Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

969 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 970 taltam, hogy a törvények előkészítése nagy körültekintéssel történik, különösen igaz ez a földtörvénytervezetre. Szintén előttem már erről szóltak. Ez a törvény jó törvény, ezért felhívom a végrehajtási rendeletek alkotóinak figyelmét, figyeljenek arra, hogy mindezt alacsonyabb rendű jogszabályok béklyóba ne kössék. A törvényjavaslatot a reggel megkapott módosítással és kiegészítéssel a Fejér megyei képviselőcsoport és a magam nevében nyugodt lelkiismerettel és őszinte szívvel elfogadom és a Tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK: Tornai Endre képviselőtársunk, Veszprém megye 11. számú választókerületének képviselője következik felszólalásra. TORNAI ENDRE: Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim! A megtárgyalásra kerülő földről szóló törvényjavaslat nagy jelentőséggel bír. Sajnos, az elmúlt évtizedekben a földre — amelyen élünk, ahol a mindennapi kenyerünket megtermeljük — nem vigyáztunk olyan féltő gondossággal, mint ahogyan azt megérdemelte volna. Ha a termőföldünket az elmúlt évtizedekben kellő gondossággal kezeljük, nem találkozunk olyan ijesztő számokkal, amiket Czibulka Péter képviselőtársunktól hallottunk: 1945-től 1980ig hazánkban a termőföld egymillió hektárral csökkent. Ha viszonyítom megyénk szántóterületéhez, illetve művelés alatt levő területéhez, ez több mint két és félszeresét teszi ki. Gyakorlatilag két és félszeres Veszprém megye területű nagyságot veszítettünk el. Nem vitatom azt, hogy az ipartelepítésekhez, a városok, falvak fejlesztéséhez, egyéb létesítményekhez szükség volt termőföld igénybevételére, de észszerű, átgondolt telepítéspolitikával ez a nagymértékű csökkenés mérsékelhető lett volna. Sajnos ez ideig a föld tulajdonosai és használói más közérdekű szervekkel szemben nem élveztek egyenlő jogokat. Alárendelt szerepet töltöttek be. A föld védelme társadalmi érdek, ezt védeni minden állampolgárnak egyaránt kötelessége, tekintet nélkül arra, hogy a földet hivatásszerűen, vagy nem fő foglalkozásban művelik. A föld csak korlátozott mennyiségben áll az emberiség rendelkezésére, nem szaporítható, mással nem pótolható, a jelen körülmények között egyes földterületek termőterületté való átalakítása csak nagy ráfordítások árán lehetséges. Ezért javaslom, hogy semmiféle mentességet ne adjunk a földvéldemi járulék megfizetésének kötelezettsége alól, bárki, bármilyen célra kívánja a termőföldet a mezőgazdasági termelésből kivonni. Az 1967. évi IV. számú törvény jól szolgálta az akkori szocialista tulajdoni rendszer kiépülését. Erősödtek a racionális földhasználatot célzó rendelkezések. A módosítások szigorítottak az alapszabályon, a későbbiek során a földtulajdoni viszonyok általános jellemző vonásai már nem feleltek meg a társadalmi viszonyoknak. Ezért is vált feltétlenül szükségessé a 20 éves jogszabály teljes korszerűsítése. A nagyszámú és különböző szintű jogszabály rendelkezései között a földügyekben eljáró hatóságok és az állampolgárok sem tudtak mindig eligazodni. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a törvényjavaslatra és a végrehajtásáról szóló rendelettervezetre több észrevételem is van, amelyekből kettőt kívánok részletesebben elemezni. Habár az elsőtől eltérek, azon oknál fogva részletesen nem szándékozom elemezni, miután az 52. § (2) bekezdése részben megnyugtatott: ami a témám lett voína, hogy a mezőgazdaságban dolgozóknak a tulajdonukban levő földterület az illetményföldjükbe ne számítson bele. Sajnálatttal állapítottam meg azonban — ezért csak részben nyugtatott meg, hogy a (4) bekezdés utal a tsz-t örvényre —, hogy a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozóan nem történt előrelépés. Kérem, az 1967. évi Ili. törvényt módosítani, alakítani a most készülő új törvényhez. Ma már csak a termelőszövetkezeti tagok azok, akiknek a tulajdonukban levő föld beleszámít az illetménybe, egyéb juttatásokba. Más térületeken ez már nem érvényes. Hatezer négyzetméter föld területe minden állampolgárnak lehet a tulajdonában, ahol semmiféle formában nem számít bele a juttatásoknál a bányászok illetményszene, vagy éppen az erdőgazdálkodási dolgozóknál az illetményfa-juttatás, de sorolhatnám tovább. Egyedül, amint említettem az a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozik. Ez alól feloldást kérek, a törvénytervezetet kérem ennek szellemében módosítani. A második javaslatom a törvényjavaslat 67. § (2) bekezdésére hivatkozik: a külön jogszabályba foglalt, árutermelő szőlő, gyümölcs engedélyhez kötött művelési ág változtatására, de visszatelepítési kötelezettséget nem ír elő. Ugyancsak foglalkozik ezzel a jelen törvényjavaslat végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelettervezet 89. § (3) bekezdése, amely úgy fogalmaz, hogy „Nincs szükség a művelési ág megváltoztatásának hatósági engedélyezésére magánszemély tulajdonában levő termőföld esetén". Á 91. § pedig kimondja, hogy szőlő, gyümölcsültetvény kivágása esetén három év eltelte után nem lehet újratelepítésre kötelezni a magánszemélyt. Miért vetem fel ezt a problémát? Megyénkben 8.500 hektár szőlő van, amelyből 5.023 hektár a három történelmi borvidékhez tartozik: Balatonfüred-Csopak tája, Badacsony és Somló. Az említett szőlőterület 50 százaléka magántulajdonban van. Elgondolásom szerint a földtörvény-javaslat célja, hogy állampolgárainknak hagyjuk megválasztani, hogy a tulajdonukban levő földterületen mit termeljenek. A tervezet szántóföldcentrikus. Mi, Veszprém megyeiek azonban amilyen nagyon szeretjük megyénket, legalább olyan nagyon féltjük is. Féltjük a történelmi borvidékeinket, hogy jónéhány tulajdonos szőlőjét kivágja, s nem fogja újratelepíteni. A termelésből így nagyon értékes területeket veszítünk el. Ezideig a történelmi borvidékeket kiemelten kezeltük.