Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

993 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 994 dó 41, 42, 43. szakaszaiban már ezt a mértéket az eddigiekhez képest is csökkenti, szigorítja a kiemelt településeken elhelyezkedő és az átlagosnál jobb termőföld esetében. Ezzel nemcsak a területmérték változik meg, hanem ez létrehoz egy olyan rendszert, amely nem egyszerűbbé és közérthetőbbé, hanem még a jelenleginél is bonyolultabbá teszi az ingatlanforgalmat. Maga a javaslat is önmagával kerül ellentmondásba, amikor más vonatkozásban viszont tágítja a lehetőséget; például a termelőszövetkezet bármikor tartós használatba adhat földet bárhol, bárkinek — nemcsak a zártkertben -, ha az nagyüzemileg nem művelhető. Megyénkben, főleg a szakszövetkezetes térségben elhelyezkedő városokban — úgy mint Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas — nagyon sok olyan család van, ahol a tulajdon és a tartós használat jelenleg nagyobb mértékű, mint amit a javaslat enged. Mi lesz, ha a tulajdonos elöregszik, elköltözik vagy a föld (ültetvény) árára van szüksége? A javaslat, megítélésem szerint azt eredményezi, hogy nem vagy alig lesz szerzőképes család, ebből következően pedig vagy nő a parlag vagy ismét megindulnak a zsebszerződéskészítések; amely nem jó sem az államnak, sem a magánszemélynek, de a nyilvántartások is félrevezetőklesznek. Különösen aggodalmas lehet a tanyás ingatlan elidegenítése, mivel a tanya körül termőföld van, s annak elidegenítése a jelenlegi szabályozástól sokkal nehezebbé válik. Bács-Kiskun megyében a nyilvántartásaink szerint több mint 37 ezer tanya van jelenleg. Nem tudom elfogadni azt az esetleges szándékot, hogy a munkanélküli meggazdagodás meggátlása a cél. Tényekkel bizonyítható, hogy a magán és személyi tulajdonban levő föld évről évre csökkent eddig is, azaz a jelenlegi szabályozás szerint is. Országosan 1981 és 1986 között a földtulajdon 26 132 hektárral csökkent. Megyénkben ennek az aránya még nagyobb, 3298 hektár. Ez tehát ismét csak azt bizonyítja, hogy nincs szükség a szigorítások bevezetésére ebből a szempontból sem. A fent elmondottak alapján azt javaslom, hogy a magánszemély által megszerezhető föld mértékét a törvényjavaslat határozza meg, akként, hogy a kiemelt települések belterületén 1500 négyzetméter, külterületén pedig 6000 négyzetméter legyen a térmérték. Nem tudok egyetérteni a többletterületek elidegenítésének a javaslatok által történő módjával. Az elidegenítés csak a hatósági munkát növeli, de eredménnyel nem kecsegtet. Megítélésem szerint az elidegenítés ösztönzésére a progresszív adóztatás sokkal hathatósabb eszköz lenne, ami az állami bevétel szempontjából sem közömbös. A minisztertanácsi rendelet tervezetének 89. §-ának (5) bekezdésében megállapítható, hogy árutermelő szőlő, gyümölcsös telepítéséhez vagy kivágásához szükséges hatósági engedélyezési eljárásban a földhivatal, illetve a MÉM közreműködése a továbbiakban is megmarad. A művelési ág változásokkal kapcsolatban ezt is indokolatlannak tartom. A hatáskör, a szakhatóságok közreműködése tekintetében még a jelenleginél is bürokratikusabb, ugyanis minőségi osztálytól függetlenül, 15 hektár felett a MÉM a szakhatóság. Ez a rendelkezés ellent mond annak a jogos elvárásnak, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol azok felmerülnek és a művelési ág megváltoztatásához ne kelljen engedély, mert az sérti a gazdálkodó szervezetek önállóságát. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó lenne, ha a távlatokra alkalmas törvényt alkotnánk. Ezért a törvényjavaslatot az általam javasolt eltérésekkel elfogadom, elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Földy Ferenc Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőtársunk következik. Dr. FÖLDY FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A földről szóló törvényjavaslat 5. §-a helyesen állapítja meg: a föld nemzeti kincs, védelme, rendeltetésének megfelelő használata és hasznosítása az egész társadalom érdeke. Ezt a tétélt szeretném alátámasztani egy más megközelítésben, amelyet talán kulturális szempontúnak nevezhetnénk. E törvényjavaslat megvitatása nem került a kulturális bizottság elé, ezért legyen szabad ezen a helyen szólni e kérdésről. Tudom, hogy a most előterjesztett törvényjavaslat elsődleges célja, hogy erősödjenek a földre vonatkozó gazdasági-, társadalmi viszonyok szocialista vonásai, hogy növekedjék a termelés biztonsága, tehát elsősorban gazdasági megközelítésben foglalkozik az ingatlanokkal. A földhöz, valamint a földön levő építményekhez kapcsolódó történelmi-, kulturális értékek is véleményem szerint védelemre szorulnak. A muhi csatamező, Rákóczi ónodi országgyűlésének színhelye, vagy a partizánok kivégzésének helyszínei nem csupán hasznosítható földdarabok számunkra, hanem történelmi tudatunknak is fontos tényezői. Lehet, hogy nemez a törvény az, amelyben a hazához való kötődés szempontjából különös védelemre szoruló helyekről meg kell emlékezni, mégis szeretném a Tisztelt Ház figyelmét felhívni földterületeink neveinek megóvására. Már csak azért is, mert ez emlékhelyek kialakítása során jogi és gazdasági összefüggések is napirendre kerülnek. Vannak ilyen különleges rendeltetésű földterületek, amelyekről nem szabad a törvény végrehajtása során sem megfeledkeznünk. Szeretnék szólni még a külterületi földnevekről is, amely jogi, földhasználati és kulturális szempontból egyaránt vizsgálható. A határ- és dűlőnevek funkciója, hogy az ember tájékozódni tudjon a tájban, a megművelendő földön. Az ilyen földrajzi nevek felbukkannak már legkorábbi nyelvemlékeinkben és sokféle információval szolgálnak. Megőrződnek bennük gazdaságtörténeti tanulságok — például Kenderszer, Ortás, Tilalmas —, tulajdonviszonyok, földrajzi adottságok, néprajzi jellegzetességek — például Lóhalál, Pénzverem, Bárnevóna. A dűlőnevekből a szakemberek szinte kiolvashatják a táj és az ott élő emberek sorsát. Emellett az ott élő ember a nevek ismeretében tud