Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1041 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1042 előállításon át a fegyverhasználatig késedelem nélkül kell dönteniük — nem mindig képes a testületen belül megkövetelt és a lakosság által joggal elvárt teljesítményt nyújtani. Sajnos sok még a kellően ki nem képzett és a követelményben rögzítettnél, de még inkább a kívánatosnál alacsonyabb képzettségű rendőr. Ezen a nem kívánatos és mielőbbi változást követelő helyzeten csak lassan tudunk javítani. Határozottan csak az iskolázott, a jól képzett, tehát a szolgálatra alkalmassá tett rendőr tud fellépni, egyébként érthetően bátortalanul vagy szakszerűtlenül intézkedik. Nagy gondokkal jár az utánpótlás. A rendőri munka erkölcsi és anyagi elismerése nem teszi vonzóvá ezt a nehéz szolgálatot. A pályakezdők a végzett munka arányában dotált megélhetést keresnek a testületnél. A háromnapos munkarend, a szabadban végzett munka, a készenlét, az.általánosnál nagyobb kötöttség és fegyelem eleve nem vonzza korunk fiataljait. Nálunk a másodállás vállalására, mellékfoglalkozásra nincs lehetőség. A jó képességű fiatalok, a szakmunkások más munkahelyeken is megtalálják számításukat. A kellő anyagi és erkölcsi elismerés hiánya miatt hasonlóan küszködnek — mint hallottuk — az ügyészség és a bíróságok is. Annak a jogos társadalmi igénynek a kielégítésére, hogy több jobban képzett és a társadalmi érintkezés normáinak megfelelő kulturáltsággal intézkedő rendőr legyen az utcán még sokat kell tenni. A rendőri felvétel mostani gyakorlatán mindenképpen változtatni kellene. A jelenleginél nagyobb mértékben lehetővé kellene tenni, hogy a rendőri pályát választó fiatalok rövidített időtartamú katonai szolgálatot teljesítsenek, azt követően szakirányú rendőri képzést kapjanak és utána már kiképzett rendőrként foglalkozásszerűen megkezdhessék szolgálatukat. Ennek a problémának a megoldásához kérem a tisztelt Országgyűlés, az érintett tárcák megértő támogatását. Tisztelt Országgyűlés! A rendőrség szervezete igazodik ugyan az államigazgatás területi tagozódásához, azonban testületünk sajátos funkcióit tekintve nem szükséges, hogy a rendőrség hatáskörébe tartozó minden ügy az ország minden településén elintézhető legyen. Jogos igénye azonban a lakosságnak, hogy a rendőrségi ügyek intézése is minél közelebb kerüljön hozzá. Kezdeti lépésként bevezettük, hogy az újonnan városi státuszt kapott helységekben és a városi jogú nagyközségekben levő rendőrőrsökön, körzeti megbízotti csoportoknál hetenként egy-egy alkalommal olyan ügyeket, mint a személyigazolványhoz kapcsolódó eljárás, közlekedésigazgatási, vagy szabálysértési ügyek, el lehet intézni, amelyek végett az ügyfeleknek korábban 30-50 kilométert kellett utazniuk a rendőrkapitányságra és esetenként az egész napjukat és nem kevés pénzt rááldozva. A rendelkezéseknek megfelelően már huzamos ideje a hét egyes napjain a rendőrkapitányságokon meghosszabbított munkaidőben várják az ügyfeleket. Célzatosan használom a várják szót, mert a valóságot ez fejezi ki találóan. Az e feladatra beosztott dolgozók értik és belátják ennek a szolgáltatásnak a jelentőségét, azonban az ügyfelek alig-alig élnek vele. Nagyobb ösztönzésre vagy késztetésre van szükség ahhoz, hogy számottevő lakossági igény legyen rá. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság elnökének és legfőbb ügyésznek a beszámolóját, amelyek sokoldalúan képet adtak a bíróságok és az ügyészi apparátus tevékenységéről és napjaink fontos társadalmi kérdéseivel foglalkoztak, a magam részéről elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK: Szólásra következik Varga Miklós, Veszprém megye 10-es számú választókerületének képviselője. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! A közrend, a közbiztonság nagymértékben befolyásolja a társadalom közérzetét, hangulatát. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójából, de személyes tapasztalatunkból is tudjuk, hogy hazánkban törvényes rend van. Közrendünk, közbiztonságunk nemzetközi méretekben is kiállja az összehasonlítás próbáját. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból kiolvasható tendenciák azonban figyelmeztetőek. _ Az illetékes szervek minden erőfeszítése ellenére sem tudtuk elérni az utóbbi években emelkedő bűnözések visszaszorítását. A közvéleményt különösen nyugtalanítja, hogy az elkövetési magatartásnál az eldurvulás, a kegyetlenség, a brutalitás tapasztalható. Növekszik a fiatalkorúak bűnözése. A gyermek- és fiatalkorú bűnözés dinamikája nagyobb, mint az összbűnözésé. Az utóbbi tíz év alatt 50 százalékkal növekedett az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők száma. Ezek az adatok arra intenek, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani életünknek erre a területére. Számba kell venni a tennivalókat annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatot megállíthassuk. Minden bizonnyal a megelőzési munkát kellene hatékonyabbá tenni. Mint az élet sok más területén, propagandamunkánkat ezen a téren is korszerűsíteni kellene. Hajdanában úgy gondoltuk, hogy a szocializmus erősödésével csökkenni fog a bűnözés, az ügyészi, bírói szerveink munka nélkül maradnak. Sajnos nem így történt. A fiatalkorú bűnözés megszaporodásában a társadalom felelőssége is benne van. Talán ez az a terület, ahol a megelőzés hatékonysága leginkább fokozható. Hadd hozzam fel ennek bizonyítására szűkebb pátriám, Ajka város és vonzáskörzetének példáját, ahol — szemben az országos adatokkal — a fiatalkorú bűnözés aránya kedvező irányban változott, csökkent. Az önkéntes rendőri egységen belül tevékenykedő ifjúsági csoportok megelőző tevékenysége hatékonynak bizonyult. Sok tízezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik halmozottan hátrányos helyzetben, úgy nőnek fel, hogy nem látnak maguk előtt családmodellt, életmintát, vagy azért, mert szüleik is bűnözők vagy alkoholisták, vagy azért, mert intézetben nevelkedtek. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az állami gondozott fiatalok körében erőteljesen növekszik a