Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

239 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 240 nét az elhasználódott berendezéseket ki kell cserélni. E követelményeket a beruházások meghatározásakor előnyben kell részesíteni. Emellett gyorsítani kell a beruházási mechanizmusunkat azért, hogy a megtalált olajmezőket minél előbb termelésbe tudjuk állítani. Emellett hatékonyabbá kell tenni a termelési technológiánkat is, gondolok itt arra, hogy a kihozatali tényezőt kell növelni ahhoz, hogy minél nagyobb készleteket tudjunk kitermelni és itt elsősorban az oldószeres módszerek jönnek számításba. Igaz ugyan, hogy ez ráfordítás- és beruházásigényes, azonban ezt a befektetést mindenképpen megéri, s itt utalok vissza a már említett 30 milliárd forintos költségvetési befizetésre. A földgáztermelésről. Az évi termelésünk 7,2—7,4 milliárd köbméter évente. Ebből 340 ezer tonna propán-bután gáz, közel 500 ezer tonna gazolinféleséget és vegyipari alapanyagot termelünk. Itt jegyzem meg, hogy a hazai energiafelhasználásban 24—25 százalék a hazai szénhidrogén-bányászat részaránya és az importtal együtt a szénhidrogének aránya 60 százalék körül van. A VII. ötéves tervben 35,6 milliárd köbméter földgáz az előirányzatunk, amelyből 650 millió köbmétert még ismeretlen mezőből kell megtermelnünk. Itt is utalok arra, hogy intenzív, jól megalapozott kutatással, valamint a működő földgázmezőkön a hűtő- és nyomásfokozó kompresszorok létesítésével kell megalapoznunk ezeket a termelési számokat, amelyről beszéltem, amellett bővíteni kell a földalatti tárolókat és nyilván az új mezéket üzembe kell állítani. Mindezt együttvéve azt jelenti, hogy a szénhidrogén-bányászatnak a beruházási igénye a VII. ötéves terv folyamán 36 milliárd forint. Tehát biztosítani kell az eszközrendszert, biztosítani kell a terveket, készülékeket, csöveket, egyszóval az ipari hátteret azért, hogy ezeket a termelési előirányzatokat teljesíteni tudjuk. Most külön szólnék a műszerellátásról, tudniillik az utóbbi időben azzal van a legtöbb probléma. Részint devizális okok miatt nehéz beszerezni, és határidő-problémák is vannak. De miért? Hiszen Magyarországon fejlett műszeripara van, gyártsanak szabályozó-, mérő-, ellenőrző műszereket, amelyek jó referencia esetén külföldön is eladhatók, nem beszélve a zökkenőmentes hazai ellátásról. összegezve tehát ahhoz, hogy a hazai szénhidrogén-bányászat teljesítse a VII. ötéves tervi előirányzatokat, biztosítani kell az összhangot a termelés és a termelést megvalósító feltételek között. Ehhez kérjük a kormányzati szervek segítségét, mert mi, akik ezen iparágban dolgozunk, bármennyire is akarjuk, nem tudjuk megoldani ezeket a feladatokat kellő segítség nélkül, még akkor sem, hogyha a készlet a földben rendelkezésre áll. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a földgáz-felhasználás arányairól szeretnék beszélni és javaslatot tenni. Az ipar felhasználása a földgázból 75 százalék, a mezőgazdaságé 2,5 és a lakosságé 22 százalék. Az ipari felhasználáson belül a vegyipari alapanyagként 10 százalék és az erőművek, fűtőművek 28 százalékot használnak föl. Az összes felhasználásunk különben 10—10,5 milliárd köbméter évente. Minthogy a forrásoldal lényegesen nem növelhető sem a hazai termeléssel, sem az importból — Faluvégi elvtárs mondta, hogy esetleg a ciklus végére várható a jamburgi vezeték —, tehát meg kell vizsgálni, hogy hogyan lehetne a felhasználás arányain változtatni úgy, hogy a lakossági fogyasztás emelhető lenne. Fontos lenne ez az életkörülmények javításához, egyes városok, község gázellátásának növeléséhez, új fogyasztók bekapcsolásához. E téren különben ellentmondásban vagyok magammal, mert én, mint bányász bizonyítom, hogy nincs több gáz, ugyanakkor, mint képviselő, harcolok azért, hogy Csongrád megyében is minél több település kapjon földgázt. Miért mondom ezt? Azért, mert Csongrád megyében 21 településben van bevezetve jelenleg a földgáz, a vezetékes gáz, ténykérdés, hogy a VI. ötéves tervben 14 település valósította meg a gázbevezetést, elsősorban önerőből kezdeményezőként az országban. így vált lehetővé, hogy a vezetékes gáz fogyasztói telítettség 42 százalék. De az igény növekszik. Körzetemben is négy község várja azt, hogy a VII. ötéves tervben megkapja a földgázt, és azok a községek, amelyekben már van földgáz, ott pedig a további fogyasztók bekapcsolását várják. Hát mindez hogyan oldható meg? Ügy, ha az erőművekben kevesebb földgázt tüzelünk el, egyetértve Kapolyi elvtárssal, — a Heti Világgazdaságban megjelent nyilatkozatával — és a villamos energiát más energiaforrásból állítjuk elő, gondolok itt szénre, atomra, vízi erőműre, vagy más energiaforrásra. Ennek kellene a feltételét biztosítani és a további lakossági fogyasztás bővíthető lenne. Emellett vétek a nagy kalóriaértékű és a vegyipar számára is fontos alapanyagot erőművekben eltüzelni, mert a modern vegyipar, a műanyag, műtrágya stb. nyersanyagbázisa, vagyis a földgáz és termékeinek felhasználásánál a vegyipart és a lakossági fogyasztást kellene előtérbe helyezni. Energiaellátásunk alapja a kombinatív energiapolitika lehet, amelynek a lényege a szén, a kőolaj és a földgáz egymás melletti alkalmazása az import optimális részaránya mellett. A hazai ásványvagyon a távprognózisok alapján lehetővé teszi, hogy megfelelően tervezhessünk, hiszen a jelenlegi fogyasztási ütemet figyelembe véve szénből több mint 200 évre, kőolajból több mint 30 évre, földgázból közel száz évre van készletünk. Ez is bizonyítja a hazai bányászatunk jelentőségét és fontosságát. Ügy ítélem meg, hogy a szénhidrogén-iparba történő befektetések a legnagyobb népgazdasági hasznot biztosítják. A feladatok, a célok megvalósítása fontos népgazdasági érdek, összehangolt tevékenységet kíván, amelyhez a szénhidrogén-bányászat rendelkezésre áll. Bízva a zavartalan energiaellátásban, a közelgő télben, mindenkinek, aki e népgazdasági ágazatban dolgozik, kívánok jó munkát és sok sikert. Köszönöm szépen. (Tops.) ELNÖK: Lestárné dr. Varga Mária képviselőtársunk Budapestről kér szót.