Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1077 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1078 Mindez nem következett be. Az erőfeszítések ellenére a romlás folytatódott. Most azt kell vizsgálni: milyen garanciát lehet látni, hogy a szükséges következtetéseket le tudjuk vonni és nem esünk ugyanazon hibákba? A költségvetést támogató állásfoglalásunk csak abban az esetben lehet változatlan, ha a gazdálkodási tevékenységünket nem ugyanúgy folytatjuk, ahogy eddig tettük, mert ez az út nem volt jó. Bízva a kormányzat ez irányú törekvéseiben, elhatározott szándékában - a törvényjavaslat elfogadását összességben támogató észrevételek, vélemények, javaslatok öszszefoglalásaként a következőket szeretném elmondani. Az elmúlt évben, mint a költségvetés tényszámértékei bizonyítják; az irányt helyesen meghatározó gazdaságpolitika, az ezt szolgáló irányítási mechanizmus és a végrehajtás egybehangolt, következetes cselekvési követelmények között disszonancia volt. A megtett kormányzati intézkedések nem voltak elég mélyrehatóak, ezért hatásuk korlátozott volt. Nem voltak alkalmasak a több évre visszanyúló romló gazdasági folyamatok megfékezésére, visszafordítására. Túl sok engedmény történt a részérdekekjavára, az össztársadalmi érdek terhére. Mindennek negatív körülményei az 1986. évi költségvetésben tükröződnek. Változatlanul túlzott mértékben és ma már alig áttekinthető számban rendeletekkel — tehát ideiglenes érvényű szabályozókkal — történik az irányítás, ahelyett, hogy hoszszabb távra érvényes, megalapozottabb törvényekkel lenne ez megoldva. A helyesen megfogalmazott célok több esetben vágyak maradtak. Ez összefüggésben van azzal, hogy a társadalom minden szintjére jellemzően a vezetés és a végrehajtás részéről a tennivalók felismerése és a szükséges intézkedések sok esetben inkább a retorika, semmint a cselekvés terén jelentek meg. A költségvetést jelentős mértékben terhelő állami támogatások csökkenése nem következett be. A társadalmi rezsi nem csökkent. Ugyanakkor mindannyiunkat érintő, néhány kiemelendő területen már-már funkcionálási gondok vannak, anyagi okokra visszavezethetően. Itt az egészségügyi, gyógyászati és az igazságszolgáltatási intézményekre utalnék elsősorban. Túl sok, önmagában egyébként helyes célnak próbáltunk prioritást adni, így a külgazdasági egyensúlynak, az életszínvonal-megtartásnak, az antiinflációs politikának, a teljes foglalkoztatottságnak, a műszaki fejlesztésnek. Ezek rendkívüli terhek, ezeket nem bírhatta el egyszerre a költségvetés. Ismételten jelentkező témaként említem meg, hogy a zárszámadási jelentés a képviselők jobb informálása céljából javításra szorul. Az ország pénzügyeinek mindennapjait nem élő képviselők felelősségének hangsúlyozása, vagy éppen mérséklése céljából általában nyíltabbá, közérthetőbbé kell tenni a költségvetési beszámolót. Képviselőtársaimnak az a kérése, hogy a felelősséggel meghozandó döntésükhöz időben láthassák az esetleges tolerancia-értékeket és indokokat, megérthessék vagy elvethessék a pénzügyi változás szükségességét. Medgyessy miniszter elvtárs expozéjában elhangzott, erre vonatkozó ígéretet tisztelettel köszönjük. Ezzel összefüggésben szeretném bejelenteni, hogy a terv- és költségvetési bizottság még ez évben — szándék szerint: októberben —, közösen a szaktárcával foglalkozni kíván a problémakörrel. A kialakult helyzet, az ok és okozat összefüggések megkövetelik, hogy halaszthatatlanul keressük a kivezető utat. Az ipari bizottság úgy véli, hogy csak az ipar fejlődése, az ipar szerkezetének átalakítása adhatja az alapot a gazdasági és társadalmi kibontakozás folyamataihoz. Olyan és mindenekelőtt a külgazdasági egyensúly javítását szolgáló struktúra-átalakítási gazdaságpolitikára van szükség, amely reálisan elvezethet a gazdaság megszilárdításához. Ennek a koncepciónak kell alárendelni a cselekvési, fejlesztési programokat, csak úgy, mint a beruházási és költségvetési politikát. Az iparban van lehetőség, hogy a termelési szerkezet átalakításával növekedjék a jövedelemteremtő képesség, a gazdaságosan exportálható termékek mennyisége. Az ipari bizottság értékelése alapján is mondhatom; az iparvezetés kialakította a kibontakozás alapjául szolgáló programot. A program fejlődést igér, de ez feltételez egy erőteljes szerkezetátalakítást, egy dinamikusabb műszaki fejlesztést. Ha ezt kormányprogram szintjére lehet emelni, ehhez pénzügyi eszközöket rendelünk és az eddiginél nagyobb elszántságot tanúsítunk, akkor bekövetkezhet a fejlődés. Meg kell keresni és meg kell találni az egyensúlyhoz és a szerkezetátalakításhoz szükséges forintokat. A fejlesztéseknél azonban a teljesítmények növelése előbb vagy maximum azokkal párhuzamosan kell, hogy bekövetkezzen, ellenkező esetben újabb költségvetési gondjaink lehetnek. Köztudott, hogy semmilyen gazdaságpolitika nem lehet eredményes egy jól teljesítő, jól termelő háttér nélkül. Éppen ezért azt is javasoljuk, hogy a költségvetés alapjait, a terv-elképzeléseket is vitassuk meg az eddiginél mélyrehatóbban, hogy a tervek kialakításához is hozzátehessük felelősségünket és a kormánnyal történő együttműködési készségünket. A terv mégiscsak a legszélesebb kifejezője az általános gazdaságpolitikának, másrészt a terv szerint végbemenő folyamatok nagymértékben befolyásolják a költségvetés helyzetét. A kialakítandó programhoz ösztönző, kényszerítő, hosszú távon érvényesülő, felmentéseket, kivételeket alig-alig tartalmazó szabályzó-elemek kellenek. A szakmai megszállottság és az öntudat kevés, ezentúl a hosszú távú érdekeltségi viszonyoknak is szolgálni kell a célokat. A jelenlegi ágazati struktúra nem néhány év alatt alakult ki, következésképpen az ágazati struktúrát sem lehet néhány év alatt korszerűvé tenni. A kibontakozási programnak a bevezetésre kerülő adórendszer természetszerűleg része kell hogy legyen. Minthogy az adórendszer több eleme még nem végleges, mindössze azt javasoljuk, hogy bevezetésének indokoltsága, az ezzel összefüggő ár- és bérviszonyok módosulása kapjon nagyobb nyilvánosságot,