Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

377 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 378 ésszerűbb döntést. De a megyék önállósága nemcsak étiből áll, hanem abból is, hogy észrevegyék a gazdasági egységek és igazgatási egységek is, melyek azok a kérdéseik, amelyekben törvény vagy rendelet nélkül is, van és lesz önállóságuk, és amelyeikben sokszor keresnek valakit, akitől kérdezhetnek valamit, és a kapott válalszt emelik határozattá, tehát az adott lehetőség ellenére és nem tervszerűen döntenek. Van az önállóságnak egy harmadik formája is, amit a rendelkezésre álló erkölcsi, szellemi tőke és kezdeményezőkészség alapján az adott igazgatási, vagy gazdálkodási egységek elérnek úgy, hogy a bizalom irántuk nagyobb lesz, nagyobb felelősséget tudnak vállalni és jobban meg tudják osztani az országos gondokat saját magukkal. A második témakör, ami gyakran visszatért, az az értelmiség helyzete. Az értelmiség minden rétegénél igényeltek nagyobb figyelmet, erkölcsi és anyagi megbecsülést. Nekem ezzel kapcsolaban egy észrevételem van. Sokszor ezek a megnyilatkozások úgy hangzanak, mintha a véleményt mondó nem értelmiségi lenne, holott ő maga a legtöbb esetben az. Tehát ne kívülállóként, hanem körön belül levőként, a társadalom alkotó részeként kell kezelni az értelmiségieket. Megint sokan beszéltek a munkaidő-kihasználásról. A dialektika szerint csak egy örök van, a változás. Ügy látszik, nálunk ez a téma örök, mert öt évvel ezelőtt is elhangzott a tervtárgyalásnál, hogy a munkaidőalap 80 százalékát fordítják munkára és 20 százalékát ismeretlen célokra. Az az érzésem, hogy ebben a kérdésben mi egymást agitáljuk, azokat, akik rendesen dolgoznak, és nem jutunk el azokhoz, akik nem dolgoznak rendesen és fegyelmezetten. Elhangzott egy javaslat a felszólalásokban, mely szerint időszerű, hogy az agitáció helyett gyakorlati intézkedésekkel szorítsuk ezeket az embereket a fegyelmezett,, a szocialista kor emberéhez méltó magatartásra. A 80 százalékos időkihasználás mellett gyakori a munkaerőhiány, és még gyakoribb a panasz, hogy a munka dotálása nem felel meg a követelményeknek. Azt hiszem, itt helyes, ha felállítunk egy sorrendet, először ki kell dolgozni a 40 órás hetet, utána lehet szó arról, hogy megfelelő bért tudjunk adni és ennek következményeként megszűnik a munkaerőhiány is. Ez nem zárja ki, hogy a bérek igazodjanak a teljesítményhez és a legnagyobb nehézségek mellett is az arra érdemesek több bért kapjanak. Az én számomra ezt mondta a kétnapos vita. A zárszó jogán engedjék meg, hogy képviselőtársaimnak, a miniszter elvtársaknak, az itt jelenlevő államtitkároknak, választóiknak, mindenkinek egy nagyon boldog, sikeres 1986-os esztendőt kívánjak, hogy minden jó szándék valóra váljon, hogy minden jóakarat gyümölcsözővé váljon és a terveink sikerüljenek! Köszönöm szépen. (Nagy taps.) (16.56.) Hitelesítették : dr. Pesta László Rujsz Lászlóné Soltészné Padár Ilona Balogh László Tormán Károlyné dr. Karvalits Ferenc soros jegyzők 51 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ