Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

427 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön |428 maguk is kezdeményezzék a közvéleményt érintő dolgaik megvitatását a sajtóban. Föl kell, hogy ismerjék: nem csupán társadalmunk egészének érdeke a közös gondolkodás, hanem hasznára lehet minden egyes szervezetnek külön-külön is. S nem csupán akkor kell nyilatkozni, ha valami jó, valami reklámértékűt lehet mondani. Az őszinteség, a nyíltság bizalmat kelt, s ez javára válhat mindenkinek. Épp ezért tartom kiemelésre méltónak, hogy a sajtótörvény előírja a közérdekű bejelentések és javaslatok közzétételének támogatását, valamint a tájékoztatást nyújtók és a sajtó dolgozóinak jogi védelmét. A sajtótörvény tervezetének parlamenti vitája ismét az ország érdeklődésének középpontjába állítja a hazai tömegtájékoztatást. A tervezet készítői számoltak is ezzel : a széles körű, igényes szakmai-társadalmi vita során számos fontos javaslat hangzott el, amely később beépült vagy beépül a törvénytervezetbe. Meggyőződésem, hogy a sajtótörvény érdemi módon segíti majd a tömegtájékoztatást. De ismét szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy a sajtótörvény nem csupán az újságírók törvénye, hanem mindazoké, akiknek közvetlenül vagy közvetve szerepük van a közvélemény tájékoztatásában és ezáltal a szocialista demokrácia fejlesztésében. Tisztelt Országgyűlés ! A párt, és vele együtt az egész társadalom szigorú követelményeket állít a sajtó elé. Annak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen eredménnyel szolgálja népünk szocialista céljainak megvalósítását, hogyan járul hozzá a tömegek alkotó tevékenységének kibontakoztatásához. A sajtó tevékenységét általában elismerés illeti, mert jól tükrözi viszonyainkat és a tennivalókat, eredményesen segíti a párt politikájának megismertetését, elfogadtatását, mozgósít a munkára, a határozatok megismertetésével és megvalósításával. Tények és tapasztalatok alapján mondom, hogy sok kiváló, elismert újságírónk van. Az újságíró gárda élén állnak azok az ismert és a dolgozók által becsült újságírók, akik gazdag tudással, nagyfokú íráskészséggel kiválóan forgatják a tollat, nagy felelősséggel hasznosítják a mikrofont népünk jelenének és jövőjének, nemzeti ügyének szolgálatában. S mögöttük százával dolgoznak, írnak tisztességgel olyan fiatal újságírók, akik egyszerre értik és élik a sajtószabadság felemelő felelősségéből és népünk szolgálatából eredő követelményeket. Büszkeséggel beszélhetünk róluk. A televízió, a rádió, a sajtó kollektívái, vezetői tehát túlnyomórészt felelősségteljes munkát végeznek, erre törekszenek. Időnként azonban társadalmi érdekeinket, erkölcsi normáinkat sértő cikkek, műsorok is nyilvánosságot kapnak. Ez többnyire egyes szerzők politikai és szakmai tájékozatlansága, felületessége vagy szubjektivizmusa miatt fordul elő. Némelyeket pedig elvakít a szakmai gőg, és a társadalom szolgálata helyett a dolgozó embert lebecsülő magatartást tanúsítanak. Az újságírói közösség belső követelménye is, hogy ne vállaljon közösséget az ilyen magatartással. Közös céljaink megvalósulását nem szolgálhatják a mindent sötét színben bemutató, mindenben kizárólag a hibát kereső, minden új kezdeményezést, intézkedést ellenérzésekkel fogadó írások és műsorok, őszintén remélem, senki sem feltételezi, hogy ha megalapozott bírálatok ellen, netán a régen bukott „sikerpropaganda" mellett foglalok állást néhány perccel azután, hogy a sajtószabadság semmivel sem helyettesíthető szerepéről szóltam. Az elkötelezettség és az igényesség követelményét viszont nincs szándékunkban mérsékelni. Elismerésre és támogatásra csak a valóságot hitelesen bemutató, céljainkért felkészülten vitázó sajtó számíthat. A közömbösséget, a szocialista eszményeinkkel szembenálló nézeteket következetesen elutasító tájékoztatás támogatásra és megértésre talál nálunk. Az, ami a dolgozó ember tiszteletét hirdeti, ami felkarolja az új iránti fogékonyságot és a kezdeményező készséget, amely a szocialista haza szeretetét, más népek megbecsülésének, a forradalmi internacionalizmusnak az ügyét szolgálja. Mindezt pedig nem elavult, s ezáltal hatástalan, tehát ártalmas módszerekkel, hanem a kor szellemének megfelelő felkészültséggel, szilárd világnézettel, és szép, érthető magyar nyelven kell szolgálni. Eléggé elterjedt nézet, hogy a sajtó dolgozói a szenzációt keresik, annak tálalására törekszenek. A hiedelmek szerint minden újságíró azt reméli, hogy egyszer olyan postást talál, aki kutyát harapott meg, mert az lenne az igazi szenzáció. Mi — remélem — ezen a fokon már túljutottunk, de aki ott megrekedt, az magára vessen. Nálunk a szenzációt az alkotó, a gondolkodó, a dolgozó ember munkájában, a hazát szolgáló állampolgár hétköznapi tetteiben kell keresni, fellelni és ábrázolni. Ez nem kis dolog. Hiszen közösen valljuk, hogy minden értékteremtés forrása az alkotó emberi munka. Ez esetben az igazi újságírói magatartást ennek az értékteremtő munkának, az alkotó embernek az életteli megjelenítése jellemzi, miközben oldja a kibontakozást akadályozó jeget, pikkelyt vagy páncélt. Ahogy Lenin ajánlotta, már 1918ban a születő szocialista sajtónak: „Közelebbaz élethez. Több figyelmet annak, hogy a munkásés a paraszttömegek valóban valami újat készítenek mindennapi munkájuk során." Tisztelt Képviselőtársaim! Feladatunk van bőven, hiszen népünk jelenét formáljuk és jövőjét alapozzuk. Gondokból sincs hiány, azokkal is számolnunk kell. A kiút, a további fejlődés csak a nemzeti hozzáértésre és tettrekészségre alapozódhat. Bízunk benne, hogy a törvény ezt a közös ügyet szolgálja és erre biztatja, mozgósítja újságíróinkat. Éljenek vele! Meggyőződésem, hogy elfogadása esetén a sajtótörvény hozzájárul a szocialista demokrácia fejlődéséhez, segít a sajtó feladatainak ellátásában. A beterjesztett sajtótörvény minden tekintetben összhangban áll a párt tájékoztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt elfogadom és elfogadásra javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek.