Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

341 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 342 Növeli az emberi alkotás tiszteletét és nem utolsósorban fokozza a fegyelmet. Az iskolák és a gazdaság jól szervezett kapcsolata a jövőben az iskolai nevelésnek kiemelten fontos területe kell, hogy legyen. A szálak szorosabbra fűzése a jövő generációjának formálását segítheti oly módon is, hogy a nehezen megközelíthető szülők elérhetőbbé válnak az iskola számára a munkahelyen keresztül. Ugyanis számos tapasztalat igazolja, hogy a nehéz helyzetű fiatalok szülei még a gondok jelentkezése esetén sem, vagy csak ritkán váltanak szót gyermekük pedagógusaival, nem keresik fel az iskolát. Az iskolának a növekvő társadalmi követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásában fontos tényező a felettes szervekkel kialakított viszonya és az iskola belső szervezeti életének rendezettsége belső emberi, szakmai kapcsolatai. Az új oktatási törvény szabályozza az oktatási intézeteknek a felettes szervekkel való kapcsolatát és tág teret biztosít az iskolának az önállóság dolgában. Meg kell tanulni élni a lehetőségekkel; a mozgástér kibővülése a nagyobb önállóság természetesen a pedagógusok nagyobb felelősségét is jelenti. E kedvező körülmény is közrejátszik a társadalmi környezetbe való jobb beilleszkedés lehetőségébe, a nagyobb közösséggel való azonosulásban. A törvény biztosította új helyzet segíti az iskolák sajátos vonásainak kibontakoztatását, az egyéni arculat markánsabbá válását. A közoktatást irányító szerveknek nem szabad késlekedni az új iskolák és tantermek terveztetési és kiviteleztetési munkáival. Üdvözölni lehet az ötéves tervben megfogalmazott tanteremépítési szándékot, amely az általános és kisegítő iskolák esetében egyúttal módot nyújt a szükségtantermek lassú felszámolására, ezzel a nevelő és oktató munka minőségének javítására, a gyógypedagógiai tevékenység alaposabbá tételére. A nyolcadik osztályt végzettek továbbtanulása viszont már nehezen képzelhető el szükségtantermekben. A középfokú oktatás az előbbinél lényegesen eszközigényesebb. Fokozottan vonatkozik ez a megállapítás a szakképzésre. Jó volna azonban ha a működtetés, a fenntartás és a tantermek számának növelése mellett jutna fedezet az általános és középiskolák technikai fejlesztésére is. Csak támogatni lenét a számítástechnika életterének további bővítésével, a felszereltség növelésével, a szakemberek kiképzésének fokozásával összefüggő elgondolásokat. A videotechnika rohamos terjedése az iskolákban ugyancsak újszerű feladatok elé állítja a felettes szerveket. Meg kell oldani viszonylag gyorsan a pedagógusok és oktatástechnikusok kiképzését a drága rendszerek kezelésére, alkotó, öntevékeny használatára. Foglalkozni kell a video oktató filmek nagytömegű gyártásával, másolásával, terjesztésével. Tisztázandó ugyanakkor számos jogi természetű kérdés is e fontos területen. Fejleszteni kell a műszaki-technikai jellegű iskolák elavulóban lévő műszer- és gépparkját. Meg kell tanítani a mai fiatalokat dolgozni korszerű gépeken. Csak határozott intézkedésekkel lehet megakadályozni a technológiai lemaradás növekedését az élvonaltól. Régi igazság, hogy a leggazdaságosabb beruházások egyike az, amit az oktatásban ruházunk be. Meggyőződésem szerint nagy a felelőssége az e kérdéssel foglalkozóknak. A tárgyi feltételek biztosításán túl az oktatás neuralgikus pontja közismerten a pedagógusképzés, -utánpótlás. A Veszprém megyei helyzet a tanítók, tanárok utánpótlása dolgában rossza'bb az országos átlagnál. Vannak körzetek, ahol e kérdés nyomasztó. A tapasztalatok szerint a képzők Veszprém megyéből történő beiskolázása sem hozza meg a várt eredményt, a végzőknek csak egy része tér vissza. Érdemes volna felmérni, hogy egy-egy főiskola mennyiben tudja ellátni regionális feladatait. Ellátatlan területek jelentkezése pedig halaszthatatlanná teszi a pedagógusképzés országos hálózatának kiegészítését új intézetekkel. Veszprém megyében korábban két ilyen intézet is működött, ma egy sincs. Tisztelt Képviselőtársak! A közoktatás feladatainak a végrehajtásából természetes módon kiemelt feladat vár a pedagógusokra, a tanári közösségekre. A terv megvalósítása megköveteli a tantestületek politikai, pedagógiai és szajkmai egységének erősítését, a tanári fegyelem továbbjavítását, a permanens önképzés megvalósítását és az iskolák növekvő belső demokratizmusát. Meggyőződésem, hogy ha mindezek ötvöződnek az emberi humánummal, a pedagógustársadalom elvégzi a rá váró feladatokat az új ötéves terv végrehajtásában. Az előterjesztett tervjavaslatot az elhangzott kiegészítésekkel együtt a magam részéről elfogadom és elfogadásra javaslom. Kérem és várom az általam elmondottak figyelembe vételét a továbbiakban, a végrehajtás során. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik dr. Berdár Béla Pest megyei képviselőtársunk. DR. BERDÁ

R BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslathoz egy témakörön belül, a környezetvédelem témakörén belül kívánok néhány gondolatot hozzáfűzni. A VII. ötéves terv környezetvédelmi célkitűzéseit reálisan akkor tudjuk megítélni, ha visszatekintünk a VI. ötéves tervre, s meghatározzuk azt, hogy milyen helyzetből startolunk, milyen alapokra építkezünk. A visszatekintés eredményeként azt kell tárgyilagosan megállapítanunk, hogy szándékainkkal szemben és jelentős erőfeszítéseink és központi ráfordításaink ellenére hazánk környezetének állapota az elmúlt tervidőszakban számos területen tovább romlott. Tovább halmozódtak az emberi tevékenységből következő károkozások, a veszélyes hulladékok, s olyan helyzet alakult ki néhány régióban, hogy ez az emberi egészséget fokozottabban veszélyezteti, az emberi környezetet károsítja. Nem arról van szó csupán, hogy kellemetlenebbé vált az élet bizonyos területeken, hanem alapvető természeti erőforrásaink kerültek veszélybe, veszélyeztetve ezzel a bővített újratermelés alapvető feltételeit is. Ilyen helyzet-