Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

283 Az országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 284 (ELNÖK: Sarlós István. — 10.00) ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Folytatjuk a tanácskozást. Várkonyi Péter külügyminiszter elvtársat illeti a szó. VÁRKONYI PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Faluvégi Lajos elvtárs előadói beszédében, Havasi Ferenc elvtárs pedig hozzászólásában érintette azokat a nemzetközi feltételeket, amelyek között a népgazdasági terv megvalósításán dolgozunk. Szó esett arról, hogy a most záruló VI. ötéves tervben a külső feltételek, mind a nemzetközi politikában, mind a világgazdaságban, a vártnál is kedvezőtlenebbül alakultak. Most, a VII. ötéves terv indulásakor, ha visszagondolunk a jelentős nemzetközi eseményekben bővelkedő idei évre, talán nem alaptalan az a feltételezés, hogy az elkövetkező években a korábbinál némileg kedvező»bbé válhatnak a nemzetközi feltételek. Az elmúlt időszakban népünket aggodalommal töltötte el azoknak a kedvezőtlen nemzetközi folyamatoknak a térhódítása, amelyek veszélybe sodorták az enyhülésnek a hetvenes években kibontakozott eredményeit. Nem kívánom sorra venni a szélsőséges imperialista köröknek a katonai erőfölény megszerzésére, a kölcsönös bizalom aláásására irányuló lépéseit, csupán arra kívánok emlékeztetni, milyen súlyos veszélyt jelent a világ biztonságára a fegyverkezési hajsza, a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris fegyverek telepítése Nyugat-Európában, milyen károkat okoznak nemzetközi kapcsolatokban a szocialista országok ellen indított propagandakampányok, a politikai indíttatású különböző gazdasági és pénzügyi korlátozó lépések. Mindezt tudva, nem túlzás azt állítani, hogy jelentősen megnőtt kontinensünk veszélyeztetettsége, és nem kis mértékben károsodtak az államok közötti kapcsolatok. Kézenfekvő, hogy szocialista céljaink megvalósítása szempontjából a legfontosabb külső feltétel a *béke. Ezért az elmúlt időszakban — szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetett külpolitikát folytatva —, nem mulasztottunk el egyetlen lehetőséget sem, hogy fellépjünk a béke megőrzése, a feszültség csökkentése, a különböző társadalmi rendszerű országok párbeszédének folytatása, az együttműködés kialakult rendszerének megőrzése és fejlesztése érdekében, mert meggyőződésünk, hogy a világhelyzet, az emberiség sorsának alakulásáért minden népnek, minden kormánynak megvan a maga felelőssége. Tettük ezt annak tudatában is, hogy ezek a lépéseink, ha szerény mértékben is, de hozzájárulhatnak olyan feltételek kialakításához, amelyek közepette mód nyílik az előrehaladásra a legfontosabb nemzetközi problémák megoldása terén. Ennek megfelelően igyekeztünk aktívan bekapcsolódni a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítását célzó erőfeszítésekbe. A nemzetközi fórumokon és a kétoldalú tárgyalásokon egyaránt síkraszálltunk a feszültség enyhítéséért, a fegyverzetek csökkentéséért, a világ számos pontján létező veszélyes válsággócok felszámolásáért. Kezdeményezőén vállaltunk részt a szocialista országoknak a Varsói Szerződés keretében egyeztetett politikája kidolgozásából és aktívan törekedtünk annak érvényesítésére. Támogattuk a Szovjetuniónak az általános nemzetközi helyzet javítása érdekében a szovjet— amerikai viszony normalizálására tett javaslatait. Meggyőződésünk, hogy azok megvalósítása jól szolgálja a világ minden népének, így a mi népünk érdekeit is. Fontos körülmény az is, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetiben a szocialista országoknak a konfrontáció ellensúlyozását célzó erőfeszítései találkoztak az enyhülés vívmányainak megőrzésében érdekelt más erők, köztük a fejlett tőkés országok jelentős részének közvéleménye, józan politikai vezető körei törekvéseivel is. Természetesen a külpolitika sem az óhajok, hanem a realitások világába tartozik: szilárd háttér kell hozzá, amit a mi esetünkben hazánk kiegyensúlyozott belső helyzete és a szocialista társadalom eredményes építésével kivívott nemzetközi megbecsülés biztosít. Növeli tekintélyünket, nemzetközi fellépéseink hitelét, hogy soha nem hagyunk kétséget hovatartozásunk felől, s hogy ugyanakkor az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával korrekt partnerei vagyunk a más társadalmi berendezkedésű államoknak is. Ebben a szellemben kellő figyelmet fordítottunk a tőkés országokkal fenntartott kölcsönösen előnyös kapcsolatok folyamatosságára. A legutóbbi időben sor került Kádár János elvtárs hivatalos angliai látogatására és találkozójára Kirchschläger osztrák szövetségi elnökkel. Itt említem meg, hogy e héten fogadtuk George Shultz-ot, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterét, akivel nyílt, tárgyszerű és hasznos véleménycserét folytattunk a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a legfontosabb nemzetközi kérdésekről. Ez utóbbiak megítéléséiben álláspontunk sok tekintetben eltérő, vagy éppen ellentétes, de a genfi csúcstalálkozó fontosságában és a megindult kedvezőbb folyamatok továbbvitelének szükségességében megegyező volt. Aligha vonhatja bárki is kétségbe ugyanis, hogy korunkban a világpolitikai helyzet meghatározó tényezője a szovjet—amerikai viszony alakulása. Aggodalommal láttuk, hogy a konfrontációs politika következtében a két nagyhatalom kapcsolatai mélypontra jutottak. A már amúgy is létező veszélyeket tovább fokozta az Amerikai Egyesült Államok kormányzata által meghirdetett és stratégiai védelmi kezdeményezésnek elnevezett terv, amely a fegyverkezési verseny rendkívül veszélyes új fordulóját nyithatja meg. Meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési hajszának a világűrre való kiterjesztése olyan ellenőrizhetetlen folyamatok forrása lenne, amelyek nemhogy biztonságosabbá tennék a világot, hanem ellenkezőleg: minden eddiginél nagyobb veszélybe sodornák az emberiséget. Kormányunk ezért teljes támogatásáról biztosította és biztosítja továbbra is a Szovjetuniónak az űrfegyverkezés megakadályozása I és a meglévő nukleáris fegyverzetek radikális