Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

423 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 424 szabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja. A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésé­nek lehetőségeit és akadályait. A műveltség, a politika és a gazdasági tájékozottság növekedése a tudatosságot erősíti, annak felismerését, hogy az elkerülhetetlenül ellentmondásos fejlődés kü­lönböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vív­mányainkat és hogyan gyarapíthatjuk értékein­ket, eredményeinket. Főként az elmúlt három évtized sok példá­ját mutatta annak, hogy milyen befolyása, ereje van a sajtónak, értve alatta egyszerre a nyom­tatott és az elektronikus újságot. Átmeneti meg­ingás után részese volt annak a nagy társadalmi tevékenységnek, amely megvédte és megszilár­dította a dolgozó nép hatalmát, létrehozta a nemzetközi tekintélyű magyar szocialista mező­gazdaságot, elfogadtatta a reformfolyamat intéz­kedéseit, eredményesen szolgálta a szocialista demokrácia kibontakoztatását, a nemzeti köz­megegyezés megteremtését. A magyar sajtó ki­állta és ma is kiállja a nemzetközi összehasonlí­tás próbáját. Mindezzel arra is utalni akartam, hogy he­lyesek, beváltak a sajtópolitika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy ezek törvényben is rögzítődjenek. Közismert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának köve­telményei határozzák meg. Ideológiai ellenfe­leink öncenzúrának nevezik ezt az állapotot, rá­juk jellemzően, mert csak a cenzúra burzsoá fel­fogásában tudnak gondolkodni. Nagyon szeret­nék, ha az általunk régen elvetett cenzúra ele­meit azért itt fellelhetnék. De erre nincs semmi reményük, hiszen a mi irányító gyakorlatunk az öntudatra, a magyar nemzet szolgálatának elvére és a felelősség felemelő vállalására épül. Ezt rögzíti az elfogadásra ajánlott sajtótörvény. Az elmúlt több mint negyedszázadban nem fejlődhetett volna a közéleti demokratizmus a politikai közvélemény tekintélyének növekedé­se nélkül, és ez a folyamat korántsem ért véget. A közvélemény politikai erő és nem csupán azért, mert képet ad a politikai, kormányzati döntések fogadtatásáról, hanem mindenekelőtt azért, mert meghatározó szerepe van a döntések előkészítésében, a politikai, társadalmi, gazda­sági folyamatok alakításában. A társadalom életében vezető szerepet be­töltő pártunk az utóbbi évtizedekben az ország nyilvánossága elé tárja elképzeléseit, gondjait, a megoldásra javasolt intézkedéseket. A közvé­lemény így minden lényeges döntés előtt tájé­kozódhat céljainkról, meggyőződhet azok reali­tásáról, véleményt mondhat, javaslatokat tehet, minősít, tehát részt vesz a döntésekben. Ennek is köszönhető, hogy a dolgozók a nehezebbé vált körülmények között is elfogadják a párt egész társadalmunkra kiterjedő iránymutatását. A sajtónak éppen ezért kiemelkedően fon­tos szerepe van egyszerre a közvélemény tükrö­zésében és formálásában. Hosszú esztendők ta­pasztalatai tanúsítják, hogy a közvélemény ná­lunk is bonyolult, összetett társadalmi tényező, hiszen sokféleképpen rétegezett társadalomban élünk, A szocialista fejlődés eredményeként tartós folyamat lett az osztályok közeledése: megszű­nőben vannak az osztályeredetű, az osztályjelle­gű társadalmi különbségek. Helyükbe azonban hosszabb-rövidebb időre más eredetű és más jel­legű egyenlőtlenségek lépnek, azok, amelyek a nem egyforma munkafeltételekből, az eltérő jö­vedelmekből és életmódból, a lakás- és lakóterü­leti viszonyok különbözőségeiből keletkeznek, hogy csak néhányat említsek. Minden döntés meghozásakor fontos szem­pont, hogy társadalmunkban különböző rétegek léteznek és minden elhatározás rétegek, csopor­tok érdekeit érinti. Ezzel már a közvélemény­ről, mint a közmegegyezés megtestesítőjéről be­szélek. A közmegegyezés nem feltételezi a teljes kö­rű egyetértést, hanem a nép meghatározóan na­gyobb hányadának egyetértését igényli. A döntő kérdésekben azonban megkívánja az azonos ál­láspontot. A sajtó feladata és felelőssége rendkí­vül nagy. A sokféle érdek pontos ismertetésében, a közmegegyezést alkotó nézetek elfogadtatásá­ban és abban, hogy a többség számára elfogad­hatatlan réteg- vagy csoportérdekek ne kapja­nak elvtelen támogatást. Nehezen beszélhetünk közmegegyezésről jól tájékozott, jól tájékoztatott közvélemény nélkül. A közvélemény informá­lásában, nézeteinek alakításában részt vesz a tömegtájékoztatás, de a sajtó még nem azonos a közvéleménnyel. A közvélemény politikai súlyá­nak tekintélyét nem sajátíthatja ki, azzal nem azonosíthatja Önmagát sem a sajtószerv, sem az újságíró személye. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat első mon­datai így hangzanak: „A Magyar Népköztársa­ság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni né­zeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rend­jét." Ezek a mondatok azt fejezik ki, hogy ha­zánkban gondolat- és véleménynyilvánítási sza­badság van. Ezek a szavak a magyar nemzet szá­zados küzdelmeinek egyik fontos célját, a sajtó­szabadság biztosítását rögzítik. A sajtószabadság egyaránt tükrözi és szolgálja a társadalom fejlő­dését. Nem lehet gondja e szabadságjog megfo­galmazásával, megértésével annak, aki tisztán látja népünk érdekeit. A gondolat- és véleménnyilvánítási szabad­ság minél gazdagabb kiteljesedése gazdasági, társadalmi és szellemi-kulturális feltételek meg­teremtését, azok fejlesztését igényli. Állandó kölcsönhatás van a nemzet anyagi és szellemi fejlődése, valamint a szabadságjogok, elsősor­ban a gondolat- és véleménnyilvánítási szabad­ság egyre kiteljesedőbb érvényesítése között. Ez is bizonyítja, hogy politikánk középpontjában a dolgozó ember szolgálata áll, hiszen a nép min­den jog forrása és megvalósítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom