. A törvény tehát a bűncselekmények jelentős részére többféle büntetést rendel, és ezek közül az ítélkező bíró választja ki a legmegfelelőbbet. Ezzel együtt jelentősen bővül több büntetés és büntetőjogi intézkedés alkalmazási köre is, és új büntetésfonna bevezetésére is javaslatot teszünk. Végül, a javasolt módosítások között találhatók olyanok is, amelyek az elmúlt évtizedek alapvető jogfejlődési irányába illeszkednek, és a jelenlegi helyzethez képest egyes cselekmények enyhébb megítélését teszik lehetővé. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez csak látszólag ellentétes a kodifikáció alapvető célkitűzésével, a büntetőjogi eszközök hatékonyságának növelésével. Alapvetően téves ugyanis az a megközelítés, amely a bűnözés elleni harc eredményességének növelését kizárólag a büntetőjogi felelősségre vonás szigorításában látja. A történelmi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a különbséget nem tevő, túlzott szigor sohasem vezetett eredményre. A hatékonyság igazi biztosítéka a jól megválasztott, egyéniesített, a cselekmény súlyához és az elkövető személyiségéhez igazodó büntetés. Az igazságszolgáltatás hatékonysága tehát nem a felelősségrevonás szigorában, hanem annak elkerülhetetlenségében rejlik. És emellett vannak olyan területek is, ahol a büntetőjogi eszközök alkalmazása szükségtelen és nem is igazán eredményes. Befejezésül — nem az egész előadás, hanem ennek a témakörnek a befejezéseképpen, tudniillik látom az ijedtséget — szólnom kell még egy alapvető célkitűzésünkről, amelyet a több, mint két évig tartó előkészítés során végig szem előtt tartottunk. Nagy gonddal elemeztük ugyanis a jogszabályoknak azokat a fogyatékosságait, amelyeket gyakorlati alkalmazásuk tapasztalatai tártak fel. A törvényjavaslatok célja az is, hogy e hiányosságokat megszüntesse, az ellentmondásokat feloldja, és a gyakorlati igényekhez jobban igazodó szabályozást alakítson ki. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ezek után a törvényjavaslatok néhány legfontosabb jellemzőjéről szóljak. Azért csak a legfontosabb vonásokról, mert a két, viszonylag nagyobb terjedelmű törvényjavaslatot már az időbeli korlátok miatt sem lehet teljes részletességében ismertetni. Ez alól azért is felmentve érzem magam, mert a tisztelt képviselő elvtársak rendelkezésére áll a törvényjavaslatok szövege és miniszteri indoklása. A Büntető Törvénykönyv a büntetések és a bűncselekmények miatt alkalmazható intézkedések olyan rendszerét alakította ki, amely a nemzetközi összehasonlítás mércéjével is korszerű. A büntetési rendszer továbbfejlesztését most mégis szükségesnek tartjuk. A javító-nevelő munkát a Büntető Törvénykönyv 1950-ben megalkotott Általános Része vezette be. 87. június 25-én, csütörtökön 1110 Ez a büntetés módot ad a bíróságnak arra, hogy azokban az enyhébb esetekben, amikor a büntetés célja a rendszeres munka és a nevelés együttes hatásával elérhető, ne alkalmazzon szabadságvesztést. A javítónevelő munka a gyakorlatban él; 1986-ban az elítéltek közel négy százalékával szemben szabtak ki a bíróságok javító-nevelő munkát. Az sem tagadható azonban, hogy a javító-nevelő munka végrehajtásában sok a formális elem, kevéssé érvényesül a munkahelyi közösség nevelő hatása. Ezért nem mindig alkalmas arra, hogy az elítéltet újabb bűncselekmény elkövetésétől visszatartsa. Ezért indokolt — a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával — a továbblépés. A törvényjavaslat a javító-nevelő munka jelenlegi formáját fenntartja ugyan, de emellett új végrehajtási formát, a közérdekű munkát vezeti be. Ez azt jelenti, hogy az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadnapján köteles díjazás nélkül dolgozni olyan vállalatnál, intézménynél, szövetkezetnél, amely a pihenőnapon is működik. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat a közérdekű munka néhány alapvető szabályát tartalmazza. Nagy jelentőséget tulajdonítok a végrehajtási szabályoknak, amelyeket egyrészt a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényerejű rendelet, másrészt — részletesebben — a törvényjavaslat elfogadása után kiadandó igazságügyminiszteri rendelet fog tartalmazni. A rendeletek tervezetét elkészítettük, és véleményezésre megküldtük a Fővárosi Tanács és valamennyi megyei tanács elnökének. A válaszlevelek számos hasznos javaslattal segítik elő, hogy ennek az új büntetési formának a végrehajtását körültekintően, a realitások figyelembevételével szabályozzuk, és ennek megfelelően vezessük be — de csak fokozatosan a feltételek biztosítása esetén, és ezt meg tudjuk tenni, hiszen itt bírói ítélkezési mérlegelésről van szó, amely ilyenfajta ítéletet hoz — a gyakorlatban. Meggyőződésem, hogy a közérdekű munka bevezetése enyhíti a büntetéskiszabási gyakorlatnak azt a vonását, hogy kisebb jelentőségű ügyekben is indokolatlanul gyakran alkalmazunk kisebb tartamú, de főleg felfüggesztett szabadságvesztést. Hazánk lakosságának döntő többsége a szocialista normák szerint él és dolgozik. Jelentős azonban azoknak a száma, akik kivonják magukat a rendszeres munka alól. A munkakerülő életmód folytatása olyan kedvezőtlen társadalmi jelenség, amely ellen a büntetőjog eszközeivel is fel kell lépni. Ezeknek az eszközöknek a hatékonyságát 1984-ben a szigorított javító-nevelő munka bevezetésével fokoztuk. Bár ennek a büntetésnek a végrehajtása számos kezdeti nehézséggel járt, az ítélkezési gyakorlatban meghonosodott. 1986-ban bíróságaink 927 vádlottat ítéltek szigorított javító-nevelő munkára, ez a felnőttkorú elítéltek 1,63 százaléka. Ennek a viszonylag alacsony aránynak az az oka, hogy jelenleg csak a klasszikus értelemben vett közveszélyes munkakerülés miatt szabható ki szgorított javító-nevelőmunka. A továbblépés tehát ezen a téren is indokolt. Ennek lényege a javasoltak szerint az, hogy más olyan bűncselekmények miatt is célszerű lehetőséget adni szigorított javító-nevelő