Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

289 Az Országgyűlés 5. ülése; 19 kés megye iparára főleg a telephelyek, gyáregységek lettek a jellemzőek, jelenleg is több mint 300 a számuk. Ez a terület- és települéfejlesztésben is éreztette hatását, hiszen ezek az egységek inkább kötődtek többnyire megyén kívüli központjukhoz, mint saját lakóhelyi környezetükhöz. A 70-es években a technikai fejlődésben és az ipar területi elhelyezkedésében lévő különbségek mérséklődtek, a műszaki színvonal emelkedett, s a beruházások, rekonstrukciók egy része már az intenzív fejlesztést szolgálta. Mégis viszonylag sok a nullára leírt eszköz, az állami ipar gépeinek közel 90 százaléka tízéves, vagy annál öregebb. Iparunk szerkezetét és fejlettségét tekintve úgy gondolom nem meglepő, hogy az itt dolgozók átlagbére több mint 10 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. Egyébként a gyorsan fejlődő ipari szövetkezetek dolgozóinak keresete még ennél is kevesebb. Az alacsony bérek miatt az elmúlt tíz év során megyénk lakossága dinamikusan növelte kisárutermelő tevékenységét, elsősorban az állattartásban. Ezzel próbálta és próbálja ellensúlyozni a reálbérek átlagosnál nagyobb mértékű csökkenését. Jelenleg ez a jövedelem már eléri a lakosság összes pénzbevételének egyharmadát, így súlyos életszínvonalbeli gondokat okozhat egy olyan kedvezőtlen változás, ami ebben ' az évben a sertéstartásban bekövetkezett. Mezőgazdasági termelésünk mennyiségi mutatóiban országosan is az élvonalban van, de az egységnyi területen elért eredmény alig haladja meg az országos átlagot. Ennek alapvető okai, hogy az alacsonyabb jövedelmezőségű állattenyésztés részaránya magasabb, a nagyobb jövedelmezőségű ipari tevékenység pedig kisebb arányt képvisel. Viszonylag nagy a szállításból adódó többletköltség is. Kedvezőtlenül hatott, hogy az utóbbi néhány évben jelentősen csökkent a mezőgazdasági beruházások aránva és volumene. Felsőfokú végzettségi! szakemberellátottságunk messze elmarad a ielen és a iövő követelménveitől. A közgazdasági és műszaki területen kritikus szintű, a mezőgazdaságot és az igazgatást kivéve minden ágazatban tovább romlott. Ez Összefügg azzal is, hogv megyénkben mindössze két felsőfokú oktatási intézmény működik. A közéniskola befeiezése után egyetemre, főiskolára került fiatalok nagy része a dinloma megszerzése után nem tér vissza, ami sainqlatos, de két szemnontból is nem mecflenő. Egvrészt a képzés ideié alatt e^v minőségben más, magasabb életnívót, életkörülménvekpt szokott meg. másrészt a gazdaságilag fejlettebb térségekben nagvobb nersnektívát lát maga előtt. Arr=i nedig sok ecetben csak csinos lánvaink háza qsqrrkö+ése révén számíthatunk, hogv m»s területekről hozzánk csábítsunk diplomás fiatalembereket. Az előzőekben felvázolt problémáink obiektív ga^dasá^" következménve, hogv az ország más megvéihez viszonyítva legnagvobb lemaradásunk a termelő és lakossági infrastruktúra terültén van. Mindezek P ténvezők külön-külön és e«vüttesen is végered m én vben ahhoz vezettek, hogv Rékés megve W,t az egvedüh az országban, amelynek népessége a felszabadulás óta folyama. december 21-én, szombaton 290 tosan és megállás nélkül csökken. Mégis azt szeretnénk elérni, hogy a munkalehetőségek, az életkörülmények fejlesztése útján a Viharsarok, a Körösök vidéke ne engedje szétszéledni, elfogyni lakosságát, hanem mind többen itt találhassanak biztos, perspektivikus megélhetést és boldogulást. Szeretném hangsúlyozni, ebben a törekvésünkben nem kizárólag érzelmi motívumok vezérelnek bennünket. Amikor gondjaink megoldásához az Országgyűlés és a kormány 'további megértő segítségét és támogatását kérem, akkor ezt annak tudatában teszem, hogy a megyének vannak még olyan kiaknázatlan lehetőségei a termelés, az oktatás, valamint az idegenforgalom területén is, amelyek csatasorba állítása hozzájárulhatna a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növeléséhez, a gazdaság dinamizálásához. Tisztelt Országgyűlés! Az imént felvázolt gondjaink enyhítéséhez a VII. ötéves tervciklusra a kormánytól jelentős külön támogatást kapunk. A segítséget ezúton is köszönjük. A lehetőségekkel úgy szeretnénk élni, hogy még inkább összekapcsoljuk sajátos lehetőségeinket a népgazdaság fejlesztési elképzeléseivel. Konkrétan a következőkre gondolok. Az ipar területén mi még rendelkezünk szabad munkaerővel és már létező, bővíthető épületekkel. Számunkra előrelépést, az országnak -teljesítménynövekedést jelentene, ha a fővárosi üzemekben lévő alacsony kihasználtságú gépek és berendezések egy részét hozzánk telepítenék. Ez lehetővé tenné az érintett vállalatok számára a termelési és termékszerkezet-váltás meggyorsítását is. Élelmiszer-gazdaságunkban nemzedékek öröklött tudása, termelési tapasztalatai halmozódtak fel. A nagyüzemekben jól integrálódott háztáji és kisegítő gazdaságok működnek. Földjeink viszonylag jó minőségűek, illetve meliorációval ilyenné tehetők. Számos korszerű technológiát alkalmazó termelési rendszerünk van. A fejlődésben egyre inkább kibontakozó élelmiszeriparral rendelkezünk. Űgy ítéljük meg, hogy megfelelő további fejlesztési lehetőségeik birtokában még inkább ki tudnánk venni részünket az ország élelmiszer-ellátásából és a gazdaságos kivitelből is. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlesztéséhez jól felkészült szakemberekre, irányítókra, vezetőkre lenne szükségünk. Hosszú távon a megoldást abban is látjuk, ha lehetőséget kapunk felsőfokú oktatási intézmények kihelyezett tagozatainak működtetésére, illetve a megye általános fejlődésének meggyorsításával fokozódik versenyképességünk a diplomás fiatalak fogadásában is. Kedves Elvtársak! A segítséget problémáink megoldásához nem ölbe tett kézzel várjuk. Minden egyes javaslatunk megvalósításához megyénk gazdasági egységei, intézményei, tanáosai és a lakosság kész további erőfeszítésekre, fizikai és szellemi alkotóerejének összpontosítására. Ügy véljük, ez több mint egyszerű fogadókészség. Tisztában vagyunk vele, hogy gondjainkat, problémáinkat elsősorban saját magunknak kell