Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1011 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, péntekén 1012 vényességi problémává lesz. A Legfelsőbb Bíróság adott esetben felhívta intézkedésre az illetékes megyei bírósági vagy fővárosi bírósági elnököt, és tájékoztatta az Igazságügyi Minisztériumot is. A beszámolási időszakban a társadalmi, gazdasági, állami életünk területén jelentős jogszabályok léptek hatályba, a szabályozott életviszonyok egy része azonban nem teljesen kialakult, illetve mozgásban és gyors változásban van. A jogi szabályozás többsége erre is figyelemmel un. keretszabályozás. Egyes esetekben maga a jogszabály utal arra, hogy a részmegoldásokat a jogalkalmazó, illetőleg a bírósági gyakorlatnak kell kialakítani. Hyen körülmények között szükségképpen előtérbe került a legfelsőbb bírósági jogértelmező és az ítélkezési gyakorlatot irányító feladata. Ezzel nem a jogi rendelkezések növelése, hanem a nem kis számú jogszabályok közötti eligazodás a cél. Nem szeretném, ha a beszámolót hallva valakiben az a kérdés merülne fel, hogy vajon a bíróság tévedhetetlen. A feltételezett kérdésre mégis azt válaszolom, hogy az államhatalmi szervek között a bíróságot sajátos alkotmányos helyzete, függetlensége, törvénybe foglalt szervezeti és működési elvei, a bírósági eljárásban a törvényesség jogi biztosítékai, a bírósági jogorvoslatok kiépített rendszere a legalkalmasabbá teszi az igazságszolgáltatási feladat hatékony ellátására, a valóságnak megfelelő tények, az igazság feltárására és a helyes értékítéletet kifejező igazságosság érvényesítésére. Tudni kell, hogy az első fokú ítéletek ellen az érdekelteknek csak 20—25 százaléka fellebbezett, 75—80 százaléka elfogadta a döntést. A legfőbb ügyész elvtárshoz és a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez érkezett törvényességi óvás iránti kérelmek száma a két év alatt nem emelkedett, a befejezett ügyek 10 százaléke körül mozog. A benyújtott óvások száma az összes ügyek 0,5 százaléka. Ez azt mutatja, hogy a jogerős határozatok felülvizsgálatára sem volt nagyobb számban szükség, mint előzően. Mindez az előforduló hibák jogorvoslat útján való kiküszöbölését, egyben a törvényességet is mutatja. Társadalmunkban nagy jelentősége van a bírósági jelzéseknek. Röviden: ezek a jelzések lehetővé teszik az érintett állami, társadalmi, gazdasági szerveknek, hogy nemcsak kiküszöböljék, hanem meg is előzzék a további törvénysértéseket, és ezek a jelzések növelik az ítélkezés társadalmi hatását is. A Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban bőven élt a jelzési lehetőségekkel, az ügyekből általánosítható tapasztalatoknak, az illetékesekkel való közlésével. Tessék megengedni, hogy csak néhányra utaljak. Az Országos Anyag- és Árhivatalnak jelzést adtunk díjmegállapítási, árképzési ügyekben. A közlekedési miniszternek és a Nemzeti Bank elnökének a nemzetközi fuvarozási egyezmények alapján arany-devizában meghatározott kártérítési kérdésekben. Az építésügyi miniszternek építkezési perbeli tapasztalatokról, a külkereskedelmi miniszternek a külkereskedelem területén a részvénytársasági cégbejegyzés során észlelt problémákról, az egészségügyi miniszternek a kábítószerek és a kábító hatású gyógyszerek egyes egészségügyi igazgatási kérdéseiben, a belkereskedelmi miniszternek és a SZÖVOSZ elnökének a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetésével kapcsolatos perek tapasztalatairól, és még más szervekhez más témákban. Jelzéseinket az érintettek megértéssel fogadták és tájékoztattak intézkedéseikről. Szeretném bejelenteni, tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy kifogástalan és elvi alapokon álló munkakapcsolatunk van a bűnüldöző és igazságügyi szervekkel, az Igazságügyi Minisztériummal, a Legfőbb Ügyészséggel és a Belügyminisztériummal. Az Igazságügyi Minisztérium és más szervek számosjogszabály-tervezetére tettünk észrevételt gyakorlati tapasztalataink alapján. 1986 áprilisában az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága a Legfelsőbb Bíróságon tartott kihelyezett ülést, amikor tájékoztatást kaptak az ítélkezés során felmerült problémákról. Az érdeklődést mutatta, hogy a bizottság tagjain kívül több képviselő is részt vett az ülésen. Végül arról számolhatok be, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak, mint bírói testületnek a függetlenségét tiszteletben tartják. A Legfelsőbb Bíróság bírái nagy felkészültséggel, hivatástudattal végzik munkájukat. Sajnos, az alsófokú bíróságok nehéz személyzeti helyzete előbb-utóbb éreztetni fogja hatását a Legfelsőbb Bíróság bíráinak utánpótlásában. Hiszen az Elnöki Tanács többségében az alsófokú bíróságok bírái közül választja meg a legfelsőbb bírósági bírókat. Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság működésének és az igazságszolgáltatásnak a társadalmi hatása, a jogi eszközök alkalmazása igen jelentős a szocializmustól idegen jelenségek kiküszöbölésében, a pozitív folyamatok erősítésében. Ehhez, valamint az egészséges közgondolkodás és közmorál kialakításához az igazságszolgáltatáson kívül azonban továbbra is más állami, társadalmi, gazdasági szervek együttes fellépése szükséges. Minderre biztosíték belpolitikánkra épülő jogpolitikánk, a törvényesség szilárd követelménye, amely a társadalom és az egyén érdekét egyaránt szolgája. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az írásban kiadott beszámolómmal együtt a szóbeli beszámolómat vitassa meg és fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a legfőbb ügyész beszámolója; ezért átadom a szót Szíjártó Károly elvtársnak. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Legutóbb én is 1983-ban, a Legfelsőbb Bíróság elnökével egy id őben számoltam be a tisztelt Országgyűlésnek az ügyészi szervezet tevékenységéről, az ügyészség tapasztalatairól, a törvényesség érvényesüléséről és arról, hogy az ügyészek miként működtek közre az alkotmányos elvek megvalósításában, a közrend és a közbiztonság fenntartásában. Azóta az ügyészi munkát is meghatározó gazdasági, társadalmi viszonyainkban jelentős változások