Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

277 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 278 emelten a lakáshoz jutás segítésére, a közművek, az oktatás és az egészségügy támogatására. Bízunk abban, hogy a lakosság életkörülményei nálunk is észrevehetően javulni fognak, és az alapellátás fejlesztésében lépést tudunk tartani az ország más vidékeivel. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez nem jelenti a több évtizeden keresztül felhalmozódott ellátatlanság, a feszültségek megszüntetését. A bázishoz viszonyított fejlődés mellett továbbra is makacs tény, hogy a megye lakossága 1950 óta mintegy háromszázezer fővel nőtt és a nagy társadalmi mozgással nem tudott lépést tartani a terület kommunális fejlesztése. Nemcsak Borsodban, Szabolcsban és más területeken, hanem legalábbis a kommunális ellátás és a lakossági infrastruktúra szempontjából a főváros szomszédságában is tartósan hátrányos helyzetben él a lakosság nagy része. Az se tévesszen meg senkit, hogy községeinkben milyen szép házakat építenek, vagy hogy a hét végi házak jelentős része kifejezett jómódról tanúskodnak. Ez is igaz, de a kép nagyon differenciált. Az objektív ellátottsági mutatók megbízhatóbban mutatják a valóságot, mint ahogy azt az átutazó látja. A hetedik ötéves tervidőszakban 33 ezer lakást tervezünk építeni, de abból csak egy ezer lesz tanácsi szociális lakás (egymilliós a lakosságunk). Munkáslakta településeken ennek többszörösét teszi ki azoknak a száma, akik még állami segítséggel sem képesek saját lakást építeni, óriási erőfeszítést igényel a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel. A középiskolákat tízezerrel több diák befogadására kell alkalmassá tenni, de ezzel egyidejűleg nekünk még az általános iskolákat is erőteljesen kell fejleszteni. A megyék sorrendjében az utolsók között vagyunk a kereskedelem, az egészségügy, a tanácsi úthálózat, a telefonellátottságban és még sok más alapvető mutatóban. Az elmondottakkal nem kívánok benyújtani az országgyűlésnek semmilyen számlát. A kormány ismeri gondjainkat és számontartja azokat. Közösen megterveztük a fővárosi agglomeráció fejlesztését az ezred fordulóig, amely segíti az övezet felzárkózását. De nagyon sokat kell érte tennünk magunknak és folyamatos segítségre van szükségünk. Ezeket a problémákat nemcsak a kormány vezetőinek vagy a testület egészének kell megfelelően kezelni, hanem, ezt kérjük minden tárcától külön-külön is. Végül szeretnék arról szólni, hogy a VII. ötéves tanácsi tervek kialakítása során a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk a térségi kérdésekre, a megyék közötti egyeztetésekre. Az biztosra vehető, hogy az összes szükséglet kielégítésére a következő években nem lesz anyagi fedezet. De az egyeztetés elmulasztásával — mi semmiképpen ne növeljük a lakosság gondjait. Ne formális kérdésként, tartalékot, lehetőséget keresve találjuk meg egymást. Komárom és Fejér megyével például az ivóvízellátás fejlesztésében, Bács, Heves, Nógrád és Szolnok megyékkel pedig a középfokú beiskolázás egyeztetésében bontakozik ki többek között érdemi együttműködés. Körülményeink miatt, és ezt gondolom, megértik, számunkra különleges jelentőségű kapcsolatunk alakulása a fővárossal. Jóleső érzéssel jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a befejeződő tervidőszakban a Fővárosi Tanács és a Pest Megyei Tanács együttműködése széles körű, rendszeres volt és határozottan fejlődött. Igen nagy hatása volt a több éves együttes tervezésnek. Nem mondjuk, hogy már nincs javítani való, de tény, hogy az együttes munka fokozatosan természetessé, konstruktívvá válik és ezt a folyamatot védeni, erősíteni kell, mert milliókat érint. Párt- és állami vezetők elhatároztuk azt is, hogy a jövőben kölcsönösen támogatjuk és segítjük a kerületek és az övezeti települések közvetlen együttműködését is. Egyik napirenden lévő kérdés az együttműködésben a vízbázisok védelme a Duna mentén, de különösen a Szentendrei és a Csepel szigeten. Szükséges, hogy a Minisztertanács a főváros és Pest megye közösen dolgozza ki hosszú távra a közös stratégiát, és egyesítse az erőket a megvalósításra. További lépéseket határoztunk el a hulladékok elhelyezésére, illetve megsemmisítésére. Kidolgozzuk a fővárosi lakosok szervezett családiház-építésének lehetséges formáit az agglomerációs övezetben. A főváros a jövőben is segíti megyénket a középiskolai képzésben, az egészségügyi ellátásban. Az objektív egymásra utaltság nyilvánvaló. Jó szándékkal, egymás problémáinak és érdekeinek a kölcsönös tiszteletben tartásával jó lehetőségek vannak az együttműködésre. Kedves Elvtársak! Törekvéseinkről, tapasztalatainkról kívántam tájékoztatni a Tisztelt Országgyűlést. Arról, hogyan keressük a meglévő erőforrások jó hasznosításának a módjait. A beruházások szerkezetének az ésszerű alakítása, a koordináció, a társadalom mozgósítása a végrehajtásra, az mind lehet hatékonysági tényező. És természetesen a megfelelő közszellem, a társadalom cselekvő készsége. Azt hiszem, hogy erre nagyon sokan tudnának jó példákat mondani, én hadd hivatkozzam arra a cselekvőkészségre, mint általánosan kívánatosra, amit Lázár elvtárs Veresegyházán tapasztalt. Mondják, hogy ha ott hét végén két ember szembetalálkozik az utcán, akkor bizonyosan az húzza ki magát, aki éppen társadalmi munkára megy és a másik pedig feltétlenül valamilyen módon mentegető dzésre kényszerül. Hogy „tudod, én is jelentkeztem, de csak a jövő szombatra tudtak beosztani". Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvénytervezetet, a beszámolót elfogadom, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves tervtörvényjavaslatról szóló vitában eddig 21-en fejtették ki a véleményüket. A holnapi napra terveink szerint 18-an jelentették be ahhoz felszólalásukat. És ez rögtön egy dilemmát okoz nekem. Két alternatíva van. Van-e türelme a jelenlévőknek arra, hogy három hozzászólót meghallgassunk és ez lerövidíti a holnapi munkanapot, vagy fejezzük be a mai tanácskozást és holnap fél hatig tartson az értekezlet. Hogy világos legyen. Ki ért egyet