Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

271 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 272 a gépkocsit 100, 150, 200 ezer forintért, nem tudom, hogy nem lehetne-e bizonyos térítéshez kötni azt. Vagy kérdezem, hogyha valaki na­gyon sokszor változtat munkahelyet és arra ő nem volt rákényszerítve, s nekünk szemészeti, vérvizsgálat, tüdővizsgálat és egy csomó vizs­gálatot el kell végezni. Kérdezem: miért kell annak teljesen ingyenesnek lenni. Vagy szeret­ném megkérdezni: a fogászati ellátásban — elnézést, itt egy kicsit magyarázatba bocsátkoz­nék — az iskolafogászatnak, a megelőző szűré­seknek, a fogszuvasodásnak, vagy egy akut fogászati ellátásnak, annak természetesen in­gyenesnek kell lenni. De ami már egy konzer­váló eljárás, vagy pedig porcelánhidat kér vagy különböző igényei vannak, nem vagyok meg­győződve arról, hogy ehhez teljesen ingyenesen kell a magyar egészségügynek adnia az orvosi munkát is. Szólnék még egy pár rövid szót arról, ho­gyan áll az érdekeltségi rendszer az egészség­ügyben. Nagyon sok műszert vizsgálunk, na­gyon sok gyógyszerkipróbálást végzünk, nagyon sok külföldi beteget látunk el, és ezekben nincs meg az intézményeknek az érdekeltségi rend­szere. Hogyha az egészségügyi intézmények és a kormányzat ezekből — például csak a külföldi betegeket emelném ki — kaphatna valamit vissza az egészségügy, akkor ezért tudnánk be­szerezni devizális műszereket, gyógyszereket vagy az akut ellátásra szorulóknak még jobb ellátást tudnánk biztosítani. Én kérem a kormányzatot, úgy, ahogy eddig is az egészségügyet segítette, a továbbiakban is segítse. A tervjavaslattal egyetértek és elfoga­dásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tolna megyéből dr. Solymosi Jó­zsef képviselőtársunk következik. DR. SOLYMOSI JÓZSEF: Tisztelt Ország­gyűlés! Hozzászólásomat azzal szeretném kez­deni, hogy a VII. ötéves tervről szóló javaslatot időben megkaptuk, volt lehetőségünk áttanul­mányozására, megvitatására a megyei képvi­selőcsoporti üléseken, illetve a bizottsági ülése­ken. A Tolna megyei képviselők szerint a tör­vényjavaslat tükrözi az ország jelenlegi hely­zetét, megfogalmazza azokat a tennivalókat, amelyek a következő öt év során a magyar társa­dalom fejlődését hivatottak biztosítani, ezért a megyei képviselőtársaim és a magam nevében a VII. ötéves tervről szóló javaslatot elfogadom azzal a megjegyzéssel, hogy a következő öt év egyes éveinek a tervezése során lesz még véle­ményünk, aminek szeretnénk majd alkalom ad­tán szót adni. Tisztelt Képviselőtársak! Ügy gondolom, hogy egy ötéves terv átfogó értékelésére, elem­zésére még rutinos, tapasztalt képviselők is ne­hezen vállalkoznak, nemhogy egy olyan képvi­selő, mint én, aki először áll véleményével a Tisztelt Ház előtt. Éppen ezért arra vállalkozom csupán, hogy szakmámhoz kapcsolódóan a VII. ötéves terv mezőgazdasággal kapcsolatos részé­ről mondjak véleményt, alátámasztva azt olyan Tolna megyei tapasztalatokkal, amelyekből ta­lán az egész országra vonatkozó következteté­seket is lehet levonni. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy Tolna megye mezőgazdasági adottságai jobbak az átlagosnál és ezt a tényt a következtetések levonásánál mindenképpen figyelembe kell venni. Tolna megyében az ország gabonaterme­lésének 7 százalékát, közel egymillió tonna gabonát termelnek. Dinamikus fejlődés volt jellemző megyénkben az elmúlt ötéves tervcik­lusban az állattenyésztés létszám- és termelési mutatóinak alakulására egészen az elmúlt év vé­géig. Növekedett az egyéb növényi és állati ter­mékek előállítása is. És lehetne még tovább so­rolni az eredményeket, ha ez lenne hozzászólá­somnak a célja. Tolna megyében azonban ma nem a múlt eredményei foglalkoztatják elsősorban a mező­gazdasági szakembereket, hanem azok a felerő­södött, negatív jelenségek, amelyekről sokat hallottunk az utóbbi időben országos összefüg­gésben is. 1985-ben a korábbi évek dinamikus fejlődése után megyénkben is csökkent az állat­állomány létszáma úgy a nagyüzemekben, mint a háztáji gazdaságokban. A szarvasmarha-állo­mány 6 százalékkal, a sertésállomány 9 száza­lékkal. Ennek megfelelően az állati termékek értékesítésében is 5—6 százalékos visszaesés várható. Ez a tény mindenképpen összefüggés­ben van az állattenyésztés jelenlegi jövedelme­zőségi helyzetével. A mezőgazdasági nagyüzemek nyeresége megyénkben, ezzel együtt az érdekeltségi alap is, várhatóan 3—4 százalékkal kevesebb lesz az elmúlt évinél. Még Tolna megyében is növeke­dett az olyan mezőgazdasági nagyüzemek száma, amelyek állandó pénzügyi gondokkal küzdenek, mégha nem is a veszteséges üzemek számával fejezzük ezt ki, mint ahogy a Borsod megyei és a Zala megyei képviselőtársam tette. A legutóbbi felmérés szerint a legfontosabb termelési esz­közök, a traktorok, a tehergépkocsik, a kombáj­nok 50 százaléka nulláig leírt állapotban van, felújításra, rekonstrukcióra vár a korábbi év­tizedekben épített állattenyésztő telepek nagy része is. Ez az utóbbi évek szűkös fejlesztési, beruházási lehetőségeit tükrözi. Állandó zavaró tényező a termelési költségek nagyarányú növe­kedése, a beáramló szabadáras cikkek szinte ellenőrizhetetlen, követhetetlen áralakulása. Foglalkoztatja még a megye közvéleményét az is, hogy miért kell évről évre nagy veszteséggel dolgozni a megye legnagyobb élelmiszeripari üzemének, a néhány évvel ezelőtt kiemelt be­ruházásként felépült szekszárdi húskombinát­nak. A mi megítélésünk szerint az ottani problé­mákat most már házon belül nem lehet meg­oldani, de még megyén belül sem, mindenkép­pen központi segítségre van szükség. Megjegy­zem, hogy ezzel kapcsolatban már történtek intézkedések, várjuk az eredményét. Ilyen és még sok ehhez hasonló kérdés foglalkoztatja ma a mezőgazdasági szakembere­ket Tolna megyében, ezért tanulmányoztam

Next

/
Oldalképek
Tartalom