Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1053 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1054 nyába hangzik el. Az egészségügyi miniszter, föltételezem, felvetésemmel úgyis egyetért. A „tudománytalan" erős kifejezés, ezért meg kell indokolnom. Tudománytalan például mai ismeretünk szerint egy általános hatású rák- vagy daganatellenes gyógyszer; - tudniillik ilyen gyógyszer mai ismeretünk szerint nincs és nem is lehet. Körülbelül kétszáz különböző típusú daganatféleség ismert, számuk gyorsan szaporodik; ahogyan hatékonyabbá válnak a gyógyszerek, annál specifikusabb a hatásuk: S valóban több 100 százalékban hatásos szer is van. A hatékony szerek egyetlen, vagy legfeljebb két rákbetegség vagy daganatos megbetegedés ellen hatásosak. Azért éreztem felelősségemnek, hogy e nem, (vagy bizonyos körökben nem) népszerű hozzászólásomat megtegyem, mert életkoromnál fogva gyakrabban előforduló kisebb reparációk során, - amelyek céljából különböző orvosi intézményekbe be kellett feküdnöm — az utóbbi hetekben meglaktam jó egy néhány, klinikai osztályt. Ott, főleg operatives a rákkezeléssel foglalkozó intézményekben sorozatosan fordul elő, hogy műtétre vagy kezelésre előkészített betegek saját felelősségükre elhagyják a klinikát — tudjuk, hogy miért —, olyan esetekben is, amikor gyakorlatilag majdnem 100 százalékig biztos a 10-15-20 éves túlélést biztosítható kezelés. Ezek közül nem egy (nem is tíz) máris visszajött egy fél év után operálhatatlan állapotban. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon meggondolatlan, felelőtlen propaganda és nyilvánosság folytán érthető módon keltett tömeghisztéria miatt emberek halnak meg, és fognak a közeljövőben még nagyobb számban is meghalni. Ki felelős ezért? Erkölcsileg a sajtó, illetőleg a tömegkommunikációs szerveknek azok az emberei, akik a szakemberek véleményével szemben képviselik ezeket a csodaszereket. Külföld felé is, aminek külön minősítő következménye, hogy tudniillik ide kezdenek jönni emberek és nekünk van azért egy gyógyszergyártásunk, amelytől több tíz, vagy akár százmilliós konvertibilis behozatalt remélünk, ezeknek a hitelét ez aláásni alkalmas, ha ilyesmivel nálunk foglalkozni lehet. Felelős persze — és ez aztán az egészségügyi minisztert is érdekelheti, - az olyan orvos, aki ebben közreműködik és remélem, hogy a leendő megreformált egészségügyi törvényben majd erősebb garanciát nyer az ilyen irányú orvosi felelősség. A közhiedelemmel szemben daganatos megbetegedés ma nem halálos ítélet. Feltéve persze, ha az illető aláveti magát a sokszor nem kellemes, csonkoló vagy egyéb szempontból igen kellemetlen kezelésnek. Ha nem veti magát alá, akkor viszont gyakorlatilag biztos halálos ítélet. Tudomány ide, tudomány oda, a betegeknek és családtagjainak elidegeníthetetlen joga a reménykedés, akár minden remény ellenére is. Hippokratész óta az orvos legnagyobb szövetségese a beteg bizalma, hite az orvoslásban, orvosában és az élniakarása. Ez továbbra is, a jövő századokban is így lesz. Ezt nem vehetjük el senkitől. Az Egészségügyi Minisztérium eddig is megtalálta a módját, hogy bizonyos szereket, nem gyógyszerként mert ez — mint az előző ülésszakon is elhangzott — nemzetközileg szabályozott szentség, sacramentum egyházi nyelven. Tehát ehhez hozzányúlni nem lehet. De lehet a Herbaria, vagy más vállalaton keresztül háziszerként alkalmazni. Én is alkalmazom. Bevallom itt, az országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy a kamillateát, sőt a galagonyateát is — a kardiológusok persze megmosolyognak — én igen kitűnő gyógyszernek tartom és propagálom is. Csak nem rák ellen. (derültség) Ha a tudományos kezelés eredménytelen, sajnos, ilyen továbbra is lesz, akkor ám jöjjön a hit az éppen ügyeletes csodaszerben. Kérem, ennek is van alapja! Nemcsak vallásos alapon, hanem van reális tudományos alapja az úgynevezett pszichoszomatikus összefüggésekben. Ezt a modern orvoslás mindig számításba kell hogy vegye. Azonban — könyörgöm - a sorrendet tartsuk be. Köszönöm.(taps) ELNÖK: Dr. Medve László egészségügyi minisztert illeti a szó. Dr. MEDVE LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni Szentágothai elvtárs felvetését, valóban fontos, hazánkban aktuális problémáról beszélt. Valóban igaz az, hogy a kérdés megválaszolására nem csak én vagyok illetékes, és nem csak nekem van ezzel kapcsolatban teendőm. Engedjék meg, hogy azért hadd szóljak arról is, hogy mindemellett amit ő elmondott, olyan tapasztalatunk is van, hogy a tömegtájékoztatásban, azok tudományos rovatai, az egészségüggyel foglalkozó műsorok, cikkek a beteg iránti felelősséggel, a tudományos ismeretterjesztés normái szerint, felelősséggel foglalkoznak és igénybe veszik a szakembereket, egyre jobban azok véleményét. Külön ki szeretném emelni, hogy az egészségmegőrzési programban, annak előkészítésében — mondhatnám már végrehajtásában is — eddig soha nem tapasztalt segítséget nyújtanak az egészséges életmód kialakításához. Szeretném azt itt megköszönni és kérni a további támogatásukat ehhez, mert nagyon nagy szükség van rá. Van azonban egy másik terület, ahol a közlések, írások szándékának a megítélése is nehéz. Különösen nehéz ez nekem, mert ezek egy része az Egészségügyi Minisztérium gyakorlatát bírálja. A problémát nem abban látom, hogy ágazatuk tevékenységét teszik kritika tárgyává, mert sajnos sokszor van rá ok is, hanem olyan minősítéseket sürgetnek készülékekről, találmányokról, gyógyszernek nem minősíthető anyagokról, amelyhez hiányoznak az alapvető dokumentumok, vagy azok éppen a vélt tulajdonságokat vagy hatásokat nem igazolják, s így törvényeink sem teszik lehetővé a kívánt bizonylatok kiadását. Természetesen nemcsak ezekről van szó. Magam is tapasztalhatom, hogy esetenként szakmai féltékeny-