Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

331 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 332 az összefüggő, országos területeken, ezekről a fehér foltokról sem. Ezt tisztelettel ajánlom a kormány figyelmébe. Jó lenne, hogyha munkaidejüket a pihenés és a szóraikozás rovására, néhány óra utazással megtoldó munkavállalók köre a népgazdasági szempontból elengedhetetlenül szükséges mértékben csökkenne, nem beszélve arról, hogy talán milliárdokat takaríthatna meg utazási költségben, ami gondolom, energiát is takarít meg majdnem ekkora mértékben. Tisztelt Országgyűlés! Szabadjon néhány szót szűkebb munkaterületemről, az élelmiszeriparról is szólni. Cukorgyárban dolgozom és látom, Villányi elvtárs fölfigyelt, nem akarok most a cukorgyártás mellett, a cukoripar mellett védőbeszédet mondani, inkább az élelmiszeriparnak azon ágzatairól beszélnék, ahol hatósági árakkal dolgoznak. Külön balszerencséje az ágazatnak, az egész élelmiszergazdasággal és a népgazdasággal együtt, hogy a világpiac a rászorulók fizetésképtelensége, és a fejlett országok protekcionista agrárpolitikája miatt tényleges értékük alatt ítéli meg termékeinket. A belföldi értékesítés jelentős része, az alapvető élelmezési cikkek köre hatósági áron kerül piacra. Az előállítási költségek egy részét azonban olyan áruk hordozzák, amelyek szabadárasak, és árukban folyamatosan érvényesül a kisebb-nagyobb emelkedési tendencia. Bár a népgazdaság eme ágazatának külön szabályozórendszere van, ennek eddigi tapasztalatai arra utalnak, még nem találtunk olyan megoldást, amely a rögzített áras termék és a szabadáras költségtényező valamilyen összhangját legalább rövid távon megteremtené. A jelenlegi körülmények között az ilyen vállalatoknak kevesebb eszköz áll rendelkezésére a gazdálkodás eredményeinek javítására, így az ehhez kapcsolódó személyi jövedelmek növelése sem biztosítható a kívánt mértékben. Ez az élelmiszergazdaság amúgyis alacsony személyi jövedelemszintjét és ezzel együtt a szükséges munkaerő megtartását is kedvezőtlenül érinti. Vannak ugyan tartalékok az anyag, az energia megtakarítás területén, és néhány más területen is, de ez mindenképpen a lehetőségek egy szűkebb köre, olyan szervezetekkel szemben, ahol a költségnövelő áremelkedések bizonyos feltételek mellett érvényesíthetők a termékek árában. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom ellentmondásosnak tűnhet, mert miután sürgetem a hatékonyságot előrevivő szabályozók gyorsítását, egyúttal felhívom a figyelmet arra is, hogy milyen gondokat jelenthet ez. Nekem az a véleményem, hogy mindkettőt gyorsan kell megoldanunk. A kedvezőtlen hatásokat is, mert nem hiszem, hogy a hatékonyságot előrevivő intézkedések óvatossága, az apró lépések, ezek megoldanák a kedvezőtlen hatásokat. Emellett én a VII. ötéves terv törvényjavaslatát jónak tartom, mint ahogy az elején is mondtam, a prioritásai vitathatatlanok, és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Javaslom a tisztelt képviselőtársaknak, hogy most tartsunk rövid ebédszünetet. Ennek megfelelően tárgyalásunkat fél 2-ig felfüggesztem. (Szünet: 12.34—13.32 — Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Juhász Mihály, budapesti képviselőtársunk felszólalása következik. JUHÁSZ MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslat elfogadását magam is támogatom, annak ellenére, hogy a terv céljai a társadalmi igényekhez képest szerények, a terv megalapozottsága pedig még nem tekinthető teljesen lezártnak. Választókörzetemben, Csepelen, munkahelyemen, a Papíripari Vállalatnál és valamennyi társadalmi szervezetben, de különösen a Magyar Kereskedelmi Kamarában és a MTESZ tagegyesületeiben nemcsak most, hanem a tervezés egész folyamatában élénk érdeklődés és vita kísérte ezt a nagyjelentőségű munkát, annak minden szakaszát. A jelen tervidőszak szerényebb eredményei után mindenki erőteljesebb növekedést, vele együtt járó fejlődést remélt és várt 1986. január elseje után azonnal. A beterjesztett terv a társadalmi vita sok kérdésére választ ad, de az összes célt tekintve mérsékeltnek mondható. Nem találkozik osztatlan egyetértéssel az sem, hogy a javaslat a növekedést, a kibontakozást sok tekintetben a tervidőszak második felére tűzi ki. Ugyanakkor ha a terv megalapozottságát vizsgáljuk, el kell fogadni, hogy még ez a mérsékeltebb változat is a teljesítmények számottevő javulását igényli a társadalmi termelés minden résztvevőjétől. Ezévi népgazdasági eredményeink nem teremtettek jó induló helyzetet az új tervidőszakhoz. A terv nyitottsága és rugalmassága viszont lehetőséget ad arra, hogy a teljesítmények növekedése arányában . dinamizáljuk gazdaságunkat, fokozzuk a fogyasztást és a felhalmozást. Erre igen nagy szükség lenne népünk jóléte, és gazdaságunk fejlődése érdekében. A törvényjavaslat a nemzetközi gyakorlatnak és hazai adottságainknak megfelelően helyesen tűzi ki célul, hogy a fejlődés fő előre vivője az ipar legyen, fokozódjon annak szerepe a nemzeti jövedelem előállításában, a kivitel bővítésében, a népgazdaság általános korszerűsítésében, és azt, hogy az iparon belül a feldolgozóipar az átlagosnál nagyobb ütemben fejlődjön. Meg tud-e felelni ezeknek az egyre fokozódó, a népgazdasági fejlődést is meghatározó követelményeknek a magyar ipar? Ez a kérdés foglalkoztat bennünket, iparban dolgozókat, elsősorban a saját portánkon, saját vállalatainknál. A világméretű műszaki-gazdasági haladás iparágainkat és vállalatainkat is érinti. Az elmúlt időszakban iparunk összességében még nem ért el olyan teljesítményt, amely szükséges és lehetséges lett volna. Mégis figyelemre méltóak a részeredmények, a felzárkózás a nemzetközi