Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

961 Az Országgyűlés 13. ülése, 198] A javaslat egyik és mindenki által helyeselt kulcsfontosságú kérdése a termőföld védelme. Amikor ez szóba kerül, sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy esetenként talán nem is kellő ismeretek birtokában az ipart okoljuk a termőföld területének csökkenéséért. Nem áll szándékomban az ipar prókátorává szegődni. Valójában nem is szorul erre. Csupán a tényszerűség kedvéért adom közre a hozzászólásra való felkészülésem során szerzett információkat. 1945 és 1980 között a mezőgazdasági művelésből kivont 1 millió hektárnyi termőterületből az ipar részesedése 22 százalék, a vízügyé 34 százalék, településfejlesztési és honvédelmi célokat szolgál együttesen 36 százalék, a maradék 8 pedig a közlekedésnek jut. Miközben a termőföld csökkenése miatt rosszalló értékítéletek hangzanak el, bizonyára nem mindenki gondol arra, hogy gyarapodó gépjárműállományunk közlekedéséhez utak szükségesek, a termelőeszközök és a fogyasztási javak előteremtéséhez műhelyek, istállók, gyárak, üzemek és bányák kellenek, aminek viszont ára a termőföld csökkenése is. Közvetlen környezetemben úgy tapasztaltam, hogy a hatályos földvédelmi szabályok eddig is komoly eredményeket hoztak a földvédelem terén. Szolnok megyében is csakúgy, mint Baranyában nemcsak mérséklődött a termőterület csökkenése, hanem az utóbbi négy-öt évben évente közel ezer hektárral nőtt is a szántóterület. Munkahelyem, lévén bányavállalat szükségszerűen kénytelen kivonni területeket mezőgazdasági hasznosításból, ott, ahol éppen a kőolaj, és a földgáz előfordul. De 2181 hektár ideiglenes vagy végleges igénybevételével szemben a kőolaj és földgázipar 2215 hektárt művelésre alkalmassá is tett és vissza is adott a mezőgazdaságnak a VI. ötéves terv időszakában. Tóth László képviselőtársam a Csongrád megyei eredményekről szólt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az eredmény talán akkor sem lehetett volna jobb, ha a javaslat szerinti szigorúbb szabályozás már akkor is élt volna, csak éppen a kőolaj és földgázbányászati célcsoportos beruházásokat drágította volna a tényleges félmilliárd forinttal szemben további jelentős öszszegekkel. Ez természetszerűleg a már jóváhagyott szűkös VII. ötéves tervidőszaki keretek mellett be is fog következni. Ezzel együtt pedig szűkülni fog az energiaellátást szolgáló beruházások megvalósítható anyagi-műszaki tartalma. A második kérdéskör, amivel foglalkozni szeretnék, a' földvédelmi járulék szabályozása. A javaslat szerint általában földvédelmi járulékot kell fizetni. Kivétel e szabály alól természetesen a földvédelmi célú beruházás, de a kivételek közé gazdálkodási szempont is került, csökkentett járulékot kell fizetni a mezőgazdasági célú beruházások és a lakóterületek kialakítása esetén. Nehezen érthető, hogy a helyhez kötött beruházásokra miért nem vonatkozik a preferencia, ahol a megvalósításnak lényegében területileg nincs alternatívája. Miért kell vajon teljes összegű járulékot fizetni árvízvédelmi töltés létesítése esetén, ha az mondjuk csak egy város lakosságát védi és nem egy 7. március 19-én, csütörtökön 962 gyepterületet, amikor is a művelési ág megváltoztatása még preferált is. A helyhez kötött beruházások úgy vélem, népgazdasági és társadalompolitikai szempontból ugyanolyan fontosak, mint a mezőgazdasági nagyüzemi beruházások. Helyhez kötött beruházások közé tartozónak tekintem a javaslatban szereplő lakóterület mellett az árvízvédelmi töltést kivétel nélkül, a bányászati létesítményeket, valamint az energia-továbbítórendszereket. A következő gondolatköröm a síkvidéki erdők telepítéséhez és újratelepítéséhez kapcsolódik. Általában a törvényjavaslat nagy erényének tartom a humánumra törekvést. Példaként és önkényesen csak két esetet ragadnék ki, az egyik a családvédelmi szempontok érvényesítése a magánszemélyek tulajdonszerzésénél és tulajdoni korlátozásánál, a másik pedig a jogellenesen külföldön tartózkodó személyek belföldön lakó hozzátartozóinak méltányos helyzetbe hozása. De több példát is fel lehetne sorolni. A humánumra törekvés következetessége azonban mintha egy kis törést szenvedne a síkvidéki erdők telepítésére és újratelepítésére vonatkozó eddigi szabályok még szigorúbbá tételével, nevezetesen azzal, hogy a jövőben nemcsak az új erdők telepítése, hanem a régiek felújítása is hatósági engedély birtokában valósítható meg. A síkvidéki területek és települések ma sem büszkélkedhetnek azzal, hogy bővelkednének erdőkben. Megyénk területének is mindössze 5.3 százalékát borítja erdő. Megoszlásuk környezetvédelmi szempontból nem is optimális. Aggódom, ha a javaslat mögött meghúzódó és általam talán túl szigorúnak érzett szándék a végrehajtásban megvalósul, akkor az újratelepítések elmaradása miatt az Alföld egyre erdőszegényebbé válik. A levegő tisztaságának megóvásában én is vallom, kétségtelenül az ok és nem az okozat megszüntetésével, tehát a megelőzéssel, azaz környezetbarát ipar- és beruházáspolitikával tudunk legnagyobb eredményt elérni. De vajon mennyi idő alatt? Belátható távon megvannak-e anyagi és technikai feltételeink a kézzel fogható változtatáshoz? Úgy érzem, sajnos inkább azzal a gondolattal kell barátkoznunk, hogy a légszennyezéssel, mint realitással még nagy távlatokban együtt kell élnünk. Megértem mindazokat az indokokat, amelyek a javaslat mellett elhangzottak, mégis szeretném kérni a javaslat és indoklása ide vonatkozó részének még egyszeri átgondolását. Mert a síkvidéken élő embereket is megilleti a jó, a tiszta levegő és a pihenést nyújtó környezet. Emellett a mezővédő erdősávoknak, ahogyan eddig is megvolt, a jövőben is meglesz az agrárgazdasági haszna. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a javaslat 54. szakasz (2) bekezdésének b/ pontja egy nem kellően definiált fogalmat használ. Ez pedig a művelési mód megváltoztatása. Kívánatosnak tartanám szabatos körülhatárolását a minisztertanácsi rendeletben. Ha lehet, a kapcsolódó kérdésekben ne zúdítsuk az államigazgatási szervekre és a bíróságokra az ügyek lavináját. Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek az észrevételek-