Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-12

889 Az Országgyűlés 12. ülése, 1986. december 20-án, szombaton 890 lés színe előtt elmondani, és ezzel is tudtára adni diplomatáinknak, hogy odafigyelünk rájuk és méltányoljuk munkájukat. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak viselt tisztem miatt, hanem, mert így közösen, ahogy most itt vagyunk, főbenjáró feladat előtt állunik, úgy érzem, szólnom kell az Interparlamentáris Unióról is. Sok képviselőtársam faggatott már arról, hogy mivégre is létezik az IPU, hiszen határozatai csak ajánlások, seriikire nézve sem kötelezőek. S hányszor győzködtem, hogy a határozatok kötelező, vagy nem kötelező volta alig jelent valamit. Éppen eléggé sajnálatos például, hogy az ENSZ döntéseit is gyakran veszik semmibe azok az államok, amelyeknek a végrehajtás lenne a kötelességük:. Elég itt, ha csak azokra a határozatokra emlékeztetek, amelyek a KözelKeletről szólnak. Hány' ezer ember életét kímélhettük volna meg, mennyi szenvedést kerülhettünk volna el, s mily nagyot lendített volna a nemzetközi helyzeten, ha ezeket az ENSZhatározatokat teljesítik. De térjünk vissza az Interparlamentáris ' Unióra. Mindenekelőtt ez az egyetlen nemzetközi társadalmi, tehát nem állami, kormányzati szerv, amely felvállalja a világpolitika és a modern emberi élet minden gondjának a megtárgyalását és keresi a választ, keresi a kiutat. Eközben természetesen fórumot teremt a szocialista eszmék számára is. lehetővé teszi, hogy a legkülönfélébb témakörökben kifejtsük álláspontunkat és érveinket tudatosítsuk. További fontos szerepe az IPU-nak az ismeretségek, az emberi kapcsolatok elősegítése. A már több mint 100 tagország ezren felüli küldöttei között sok olyan államférfi jelenik meg, akinek odahaza minden szava nagy súllyal esik latba. Nem szükséges talán külön kiemelni azokat a kapcsolatokat, amelyek ezekkel a kollégákkal szövődnek, nem is mindig csak politikai hangsúllyal, hanem olykor még gazdasági vonatkozásban is. Az Interparlamentáris Unió határozatai általában szinkronban vannak az ENSZ és szakosított ügynökségeinek időszerű tematikájával és így bekerülnek az ENSZ vérkeringésébe is, ahol elsősorban a fejlődő világnak a közel-keleti béke, vagy a dél-afrikai fajüldözés ügyéhez adnak érveket. Ezeknek az országoknak a képviselői gyakran, idézik • az ENSZ-iben és más nemzetközi fórumokon az IPU döntéseit. Számunkra az IPU végső dokumentumai általában elfogadhatóak és gyakran egyenesen kedvezőek. Ebben a vonatkozásban az IPU hasonló változáson ment át, mint az ENSZ; itt is a fejlődő országok szavazatai döntenek egy-egy javaslat sorsáról. Ezek a határozatok a mi számunkra is feldolgozható, hasznos adatokat tartalmaznak, különösen mindennapi életünkkel összefüggő olyan bonyolult témakörökben, mint amilyen például a nemzetközi kereskedelem mesterséges akadályainak a- leküzdése — gondolok itt elsősorban a diszkriminációra, a protekcionizmusra és a kontingens-rendszerre —, aztán itt van a környezetvédelem, a kábítószerek elter- I jedése elleni fellépés, a terrorizmusról szóló határozatok, a demográfiai robbanás témája, a fejlődő országok nehéz, úgyszólván megoldhatatlannak tűnő gazdasági válsága, az éhínség, az analfabétizmus leküzdése, vagy a fejlődő országok igen magas gyermekihalandóságának szomorú jelensége. A politikai témák közül állandóan napirenden szerepel a leszerelés és a nukleáris veszély, a nemzetközi helyzet elemzése és igen gyakran az iraiki—iráni háború, a Közel-Kelet dilemmája, a dél-afrikai fajüldöző rendszer elítélése. Háromévenként megrendezi az IPU a helsinki okmányt aláíró országok európai biztonsági és együttműködési konferenciáját. Ennek házigazdái 1983-ban mi voltunk. A budapesti tanácskozás sikerét elsősorban az fémjelezte, hogy a 'kormányok patthelyzet es, veszteglő madridi európai biztonsági és együttműködési tanácskozásának lendületet tudott adni és ott sem maradt el a megegyezéses befejezés. Idén Bonnban ugyancsak közfelkiáltással fogadtuk el a határozatokat. Népszerűek és igen látogatottak az IPU szakosított szemináriumai. Élénk visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban a tavaly Mexikóban megrendezett leszerelési szeminárium. Zimbabwe fővárosában, Hararéb

an az IPU és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-naik közösen rendezett szemináriuma Afrika mezőgazdasági megsegítésérő] most fejeződött be. A magyar csoportot Horn Péter elvtárs képviselte, jelentését az IPU tagjainaik meg fogjuk küldeni. Az Unió atyja egy Randal Cr em er nevű angol ácssegéd volt. Először létrehozta saját szakszervezetét, majd a „Munkások a békéért" elnevezésű mozgalmat. Amikor megválasztották képviselőnek, egy hozzá hasonlóan gondolkodó francia politikussal, Frederic Passy-val szervező munkába kezdett és így jött létre 1889-ben „Interparlamentáris Unió a döntőbíráskodásért" néven egy világszervezet, amely független parlamenti képviselőket tömörít és célja, hogy minden országok közötti vitát és konfliktust semleges döntőbíráskodással, tehát békés eszközzel simítsanak el. Tíz év múlva azonban a „döntőbíráskodás" elnevezést elhagyta, és egy külön nemzetközi bíróság státusát dolgozta ki — így létesült a Hágai Nemzetközi Bíróság. Az IPU megalakulásánál Párizsban kilenc ország parlamentjének képviselői között ott voltak Magyarország reprezentánsai is. Hazánkban az első konferenciát 90 évvel ezelőtt, tehát 1896-ban, a miilen eumi esztendőben rendezték meg, Budapesten. A 350 vendég, a magyar és az osztrák parlament valamennyi tagjánalk kíséretében különvonatokon és hajókkal — három koronás fő, Ferenc József, a román és a szerb király részvételével — rándult ki a Vaskapuhoz, annak ünnepélyes megnyitására. A román király megjelenése — hadd tegyem hozzá — meglehetősen nagy feltűnést keltett, lévén, hogy a roimán csoport előzőleg ellenezte azt, hogy ezt a konferenciát Budapesten rendezzék meg és nem is vett részt a I konferencián, arra hivatkozva, hogy a monar-