Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

89 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 90 nak, a kritikának, a példamutatásnak, a helyes vezetési, irányítási szemléletnek és magatartásnak. A társadalmat a törvény erejével is védeni kell a spekulációval, a megvesztegetéssel, a hatalommal való visszaélés megnyilvánulásaival szemben. Kongresszusunkon is elhatároztuk, a kormány programjának is célja, hogy erősítjük közállapotainkban az előrevivő elemeket, fellépünk a társadalomtól idegen, antiszociális magatartással és törekvésekkel szemben, intézkedéseket teszünk visszaszorításukra. Ugyanakkor az egész társadalomnak érdeke, hogy erősödjék a jól végzett munka, a hasznos, értékes tevékenység becsülete, és ez fejeződjék ki a javakból való részesedésben is. Aki megdolgozik érte, tisztességes úton jut magasabb- jövedelemhez, az megérdemli, hogy élvezze munkájának eredményét. Ez éppen úgy elveinkből következik, mint az is, hogy a szociálpolitikában jobban figyelembe vegyük a rászorultságot, és olyan közteherviselést valósítsunk meg, amely megfelel a társadalmi igazságosságnak. Tisztelt Országgyűlés ! A kormány programjában kellő súllyal szerepel az a törekvés, amelynek pártunk XIII. kongresszusa kiemelt figyelmet szentelt, hogy a következő ötéves tervidőszakban a gazdasági növekedés üteme némileg meggyorsuljon,

1 és erre alapozva az életszínvonal észrevehetően emelj ed ék. Ebben általános az egység, de ugyanilyen általános egységre, «egyetértésre van szükség abban is, hogy ennek érdekében jobban, színvonalasabban kell dolgozni, és nemcsak az elkövetkezendő esztendőkben, hanem az idei év hátralevő részében is. Mindent meg kell tennünk, hogy ahol lehetséges, teljesítsük, illetve megközelítsük az ez évi népgazdasági terv előirányzatait. Ez a VII. ötéves terv megalapozása miatt is nagyon fontos. Az ország közvéleményét élénken foglalkoztatja gazdasági helyzetünk alakulása. Sokan aggódva kérdezik: vajon képesek leszünk-e a magunk elé tűzött célokat elérni olyan viszonyok között, amikor előreláthatólag az idei népgazdasági terv előirányzatai fontos területeken nem teljesülnek, s a gazdaságfejlesztés külső, világpiaci körülményei az előttünk álló években sem lesznek számunkra kedvezőbbek. Erre felelősséggel azt válaszolhatjuk, hogy gazdasági programunk nagy erőfeszítéseket igénylő, de megoldható feladatokat állít az ország, a társadalom elé. Igaz, hogy hatnak ránk általunk nem vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell. A legfontosabb azonban rajtunk múlik: azon, hogy hozzáigazítsuk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez. A pártnak, a társadalmi szerveknek, a kormánynak, a helyi vezetésnek, minden dolgozónak az a fő feladata, hogy feltárja és hasznosítsa a szocialista rendszerben levő erőforrásokat, mozgósítsa a tartalékokat. Ez előrehaladásunk kulcskérdése. Sorsfordító jelentősége van annak, hogy a népgazdaság intenzív fejlődését kiterjesszük a termelés és a gazdálkodás minden területére, fokozzuk a magyar népgazdaság jövedelmezőségét. Ez azt igényli tőlünk, hogy a következő években fokról fokra nagyobb teljesítményekkel előbbre jussunk a gazdaság korszerűsítésében is. A gyorsuló műszaki változások korában csak az az ország tud lépést tartani a fejlődéssel, tudja a szükséges mértékben növelni gazdasági teljesítőképességét, emelni népe életszínvonalát, amelyik megfelelően alkalmazkodik az új és állandóan módosuló feltételekhez. A világ élvonalától való technológiai elmaradásunknak a csökkentése, a kitűzött céloknak az elérése érdekében elengedhetetlen követelmény, hogy a termelés műszaki-technikai alapjait fokozatosan és széles körűen megújítsuk. Ehhez alkalmazkodóképes, szelektív fejlesztéspolitikára van szükség. Olyanra, amiről Lázár elvtárs is szolt. Bátran szakítani kell azzal, ami elavult, és felkarolni, előnyben részesíteni mindazt, ami országunkat a gazdasági fejlettség magasabb fokára emeli. Az erőket és az eszközöket mind a termelésben, mind a kutatás-fejlesztésben a legfontosabb területekre kell összpontosítani. Ügy érzem, hogy ebben indokolt a nagyobb következetesség, a megfontolt és gyorsabb előrelépés igénye. Ennek nemcsak gazdasági feltételei vannak. Hiába fordítunk többet beruházásra, ha a fejlesztés hatékonysága alacsony, ha a létrehozott új termelési kapacitásokat nem tudjuk kellően kihasználni. Következetesen javítanunk kell az intenzív gazdálkodás szervezeti, személyi feltételeit. El kell érnünk, hogy a termelés, a felhasználás, az értékesítés irányító posztjain mindenütt olyan vezetők álljanak, akik a dolgozók alkotóképességére és a hasznosítható erőforrásokra alapozva készek és képesek a hatékonyságot javító, a jövedelmezőséget növelő, a műszaki haladást megvalósító és a piaci igényekhez igazodó vállalkozásra. Gazdaságpolitikánknak fontos törekvése, hogy a hatékonyság és a minőség követelményeit együtt érvényesítsük. Ennek szolgálatába kell állítanunk, a változó feltételeknek és a növekvő feladatoknak megfelelően tovább kell fejlesztenünk irányítási rendszerünket. A következő hosszabb időszakban a népgazdaság hatékonyságát, jövedelmezőségét, a fejlődés ütemét és a külgazdasági egyensúly alakulását döntően befolyásolja a ráfordítások csökkentése, az energiával, az anyaggal való ésszerű takarékosság. A veszteséges termelést nem szabad konzerválni. De ne engedjünk teret annak a hibás szemléletnek és gyakorlatnak sem, hogy a szükséges erőfeszítések helyett könnyelműen lemondjanak olyan termékek előállításáról, amelyek jelenleg nem nyereségesek ugyan, de azzá tehetők, és valóságos igényeket elégítenek ki. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy emelkedjék a kormányzati, állami munka színvonala, erősödjék a szocialista demokrácia. Fontos, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük azt a tettekre sarkaló vitaszellemet, demokratikus légkört, amely különösen a kongresszus és a választások idején jellemezte közéletünket. Társadalmi rendünk szilárd alapokon nyugszik. A termelőeszközök csaknem egésze szocialista — állami és szövetkezeti — tulajdonban van. Ezért