Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-6
389 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 390 akkor illetékmentesség itt is van. így például a javaslat az alapvető állampolgári jogok érvényesítésével, illetve kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárásokban illetékmentességet biztosít. Ilyen a választójogi törvényből adódó jogok érvényesítése, a tankötelezettséggel összefüggő eljárás, és még egy sor más. Változatlanul fenn kívánjuk tartani azt a szabályt, hogy az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat, tehát a fellebbezés, felülvizsgálati kérelem illetéke némileg magasabb, mint az alapellátásban. De természetesen, ha az eljárás sikeres, tehát az ügyfélnek igaza van, akkor neki visszatérítik ezt az illetéket, vagyis sikeres fellebbezés esetén végül is nem kell illetékterhei viselnie. Arról is rendelkezik a törvény, hogyha egy eljárás elején nem rótták le az illetéket, ez nem akadálya az eljárás megindításának. Az illetéktörvény nem rendelkezik mindenfajta államigazgatási díjról. Vannak eljárások, amelyekért fizetni kell, de nem illetéket, hanem díjat. Ilyen pl. a személyi igazolvány, munkakönyv kiállításának díja. Ezt az illetékes hatóságok állapítják meg. Ezeket a törvény hatálya nem érinti. Ezek nem kerülnek most újraszabályozásra. A bírósági eljárási illetékben a törvény lényeges újdonsággal nem szolgál, egyes mértékeket korszerűsítettünk, elvi újítás ebben a fejezetben nincsen. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat megítélésénél természetesen az is szempont, hogy az illetéktörvény hogyan érinti a költségvetési bevételeket. Mint említettem, itt nem kívánunk globális változást. A számítások szerint az állam illetékbevétele körülbelül 10 milliárd forint, ebből négymilliárdot fizet a lakosság az összes címen, s hatmilliárdot fizetnek a gazdálkodó szervezetek. A teljes összeg egyharmada tanácsi bevétel, körülbelül kétharmada a központi költségvetést illeti. Azt javasoljuk, hogy a törvény július 1-én lépjen életbe, ez lehetővé teszi az illetékes állami szervek részéről a felkészülést, ehhez a szükséges továbbképzést megszervezzük, és lehetőség van arra, hogy a lakosság is jobban megismerkedjék az új szabályokkal. Ügy gondoljuk, hogy ez a határidő lehetőséget ad a zökkenőmentes alkalmazásra. A törvényjavaslat előkészítésében sok szakember vett részt, több társadalmi és érdekképviseleti szerv is véleményt nyilvánított. Ezúton szeretném megköszönni értékes észrevételeiket, tanácsaikat. Az országgyűlés illetékes bizottsága a törvényjavaslatot megtárgyalta. Módosító javaslatokat is tett, ezek a javaslatok Önök előtt fekszenek. A kormány ezekkel a módosító javaslatokkal egyetért. Köszönjük a bizottsági vita ezen túlmenő útmutatásait is, amely lehetőséget ad arra, hogy a végrehajtási rendeletben is javításokat hajtsunk végre. Az elmondottak alapján kérem a tiszteit országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot a bizottságtól beterjesztett módosításokkal együtt vitassa meg és hagyja jóvá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bölcsey György képviselőtársunkat, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A törvényhozó testület illetékes bizottságai a most előterjesztett törvénytervezetet megtárgyalták. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság összegezte a véleményeket, valamint felhasználta a munkában a képviselőtársainktól kapott javaslatokat és az állampolgároktól beérkezett észrevételeket is. A törvénytervezetet a miniszter elvtárs szóbeli kiegészítésével, valamint a kiosztott bizottsági módosításokkal, a bizottság nevében javasolom az Országgyűlésnek elfogadásra. Annál is inkább, mivel ezek hűen tükrözik az országgyűlési bizottságok érdemi javaslattevő szerepét. A törvénytervezet változásait a miniszter elvtárs a bizottságok észrevételei alapján elfogadta. Ilyen például az állampolgárságból történő elbocsátás illetékének jelentős mértékű, 8000 forintra való emelése, ugyanakkor — és szeretném az ellenkező példát is mondani — a másolati illeték a bizottságok javaslatára kerül csökkentésre. Ez a két ellentétes példa azt is bizonyítja, hogy a bizottságok az igazságosabb teherviselést figyelembe véve, a gyakorlathoz jobban igazodó költségemelési, illetve költségcsökkentési javaslattal egyaránt éltek. Az előterjesztés a jogalkotási munka egy fontos állomása volt. 1966 óta, ahogy a miniszter elvtárs is említette. érvényes és azóta többször módosított illetékjogszabályok áttekinthetetlenné váltak nemcsak a lakosság, de a jogalkalmazók részére is. Másrészt az állampolgárok nagy részét érintő kérdés lévén helyes, hogy törvényben legyen szabályozott. Ez a megoldás összhangban van az állami pénzügyekről szóló 1979. évi második törvény azon rendelkezésével, amely szerint a lakosság széles körét érintő adózási kötelezettséget megállapítani, vagy adózási kötelezettséget jelentősen kiterjeszteni csak törvényben vagy törvényerejű rendeletben lehet. Helyesnek tartjuk a törvénynek azt a törekvését, hogy nem az állami bevételek növelése, hanem az állampolgárokat arányosan, illetve méltányosabban terhelő költségek irányába hat. A különböző kérdések megvitatásakor gyakran találkoztunk ellentétes, más és más körülményeket figyelembe vevő véleményekké!. Például egyes vélemények szerint nagyon magas a házastársi bontó perek tervezett illetéke. Akik magasnak tartiák, azzal érvelnek, hogy az összeg nagysága konzerválhatja a rossz, a társadalom részére is káros családi kapcsolatokat. Ezzel összefüggésben érdemes szólni arról, hogy 1984-ben a megindított válónerek 60 százalékában visszalépés történt. Ami az állampolgárok részéről bizonyos fokú elhamarkodott bírósághoz fordulást mutat. Mások, akik ez illeték változatlan hagyását javasoliák, azzal érvelnek, hogv ezzel is segítsük elő a rossz házasságok felbontását. Nekünk az a véleményünk, hogy társadalmiig a házasságok fennmaradásához fűződik elsődleges érdekünk. Az illeték nagysága a
