Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

399 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 400 élvezetnél itt is csak a fél tulajdon haszonélvezetéről van szó, következésképpen indokolt az öröklakás esetében is, hogy csak a másik, egyébként illetékfizetési kötelezettség alá eső részt vegyük tekintetbe. Tehát az 500 000 forint itt is érdekes. Fontos ebből a szempontból az 500 000 forintos értékhatár az üdülőnél, hogy ezzel ne tegyük lehetővé nagy vagyonoknák az illetékmentes használatát. Külön szeretném hangsúlyozni : a módosító javaslatom elsődlegesen nem az üdülőkre vonatkozik, és az 500 000 forintos értékhatár kifejezetten a nagy értékű üdülők kizárását jelenti ebből a dologból. Én a hétvégi házaknak, zártkerti ingatlanoknak az illetékmentes öröklését voltam bátor tisztelt képviselőtársaimnak javasolni. Köszönöm. ELNÖK: Szavazásra kerül a sor. Ügyrendünk 37. §-a (2) bekezdésének értelmében felteszem a kérdést, ki fogadja el Tallóssy képviselőtársunk módosító javaslatát? (A számlálóbiztosok szektoronként számlálják meg a szavazatokat.) l-es szektor 38, 2-es 40, 3-as 28, 4-es 35, 5-ös 22, 6-os 30 — 193-an elfogadták a módosító javaslatot. Ki nem fogadta el? l-es szektor 7, 2-es 4, 3-as 30, 4-es 18, 5-ös 22, 6-os 8. Összesen 90-en nem fogadták el. Kik tartózkodtak a szavazástól? Kilencen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatot 193 szavazattal elfogadta. (Taps.) Kérdem az Országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki? (Egy.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az illetékekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egy tartózkodással elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.15—11.40 — ELNÖK: Péter János) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Azzal kellene kezdeni, hogy „folytatjuk tanácskozásunkat", mivel azonban munkánk megkezdése előtt van két bejelenteni valóm, ezért egy kis türelmet kérek, először is a következő mondatra: aki nem vette volna észre, itt a kupolacsarnokban van egy kiállítás. Itt az építésügyi hatóságok dicsekszenek eredményeikkel. (Derültség.), és ezt a kiállítást ajánlom a tisztelt képviselőtársak szíves figyelmébe. Érdeklődtem az őröknél, hogy sokan megnézték-e a kiállítást? Azt mondták, hogy nagyon kevesen. Szóval, ezt ajánlom szíves figyelmükbe. A másik pedig a következőre vonatkozik: Sarlós elvtárs ügyködése ideje alatt történt meg az országos listára két jelöltnek a megválasztása : Boldizsár Iván és dr. Schöner Alfréd megválasztása. Mivel azonban ők tisztelik a demokrácia játékszabályait, a szavazás előtt nem jöttek be a terembe, mert nem tudták, hogy nem szavazzák-e le őket? (Derültség.) Ezért most csak a szünet után jöttek be, miután már megismerték a szavazás eredményét. Szíves engedelmükkel most üdvözlöm mindkét képviselőtársunkat, és kívánok nekik az országos lista szereplőiként kiváló, eredményes munkát ! Gratulálunk nekik! (Taps.) Ismeretes, hogy az új választási rendben sok választókerületben kemény harcba került a választás sikere. Az országos listán szereplők általában küzdelem nélkül kerültek be a képviselőházba. (Derültség.), de amikor megkapták az országos lista tagjai megbízólevelüket, akkor Kádár elvtárs megnyugtatóan mondta nekik, hogy azért ők sem teljesen eredmény és ok nélkül kerültek rá a listára. Mindkét új képviselőtársunk életében megvannak azok az indítóokok, amelyek miatt a listára kerültek és most itt részt vesznek az országgyűlés munkájában. Okét köszöntöm tehát, és ezután nyitom meg tulajdonképpen ülésünk folytatását. A napirend szerint következik a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Markója Imre igazságügy-miniszter elvtársat illeti a szó. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés ! A Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az alkotmány tartalmazza, önök most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciáit összefoglaló magasszintű jogszabály tervezetét tartják a kezükben. Ez az első olyan szocialista magyar sajtótörvény, amelynek megalkotásával ismét előre lépünk abban az irányban, hogy valamennyi alkotmányos alapjogunk részletes, törvényi szintű szabályozást kapjon, és ezzel elősegítsük az alkotmányban foglalt rendelkezések gyakorlati és következetes végrehajtását. Valamennyien jól tudjuk, hogy a sajtószabadságot — mint az állampolgári szabadságjogok egyikét — a polgári forradalmak deklarálták először. Európában elsőként a francia forradalom 1789-ben. Hazánkban a XVIII. század végén és a XIX. század elején szintén erőteljessé vált a küzdelem a sajtószabadságért. Úttörő harcosai voltak ennek a magyar jakobinusok, majd a reformkorban a sajtószabadság az ország függetlenségéért és polgári átalakulásáért megindult küzdelem egyik fontos követelményévé vált. Az első magyar sajtótörvény — az 1848. évi XVIII. törvény — a polgári forradalom kiemelkedő vívmányaként jött létre. A törvény 1. szakasza így fogalmazta meg a sajtószabadságot: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti". Sajtószabadságon azonban a törvény nem azt értette, hogy sajtó útján bármit szabad büntetlenül írni és terjeszteni, hanem csak a tisztességes és a komoly sajtó szabadságát hirdette meg. Ez az ideiglenesnek készült törvény az ismert történelmi események miatt csak rövid ideig érvényesülhetett, a kiegyezés után azonban újból hatályba lépett. A sajtójog általános reformjának gondolata a múlt század végén merült fel. Megvalósulásához azonban közel két évtizedre volt szükség.