Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1081 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1082 azért, mert képes volt egy nagyon bonyolult tudományt a nép nyelvére lefordítani. Érdeklődéssel, szinte élvezettel tanultuk meg a genetika legbonyolultabb rejtelmeinek egyes részeit. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a tudomány társadalmi értéke. Most mi itt vagyunk ezzel a nagyon bonyolult, felettébb átfogó problémakörrel a gazdaságban. Világos szóval meg kell nyernünk az embereket, környezetünket ahhoz, hogy a tartalékok mind igazabbul, mind nagyobb mértékben, hasznunkra feltáruljanak. Ehelyett én úgy ítélem, hogy még mindig túlsúlyban vannak az elméleti csomagtervek, a realitásoktól elrugaszkodott koncepciók. A munkással nem merjük megbeszélni, vagy nem akarjuk, vagy nem tudjuk, hogy lehet, hogy holnap kevesebb szövőnő kell, kevesebb kohász, kevesebb cipőgyártó, kevesebb ruhatisztító és így tovább. És az ebből eredő átmeneti konfliktusokat próbáljuk együtt vállalni. Pedig higyjük el, hogy az értelmes munkással mindig mindenről szót lehet érteni, csak ne hagyjuk azokat hangoskodni és azoknak a hangját felerősödni, akik motiválni akarják környezetüket, de vélt igazuk nem biztos, hogy a mi ügyünket szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Fő problémánk egyike továbbá, hogy addig, amíg elméleti síkon folyik teendőink megfogalmazása, nagyon nagy az egyetértés, és mindenki nagyon határozott, tudja, hogy mit kellene tenni. A végrehajtásban azonban megtorpanunk, elbizonytalanodunk, engedményeket teszünk, kivételeket alkalmazunk. És hadd mondjam el itt azt is, idetartozóan, hogy szinte mindenfajta rendelkezés, amely a gazdaság szabályozására vonatkozik, arra hívatott, tartalmaz kivételeket. Ennél fogva érdemes arra is odafigyelni a szabályozók további kialakításánál, hogy a gazdálkodó szervek érvényesülési forrása sokkal inkább volt valamely kivétel elnyerése, mint a piac értékítéletét vállaló, az önfejlődés adta, akár a jövőt is nagyon precízen megalapozó, tisztességes kemény munka. Persze mély tisztelet a kivételeknek, mert voltak és vannak szép számmal azok is. Azt gondolom, hogy itt fel kell tennünk magunknak a kérdést, és válaszolni is kell bátran, hogy nem biztos, hogy a szemfülesek voltak ebben a hibásak. Egy tény, hogy év végén mindig, hosszú évek óta és most is megállapítottuk, hogy a támogatások mértéke minden elképzelést felülmúló mértékben túllépte a tervezett szintet. Ennek az elemzése és a tanulságok megvonása egyik legfontosabb teendőnk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormányzat! Tudjuk, hogy a lendület, amellyel ki tudjuk mozdítani az ugyan még egészen nem ismert mélységű árokba csúszott szekeret, sok energiát igényel. A lényeg az, hogy ezt mindenképpen biztosan le tudjuk gyűrni, csak a késlekedés veszélyét küzdjük le legelőször. A határozatlanság, a bizonytalanság, a gyávaság, a kivárás talán a legnagyobb bűn, amit mi ma már nem viselhetünk el. Hisz tudjuk, itt már ma is megfogalmazódott, hogy beláthatatlan következményekkel járhat minden nap késése. E gondolatkör kapcsán felvetem azt a dilemmámat is, amely a szelektív fejlesztés vagy visszafejlesztés gondolatköréhez kapcsolódik. Társadalmunknak az egyik komoly vívmánya és értéke is a teljes foglalkoztatottság. Azonban mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy nem túlzottan ijesztgetjük mi egymást és önmagunkat az esetleges munkanélküliséggel? Nem bénít minket nagyon meg ez a félelem? Vajon egy ágazat vagy egy szakma átrendeződésének, megújulásának átmenetileg — hangsúlyozom: átmenetileg — nem lehet természetes velejárója bizonyos foglalkoztatási gond? Amikor ez az átrendeződés többek között éppen annak érdekében történik, hogy tartósan — tehát tartósan! — ne jöjjön létre munkanélküliség? Érdemes ennek a dilemmának a kezelhetőségét is új módon átgondolni. Vagy a szociálpolitikánkról ugyanezt mondhatnám el. Tudjuk, hogy elég bajban van az már. Nem biztos, hogy azzal javíthatunk a helyzeten, hogy ezt is minden áron, tehát az eszközök, a módszerek válogatása nélkül akarjuk védeni? Lehet, hogy itt is átmenetileg áldozatokat kell vállalni. De ha az hosszabb távon megoldást jelent, lényeges előrelépést, akkor ezt is vállalnunk kellene. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a népben még nagyon sok értékes szellemi és fizikai energia rejlik. Ügy ítélem, hogy soha nem volt ilyen nagy szükség ennek az energiának a teljes mozgásba hozatalára. Talán még erre az elmúlt, áttekinthető időszakban nem is volt mód, vagy nem is mertük vállalni ennek az energiának a teljes mozgósítását. Meg kellene méretni magunkat, hogy ha egy kicsit bátrabban felhúzzuk a zsilipeket a fejlődés előtt, mire vagyunk tulajdonképpen valójában képesek. Tisztelt Országgyűlés! Én e néhány mondatban nem a kibontakozás programját kívántam vázolni, hisz erre én nem tartom magam alkalmasnak, és a hely sem erre való talán. Csupán a sarkalatos változások fontosságára, a tömegek bevonásának, megnyerésének fontosságára kívántam egy-két szerény gondolattal utalni. Én bízom abban, hogy amennyiben ez a szándék és akarat, amely a napokban közöttünk megfogalmazódik, elég erőt és bátorságot ad ahhoz, hogy a sarkalatos kérdésekben a megfelelő fordulatot meg tudjuk lépni és együttes erővel talpra tud állni ez a magyar népgazdaság. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Oross Imre képviselőtársunk következik Győr-Sopron megyéből. OROSS IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A terv és a terv végrehajtása, a kettő közti összefüggés mindig foglalkoztatta az embereket. Ha nem is társadalmi szinten folyt a tervezés a régmúlt időkben, az ember célokat tűzött maga elé mindennapi cselekvéseiben. A tervről és annak végrehajtásáról egy régi mondás jut eszembe, amely így szól: ember tervez, Isten végez. Már ekkor is szívesebben fogtuk meg a dolgok könnyebbik végét. A tervezést még csak ma-