Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

263 Az Országgyűlés 4. illése, 1985. december 20-án, pénteken 264 ségügyileg veszélyeztetett település egészséges vízzel való ellátását is megoldja. A regionális rendszer megépítéséhez célcsoportos támogatás kell. A 600 millió forintos program drága, ezt mi is tudjuk, de a bauxitbányászati tevékenység depressziós távolhatása miatt nincs alternatíva. Az ivóvízbázisok minőségét a szabályokban rögzített módon védeni kell. A minőségi védelmet a 11/1961. egészségügyi miniszteri és OVHutasítás szabályozza, amely a vízbázis körül hidrogeológiai védőterületről rendelkezik. Megyénk sajátossága, hogy a védőterület biztosítása rendkívül nehéz, mert a fedetlen karszt teljes egészében védőterülethez tartozik. Ezért bármely vízminőségre káros tevékenység megyénkben potenciális veszélyt jelent. A 3/1984-es OVH-rendelet ezt a területet kiemelten védett kategóriába sorolta. Megállapították, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék karsztvízkészletének minőségét megyei erőből nem lehet megvédeni. Potenciális veszélyforrások az ipari üzemek, a mezőgazdasági kemizálás, a kommunális szennyvízbeszivárgás, a szakszerűtlenül tárolt szemét. Nem tűr halasztást a Balaton-part és a Balaton-felvidék fedetlen karsztos területeiről való kommunális szemételszállítás, vagy szeméthasznosítás megoldása. A felhagyott kő- és murvabányákban záróréteg nélkül közvetlenül a karsztvízzel találkozhat a szennyeződés. A megyei tanács 260 millió forinttal járul hozzá a veszélyeztetés nélküli szemételhelyezés költségeihez, de a program 600 milliót igényel. Közegészségügyi szakemberek szerint indokolt egy szeméthasznosító mű megépítése, amely az északi Balaton-part, és a Balaton-felvidék szemételhelyezési gondját megoldaná. Veszprém megye már most is túlterhelt ipari szennyeződéssel, ezért a veszélyes ipari hulladék ártalmatlanná tételére és veszélytelen elhelyezésére megoldást kell találni. A környezetés természetvédelem külön fejezettel helyet kapott a törvényjavaslatban, de jelentősége nagyobb annál, amilyen mélységben a javaslat tárgyalja. Megítélésem szerint a környezet- és természetvédelem iránti igény színvonala jobban elmaradt a fejlett országokétól, mint a gazdaság színvonala. A környezeti ártalom, és a természet szépségének megsértése tudatában is a termelésnek adunk prioritást, de a természet nem ismétli meg az előző állapotot, ezért vigyázni kell meglevő értékeire, szépségeire. Élő környezetünk esszenciális alkotóeleme a víz, amellyel természeti adottságokban gazdag megyénk bőven rendelkezik, megvédeni minőségét, nem elég akaratunk, pénzügyi forrásunk. Ezért kértem szót. A népgazdaság VII. ötéves terv-törvényjavaslatával egyetértek, elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. De megjegyzem, az indokolás 5. fejezetében megfogalmazott javaslattal már nem érték egyet, amely az egészségre ártalmas vízzel rendelkező települések több mint felének vezetékes vízzel való ellátását tűzi ki célul. Ezt a munkát a hetedik ötéves terv végére be kell fejezni. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK : Bánf fy György budapesti képviselőtársunk szólal fel. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Képviselőtársak! Gyermekkoromban, ha anyánk leküldött a kamrába, utolsó szava mindig az volt, oltsd el a villanyt, ha kijöttél. Amikor apám kivágta a kert végén kiszáradt szilvafát, nekünk gyerekeknek kellett az apró gallyacskákig minden törmeléket összeszedni. A szemétbe hajított kenyérdarabka után sarokba térdepeltetés járt. Ki gondolhatott akkor az ünnepek után tonnaszám kukába dobott kenyerekre? Én nem hiszem, hogy ül itt a Tisztelt Házban egyetlen képviselőtársam, aki ne tudna e régi takarékosság talán mosolyt fakasztó történetére mai életünkben kiáltó ellenpéldákat felsorolni. Az anyaggyűjtés nem nehéz. Láttuk a képernyőn a ki se csomagolt alkatrészeket a MÉHbe szállítani. Láttuk a keresett könyveket a zúzda udvarán. A fűtésszabályozás rendre csak ablaknyitással oldható meg. A néhány éve oly fontosnak nyilvánított hőszabályzós csapok fölszerelése nagyrészt csak terv maradt. A távfűtésben, a központi fűtéseknél a beköszöntött meleghullám esetén éppoly tüzesek a csövek, mint nagy hidegben. A kivétel ritka. Az erdőkben vagonszámra hever a gally, nincs, akinek kelljen. Jó, ha a kitermelt és összerakott köbméterek nem korhadnak el. Építkezések után értékes vasanyag, szétszórt csempékkel, megázott cementtel együtt simul a dózer lapátja nyomán a földbe. Csak a fásításkor ütközik meg benne a kertészek ásója. Üj ságcikkek foglalkoznak gyártmányaink idejét múlta súlytöbbletével, mely hazánkban többnyire nem található nyersanyagok pazarlását is jelenti, nemcsak önsúlyát, de eladhatóságát is nehezítve. Tisztelt Ház! A példatár vég nélkül folytatható egészen a ki nem használt szellemi erő pazarlásáig. „Az ész erő. A kiművelt emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Igazibb erő az emberi agyvelőnél nincsen." Széchenyi ismert szavai nemcsak a reformkorra vonatkoztathatók: amelyik nemzet nem becsüli meg szellemi erejét, az lemond jövőjéről. És jól képzett értelmiségiek között egyre több, aki pályamódosításra vállalkozik, vagy arra kényszerül. Nagy szellemi erőkifejtést igénylő feladatok hiányában képzettségénél jóval alacsonyabb szellemi kapacitást igénylő, de jövedelmezőbb munkát választ magának. Az értelmiségi hivatások, a szellemi tőke, társadalmi megbecsülése ruhamosan csökken, a mérnökképzésről lehangoló érdektelenség híreit halljuk. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének hét elején tartott kongresszusán megfogalmazódott, hogy az erkölcsi és anyagi megbecsülés elmaradása művészeti életünk, különösen a színházak életének lehetetlenülését eredményezheti. Ki nevelje föl a jövő értelmiségét, ha az oktatás legjobbjai is elhagyják pályájukat? A szellemi kapacitás háttérbe szorulását bátran nevezhetjük pazarlásnak. Szerencsére egyre többet és egyre többen foglalkoznak ezzel a Havasi elvtárs által is fölvázolt változtatással. Minden törvény akkor hajtható végre ma-