Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

233 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 234 Ebben a mi kis országunkban annyi nagy szőlőtermesztő, borászati vidék van és ezeknek a képviselői úgy szeretnék — nem országgyűlési, hanem szakmai képviselői — saját borvidéküket fejleszteni, hogy ezzel a másik borvidéket lekezelik. Általában az Alföld, az úgynevezett homoki borok azok, amelyek a rövidebbet húzzák. Mi az álláspontom? Döntse el a szőlőtermesztést és a borászkodást az, hogy hol szeretik és tudják művelni a szőlőt és milyen a bor minősége. Ez a döntő. Körülnéztem, arra gondoltam, hogy meghívom az Országgyűlést egy homoki borbemutatóra. De olyan kevés bor termett, hogy eltekintek ettől. (Derültség.) De a mezőgazdasági bizottságot és a kereskedelmi bizottságot meghívom Kecskemétre. Nekünk, szőlőtermesztőknek nagyon sokszor a szemünkre vetik, hogy drágán termelünk, hogy az NSZK-ban több bor terem hektoliterben egy hektáron, mint nálunk szőlő mázsában. Szöget ütött a fejünkbe, elmentünk és megnéztük. Igaza van a felvetőnek. De elvtársak, sok mindenben tanultunk már ezektől a kapitalistáktól, itt is tanulni kell. ök ugyanis nagyon racionálisan gondolkodnak. Nálunk a szőlőt a géphez kellett igazítani és ahogy nőttek a traktorok, úgy vágtuk ki a sorokat és ma már csak 2300 tőn termelünk egy hektáron, ők a dupláján, ök húsz évre telepítenek, mi 30—25 évre, tehát fiatal, ütőképes szőlőik vannak. Nálunk csak a negyed osztályúnál rosszabb területre szabad szőlőt telepíteni, 3—400 ezer forintos bekerülési költséggel, tessék kiszámítani, mit ad ez vissza. Miért vetem ezt fel? Óriási fagykár érte szőlőterületeinket. Országosan mintegy 10 ezer hektárt kell kivágni. Telepíteni kell. Szeretném itt megköszönni a kormány azon segítőkészségét, amellyel enyhítette a fagykárt. De ha már telepítünk és látunk követendő technológiai példát, akkor jó volna, ha ezt követni lehetne. Csak az erőgép kell hozzá és semmi más. Befejezésül: első ülésünk után egyik újságunkban megjelent egy humoros rajz. Miniszterelnökünket mutatja, aki kissé görcsösen kapaszkodik egy autó alváz kormányába. Az alvázra akkor borítják rá a kasznit, amely a parlamentet jelképezte. Aláírás: De a kormány maradt! (Derültség.) Elgondolkodtam ezen a rajzon akkor, és az jutott eszembe, vajon kik, vagy milyen erő gondolt másra. Hát magyar állampolgárokat választottak. A választók bizalmából kerültünk mi ide azért, hogy magunkra vállaljuk egy nagyon nehéz programnak a végrehajtását, és nem más motivált bennünket. Akkor, amikor elolvastam ezt a programot, sok ismeretlen dolgot találtam benne, sok kérdőjelet, de úgy gondolom, ha a kormány figyelembe veszi az itteni felszólalásokat, a lakossági, társadalmi szervek jelzéseit, akkor ezt a programot együtt sikerre vihetjük. Ezért én azt megszavazom, és a program végrehajtásának munkáját pártolom. Ehhez mindenkinek jó egészséget és egy eredményesebb, boldogabb új esztendőt kívánok. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Ladányi József képviselőtársunk Borsod megyéből. DR. LADÁNYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam Faluvégi elvtárs előadói beszédét, hallgattam a felszólalókat és tanulmányoztam a napirendhez csatolt dokumentumokat. Ennek alapján a VII. Ötéves tervtorvény-javaslatot én is megalapozottnak tartom, amely számol a realitásokkal, a teendő és tehető intézkedésekkel, a fegyelmezett, eredményes munkával. Elmondhatom, hogy megyénkben a tanácsi tervkoncepcióban érvényesül a törvényjavaslatban megfogalmazott központi elképzelés, ezzel összehangoltan a helyi, községi, városi érdekek is. Ezt visszatükrözte az a széles körű társadalmi vita, amely a tanácsok tervkoncepciójának kialakítását kísérte. Faluvégi elvtárs expozéjában lényeges kérdésként emelte ki a VI. ötéves terv időszakában, hogy talpon tudtunk maradni. Nehéz évek vannak a hátunk mögött, sok-sok erőfeszítéssel, jelentős eredményekkel, de több területen kiéleződött gondokkal is. Ez utóbbiakból nekünk, Borsod-Abaúj-Zemplén megyeieknek talán több is jutott, mint másutt. Sajátos természeti adottságaink, a válságos helyzetbe került nehézipari alágazatok meghatározó jellege, a szélsőséges jellemzőket mutató településszerkezet sok olyan problémával szembesített bennünket, amelyekkel korábbam csak kisebb intenzitással találkoztunk. A törvényjavaslatban több kérdésünkre megtaláltuk a választ. Amiért három legnagyobb gondunkat mégis felvetem a Tisztelt Házban, annak az a magyarázata, hogy az 1986-os tervről adott tájékoztatóban a következőket olvashattuk a 14. oldalon. Idézem: „A terv lényeges bizonytalanságokat, feszültségpontokat tartalmaz és ezek együttesen meghaladják az elmúlt évekét." Ügy érezzük viszont, hogy legsúlyosabb problémáink megoldása ilyen körülmények között sem tűr halasztást. Megyénk tanácsai nevében ígérhetem, mi munkánkkal azon leszünk, hogy a bizonytalanságok, feszültségpontok csökkenjenek és céljaink a gyakorlatban valóra váljanak. Kedves Képviselőtársaim! Először mezőgazdaságunk sajnos nem újkeletű gondjairól szólok. Termelőszövetkezeteink az utóbbi két évtizedben háromszor kerültek válságos helyzetbe, ami a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős részét szinte megoldhatatlan feladatok elé állította. Különösen lehangoló a helyzet 1985. decemberében. Százöt szövetkezetünkből 65 sorban áll a bariknál. A likviditás hiány összege eléri a másfél milliárdot. Az egy éven belül lejáró hitel meghaladja a 4 milliárdot. 1980-ban ez még másfél milliárd volt. A tartós adósságállomány pedig 1,7 milliárd forintot tesz ki. Tizenöt szövetkezetünkben az eladósodás a meglévő állóeszközök értékének 60— 70 százalékát is meghaladja. Az idén a tavalyi negatív rekordnak számító 560 millió forintos veszteség sajnos tovább növekszik. Mindez olyan termelési eredmények mellett következett be, amikor az előző tervidőszakhoz képest a megyében 63 ezer • vagonnal növekedett a gabonater-