Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1037 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1038 haszonszerzésre, a munkával nem alátámasztott jövedelemforrásokra. Nagyon irritáló és nem megengedhető társadalmunkban az anyagi helyzetben fennálló és egyre jobban kialakuló aránytalan eltérés. Ezt nem lehet az embereknek megmagyarázni! Mindenféleképpen fel kell deríteni és büntetni a gazdasággal szembeni visszaéléseket és büntetni azokat is, akik az ellenőrzések elmulasztásával, annak lazaságával lehetővé tették ezek elkövetését. Hasonló gondolatok izgatnak a közéleti tisztaság kategóriájában is. Ezen belül is leginkább a korrupciós jellegű cselekmények aggasztó emelkedése. Nem fogadható el, hogy bizonyos keresett árucikkek csak némi plusz pénz ellenében szerezhetők meg, és az sincs rendjén, hogy a szolgáltató vállalatok emberei, a hivatalok dolgozói — tisztelet a kivételnek — csak külön díjazás ellenében hajlandók munkájukat elvégezni, amelyért egyébként a fizetésüket kapják. Az utóbbi évek napvilágra került esetei erősítenek abban a meggyőződésemben, hogy ez a társadalmi kór kezd minden határon tülnövekedni. Gondoljanak csak az egyetemi felvételek pénzért való árusítására. Tisztelt Országgyűlés! Azt várja a lakosság, hogy a szocializmustól idegen tendenciák, a társadalomban erőteljesen érezhető ellentmondások kapjanak mélyrehajtóbb elemzést, és a különböző negatív jelenségek súlyosabb elítélést. Erre annál is inkább szükség van, mert halljuk és mondjuk, hogy becsületesen, jobban kell dolgozni, hogy célkitűzéseink teljesüljenek. De ha megkérdezzük az embereket - beosztástól függetlenül — mindenki úgy véli, hogy mindent jól végez, nincs, vagy nem lehet megtalálni a hibaforrást, a felelősöket. Éppen ezért szigorúbban kell fellépni a visszaélőkkel szemben és példamutató büntetést is kell alkalmazni. Legtöbbet az ügy érdekében a vállalatok, intézmények személyzeti munkájáért felelős vezetők tehetnek. Az Ő feladatuk a szakmai munka színvonalas végzésére alkalmas, tisztességes emberek felkutatása. Meggyőződésem, hogy ez nem is lehetetlen, hiszen hazánkban a tisztességes emberek vannak többen. Tisztelt Országgyűlés! Törvényeket, rendeleteket hozunk azért, hogy életünk jobb legyen. Egy állam létét törvényeink, és azok betartása, betartatása biztosítja. Ezért fontos, hogy a társadalom azok élet- és munkakörülményeit, akik működését alapvetően elősegítik, jelentősen javítja. Itt elsősorban a rendőrökre, jogászokra és a közigazgatásban dolgozókra gondolok. Tudom, hogy minden gazdasági ágazat és társadalmi réteg nehéz helyzetben van, hiszen ez már sokszor elhangzott e házban is. Előtérbe kerültek a gazdaságpolitikai kérdések, háttérbe szorítva a szociológiai és ezzel összefüggő jogpolitikai tevékenységet. De mégis azt mondom, hogy az itt elhangzott és elfogadott törvényeknek akkor tudunk érvényt szerezni, a korrupció, a bűnözés akkor lesz visszaszorítva, ha biztosítjuk a törvény őreinek a megfelelő feltételeket, ha az ítélkezés és a társadalmi értékítélet összhangban lesz. Végezetül Zaszlavszkaja szovjet akadémikus szavaival szeretném megerősíteni a korábban elmondottakat „A gazdaságra és általában a társadalom fejlődésére nagyon nagy hatással van a szociális igazságosság, mert ez biztosítja az ember azonosulását a társadalommal, egyetértését azzal, hogy a társadalom, melyben él, az ő társadalma." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tóth Antalt, Bács-Kiskun megye 16. számú választókerületének képviselőjét illeti a szó. DR. TÓTH ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Két beszámolót hallottunk fontos kérdésekről, köztük a törvényességről, amelyek az ország egész lakosságát élénken foglalkoztatják. A közvélemény a törvényességet elsősorban a bűnözéssel, a bűnüldözéssel hozza kapcsolatba, ezekhez köti. A téma megvitatásához a helyzet lehetséges javításához én is ebből a nézőpontból, a bűnüldözés gyakorlati oldaláról kívánok néhány gondolattal hozzájárulni. Előre bocsátom, hogy a rendőrség érti a jogpolitika követelményeit és annak szellemében működik együtt az ügyészséggel és a bíróságokkal. A bűnözésnek az utóbbi években bekövetkezett dinamikus növekedése ellenére hazánk közbiztonságának minősége ma is kiállja a más országokéval való összehasonlítás próbáját, de nem olyat,amilyennek szeretnénk és amilyennek szeretné az ország lakossága tudni, tapasztalni. Helyzetünk a korábbiakhoz képest romlott. A lakosság, féltve személyének és vagyonának biztonságát, aggódva közbiztonságunkért, melyhez mint az elmúlt évtizedek megőrzendő eredményéhez, ragaszkodik, a rendőrségtől, más bűnüldöző hatóságoktól és az igazságügyi szervektől hatékonyabb fellépést igényel, a bűnözők, a társadalmi együttélés szabályaival durván, konokul szembehelyezkedők határozottabb korlátozását várja. Ez a követelmény indokolt, és ennek igyekszünk is a lehetőségekhez képest eleget tenni. A korlátozásnak és az ellenőrzésnek megvannak azonban a jogszabályok által meghatározott keretei és korlátai. A társadalmi fejlődés nálunk is az állampolgári jogok mind szélesebb érvényesülése, a demokratizmus bővülése, a kormányzat részéről tanúsított nagyobb türelem irányába haladt, ami azonban ezzel párhuzamosan feltételezi a társadalom fokozott védelmét az antiszociális magatartásokkal, a bűnözőkkel szemben. Napjainkban egy új társadalmi jelenség következményeivel kell számolnunk. A gazdaság racionalizálása a munkaerő ésszerűbb, hatékonyabb foglalkoztatását követeli meg. Ennek következtében a dolgozók egy részének, elsősorban az úgynevezett vattaembereknek a munkaviszonyát megszüntetni. Ezek között lesznek olyanok, akik a munkában nem jártak élen, ezért nehezen tudnak új munkahelyet találni, bizonyára sokan nem is akarnak. Ebbe az utóbbi csoportba tartozók egy része tovább növeli a társadalom perifériáján élő lumpen, csavargó, élősdi elemek számát. Magatartásuk, életvitelük rendőri beavatkozást, eljárást igényelhet. Ezt a feladatot nagy körültekintéssel,