Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

413 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 414 A magyar sajtó a közvélemény megbízható segítője ehhez az eligazodáshoz. Ez azt igazolja, hogy a tömegkommunikációs műhelyekben dolgozó újságírók, rádió- és tévériporterek azonosulnak a politikával. Elfogadják a párt célkitűzéseit, magukénak érzik a társadalmi fejlődéssel járó feladatokat, és a gazdaság gondjaival együtt sűrűsödő teendőket. A publikációk zöme a szocialista társadalmi viszonyok demokratikus lehetőségeivel élve reálisan elemzi és tükrözi Összetett valóságunkat. A tudatos politikai magatartás és cselekvés kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele a tájékozottság fokozása, tájékoztatási tevékenységünk további javítása. Mi, magyar újságírók első feladatunknak tartjuk, hogy elkötelezetten dolgozzunk társadalomépítő céljaink megvalósításáért. Feladatunknak tartjuk e célok megvalósítását, a társadalmi érdek szolgálatát, és ennek jegyében a párt és a kormány politikájának képviseletét, szocialista építőmunkánk eredményeinek felmutatását, er1 re építve társadalmunk tettrekészségének fokozását. Mindezt elkötelezetten tesszük, annak tudatában, hogy a társadalmi rendszerek, osztályok és eszmék harcában nincs sajtó politikai és társadalmi hivatás nélkül, és újságírás elkötelezettség nélkül. Ez a munka eddig is kivívta hazánkban a társadalom megbecsülését és a jövőben is kiérdemli a közösség bizalmát. A sajtótörvény a társadalom sajátja, de megszületése természetesen fontos állomás a sajtó, a rádió, a televízió dolgozóinak életében is. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnökeként is elmondhatom, alátámasztva Markója és Tóth elvtársak szavait, hogy a tervezetet minden nagyobb szerkesztőségben, a szövetség szakosztályaiban is alaposan, részletekbe menően megvitattuk, őszintén örülünk, hogy beavatásunk, bevonásunk révén hozzájárulhattunk egy ilyen jelentős döntés elkészítéséhez. Ügy gondoljuk, ez a széles körű együttműködés jó példája annak, hogy ha az újságíró-társadalom, illetve választott testületei egyre inkább jelen lehetnek és közreműködhetnek a dolgok születésénél, akkor a hivatott propagandisták tapasztalt csapata nemcsak a jobb döntés megszületését segítheti elő, hanem végrehajtásának érdekében is többet tud tenni. Nem szabad a sajtót, ilyen hatalmas eszközt, amely az emberek agyának és szívének megnyeréséért küzd, csak az úgynevezett végtermékkel való foglalkozásra kárhoztatni. Hiszen nincsen a szocializmus építésének egyetlen fontos feladata sem, amely nélkülözhetné a mélyen elkötelezett, magas szakmai tudással rendelkező újságírógárda alkotó közreműködését. Fontosnak tartjuk, hogy a törvényben a társadalom szolgálatának talaján találkozik a közérzet és az újságírás érdeke. Számunkra a tervezet különösen fontos elemei a sajtó tájékoztatási kötelezettsége, az állampolgár tájékozódási joga és a felvilágosítás-adás kötelezettsége. A tájékoztatási kötelezettség azonban mint azt a sajtótörvény-tervezetének 4. §-a is hangsúlyozza, nemcsak az újságírók ügye kell, hogy legyen. Törvényjavaslat először mondja ki, hogy a hiteles, gyors tájékoztatást az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. Ez a paragrafus hivatott támogatni, hogy a sajtó teljesíthesse feladatát. Olykor zavarja még a sajtómunkát, hogy a közvéleményt informálni hivatott szervek elzárkóznak a tájékoztatás elől, ami mögött esetleg a közvélemény lebecsülése, a nyilvánosságtól való félelem húzódik meg. Előfordul, hogy ha az újságíró gondokról (ami manapság bőven van), vagy döntések előkészítéséről akar írni, azzal beszélik le, hogy „az adott problémáról még nem aktuális tájékoztatni". Az is fellelhető, hogy nagyon megszűrve jut el egyes szükséges információ a szerkesztőségi szobákig. Nem szabad egyetlen vezetőnek sem azt gondolnia, amiről a sajtó nem ír, az nem létezik. Sőt, még az is előfordul, hogy egyes vezetőknek kétféle véleményük van. Az egyik, amit az újságíró megírhat, a másik, csak az újságíró informálására szolgál. Gyakran az is akadályozza a tájékoztató munkát, hogy ha a sajtó hibát követ el, rendszerint az a reagálás, hogy az informátorok még jobban elzárkóznak, valósággal megközelíthetetlen fedezékbe vonulnak. Tájékoztatáspolitikánk két pólusát hangsúlyozva, azt a következtetést kell levonnunk; a sajtótörvény össz-társadalmi ügy, mint ahogy az a tömegtájékoztatás is. Megnőtt és napjainkban tovább növekszik az emberi tényező, a tudatos emberi cselekvés, és vele együtt a tudatformáló munka jelentősége. A tájékoztatásnak, a tájékozottságnak egyre jelentősebb politikai súlya van. A társadalmi nyitottság, a nyilvánosság növeléséhez a legszélesebb politikai érdekeink fűződnek. A nyíltság és a nyilvánosság egyik éltető eleme nemzeti egységünknek, demokráciánknak, a termelő munka színvonala és a közéleti aktivitás javításának. Ez a felismerés vezérli az MSZMP-t és a kormányt, amikor a meggyőzés módszerét alkalmazza, amelynek egyik leghatásosabb eszköze a tömegtájékoztatás. Minden tennivalóhoz, adott feladat megoldásához mindig annyian vagyunk, ahány embert meg tudunk győzni, magunk mögé tudtunk állítani. Ezt mint Borsod megyei képviselő is megerősíthetem. Ezért az a kiindulópontunk, hogy a tájékoztatás nem szívesség, hanem kötelesség, ami az újságíróra éppúgy vonatkozik, mint az információt adókra. Ezeket az elveket Lenintől tanultuk, aki egyébként, mint tudjuk, zseniális publicista is volt. A nagy gondolkodó 1905-től arról írt „A tömegbefolyásolás mélyítésére és terjesztésére mindig szükség van ..., mert máskülönben a szervek által kifejtett politikai tevékenység komolytalan, hatástalanná válik..." S arra tanít bennünket Lenin: „A tömegbefolyásolást nem szabad kampányszerűen végezni, annak mindig következetesnek, meggyőzőnek kell lenni... az egyes emberhez kell szólni..." Tisztelt Képviselőtársaim! Külön méltatást érdemel a törvénytervezetnek az újságírók jogaira, kötelességeire és védelmére vonatkozó része. Minden bizonnyal örömmel üdvözli majd az 17 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ