Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

315 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 316 bői is és az ország más tájairól is számos jó példát említhetnék, olyanokat, mint a mezőgazdaságban jól bevált rendszerek, ahol az ipar és a nyersanyagtermelő háttere megtalálta a közös utat. Miért ne találhatnák meg az ipari üzemek egymás közötti ilyen lehetőségeit is. Ugyancsak a fenti gondolatok jegyében szeretném fölvetni azt a jelentős forrásképző tényt, ami a folyamatosan megújuló szellemi és anyagi tartalékainkban rejlik. Számos esetben tapasztaltuk az elmúlt években, hogy erőfeszítéseink egy-egy új kezdeményezés kibontakoztatására, új módszerek kidolgozására, legyen az energiatakarékosság, technológiai korszerűsítés vagy szervezési ésszerűsítés, hasznosak voltak, jelentős eredményeket hoztak. Néha az az érzés töltött el bennünket, hogy olyat alkottunk, ami az egész hazában elterjeszthető, ám sok esetben tapasztaltuk, hogy a hazia más területein is vannak hasonlóan nagyon jó gondolatok, csak ebben a kis országban is nagyok a távolságok néha. Évek kellenek, amíg eljut valami jó módszer a szomszéd megyékbe is. Nagy szükségét látjuk annak, hogy szervezettebb összefogással a jó és általánosítható műszaki gondolatok, eljárások gyorsan váljanak közkinccsé és találjanak bevezetésre mindenütt, ahol ez lehetséges. Hogy ez megvalósuljon, az Országos Műszaki Fejlesztési Tanácsnak, illetve bizottságnak, a Találmányi Hivatalnak, de nem utolsósorban az ágazati minisztériumoknak is gyorsabban és és szervezetten, a területi párt- és állami szervek operatív bevonásával is cselekedni kell. Az összefogásban és közös gondolkodásban rejlő anyagi tartalékokat, forrásokat fedezhetünk fel szociálpolitikai célkitűzéseink, az idős emberek, a csökkent munkaképességűek, valamint a fiatal lakásra váró családok gondjainak megoldásánál is. Ugyancsak a megyei tapasztalatokból indulok ki, bizonyára más megyék tapasztalataival összegezve országosan is hasznosíthatók. A hatékonysági követelmény ösztönöz az üzemeken belüli munkanélküliség felszámolására. Nyugdíjas korban lévő, de még egészséges és aktív tevékenységet is igénylő emberek nagy száma is sürgeti, hogy intenzíven foglalkozzunk a csökkent munkaképességűek szervezett és hasznos foglalkoztatásával. Tanácsi és vállalati összefogással fél kellene gyorsítani a foglalkoztatók létrehozását azokon a területeken, ahol ennek szükségét látjuk. Győrött azt tapasztaltuk, hogy már az üzemelő foglalkoztató olyan univerzális szolgáltatást végez, hogy nemcsak a morális és a szociális gondok megoldását segíti, de rentábilis tevékenységgel szükségleteket elégít ki. Végezetül az összefogás jegyében meg kívánom említeni ugyancsak a megyénkben kísérletképpen megindított ifjúsági lakásalap létrehozását. Ügy ítéljük meg, hogy az azonos gonddal küzdő fiataloknak is sokat adhat a közös tenni akarás. Felmértük a különböző forrásokban meglévő pénzeket: vállalati lakásalap, tanácsi lakásalap, szociális támogatás, állami kölcsönök és természetesen a természetbeni segítség saját és vállalati lehetőségei. Ezt a kört bővítette a nemrég megjelent minisztertanácsi határozat is. Úgy láttuk, hogy a naigyobb városokban, a környékeken mikrokörzetek létrehozásával, különböző építési technológiák felhasználásával, szervezett előkészítéssel és a fiatalok szervezett bevonásával olcsóbbá tehető az építkezés és megkönnyíthető az első önerős építkezéssel az első összeg befizetésének terhe. Kedves Elvtársak! Mindezeket illusztrálásképpen a közös gondolkodás, a konkrét cselekvés igényével mondtam el. Biztos vagyok, hogy ha tágítjuk ilyenképpeni lehetőségeinket, közreadjuk egymásnak tapasztalatainkat, félretéve minden provincialista szűkíátókörűséget, bővítjük VII. ötéves tervünk pénzalapját és biztosítjuk célkitűzéseink maradéktalan végrehajtását. E gondolatokkal kívántam hozzájárulni a VII. ötéves tervtörvény és végrehajtási feladatainak elfogadásához, kívánva kormányunknak és mindnyájunknak sok sikert a végrehajtáshoz és az 1986-os évre eredményekben gazdag új esztendőt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Következik Molnár Ferenc képviselőtársunk felszólalása. MOLNÁR FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Én is áttanulmányoztam és megismertem népgazdaságunk VII. ötéves tervének törvényjavaslatát és a törvény végrehajtását szolgáló minisztertanácsi határozattervezetet. Elmondom őszintén én is, mivel először vagyok képviselő, nincs tapasztalatom és viszonyítási alapom az ilyen nagy jelentőségű, a népgazdaság ötéves fejlődését meghatározó törvényjavaslat megítélésében. Ennek ellenére szeretném elmondani azt a véleményemet, hogy szerintem ez a tervjavaslat hatalmas és alapos előkészítő munkát takar. A társadalmi, gazdasági fejlődés hosszú távú céljait népgazdaságunk lehetőségeinek, a külgazdasági körülményeknek függvényében jól szolgálja. Előrebocsátom tehát, a törvényjavaslatot elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. A terv előírja és feltételezi a gazdaságirányítási rendszer átfogó továbbfejlesztését, ezen belül a tanácsok gazdasági önállóságának növelését, a tanácsi tervezés és szabályozás korszerűsítését. Én, mivel az államigazgatásban városi tanácselnökként dolgozom, néhány gondolattal a tanácsok gazdálkodási és tervezési önállóságának növelését jelentős szabályozórendszer változásának témájához szeretnék kapcsolódni. Két kérdés is megfogalmazódik bennem e tárgyban. Például: 1. Megvannak-e minden helyi tanácsi apparátusban a megfelelő személyi feltételek a tanácsi gazdaságirányítás korszerűsítésének új gyakorlataihoz? Vagy nem eredményezi-e az új tanácsi gazdaságirányítási rendszer a települések kevésbé kívánatos differenciált fejlődését és nem akadályozza-e felzárkózásukat? Ezeken a kérdéseken, úgy gondolom, szükséges tovább gondolkozni. Mégis kételyeim ellenére meggyőződésem, hogy a változás elkerülhetetlen. Ezt én is csak erősíteni tudom, mint •már tették ezt előttem szóló képviselőtársaim is. A tanácsi gazdálkodás ugyanis nem termelő, hanem felhasználó jellegű. Ebből adódóan