Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

223 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 224 lük mi is, mint amilyeneket biztosítunk nekik most nevelésük, neveltetésük időszakában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy most tartsunk rövid ebédszünetet, ülésünket 60 percre, fél 3-ig felfüggesztem. (Szünet: 13.30—14.31. — ELNÖK: CSERVENKA FERENCNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat! Havasi Ferenc elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát illeti a szó. HAVASI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvényjavaslat szerepel. A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatjuk programunknak. Nem kevesebbre vállalkozik, mint a gazdasági építőmunka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a tervtörvényjavaslatot támogatom és azt a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az Országgyűlés a VI. Ötéves tervtörvényt elfogadta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkózni, amilyenekkel eddigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatot nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai már nem, az intenzív jellegű új források pedig még nem táplálták. Az új forrásokra való ráépülés akkor se lett volna egyszerű, ha bővében vagyunk a fejlesztési eszközöknek, illetve, ha a nemzetközi politikában és a világgazdaságban egy békés, meglepetésektől mentes korszaknak nézünk elébe. Sajnos, nem ez történt. Bár a VI. ötéves tervben rosszabbodó nemzetközi feltételekkel számoltunk, a bekövetkezett külső fejlemények a vártnál is kedvezőtlenebbek lettek. Az 1970-es évek végétől fokozatosan kiéleződött a nemzetközi helyzet. Az enyhülést feszültség, a leszerelést pedig újabb felfegyverkezési hullám váltotta fel. Megkezdődtek a rakétatelepítések Európában, az 1929-es világgazdasági válságra emlékeztető gazdasági, és az ötvenes éveket vissszaidéző hidegháborús helyzet alakult ki. A politikai légkör lehűlését mutatja, hogy ez alatt az öt év alatt két olimpia bojkottjára került sor és fél évtized alatt nem találkoztak a két nagyhatalom vezetői. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakítását, a kelet—nyugati együttműködés folytatását nehezítette, hogy az ismert, politikai indíttatású tiltó és korlátozó intézkedések egybeestek a világgazdaság válságjelenségeinek elmélyülésével. Világméretekben óriási megrázkódtatást jelentett, hogy 1979-et követően az energiahordozók árai közel kétszeresükre nőttek, hogy jelentősen felértékelődött a dollár, és soha nem látott magasságba szöktek a kamatok. Mindez világszerte megnövelte az adósságszolgálati terheket, súlyos fizetési válságba, importkorlátozásokba sodorta az eladósodott országokat. A nyolcvanas évekre a világgazdaság és a világkereskedelem növekedési üteme lelassult, de eközben a minőségi, szerkezeti változások jelentősen felgyorsultak. A beruházások, a termelés és a fogyasztás mindinkább a technikai csúcságazatokra, így például a számítástechnikai, a távközlési és irányításrendszeri berendezésekre, a finomvegyipari és a biotechnikai termékekre összpontosult. A hagyományos növekedési és fogyasztási modellek helyett újak, s egyben új kihívások is jelentek meg. A protekcionizmus és a diszkrimináció az állami politika rangjára emelkedett, egyes országok ellen nyílt, meghirdetett gazdasági blokád, a szocialista országok ellen pedig — a korszerű technika és technológia áramlásának megakadályozásával — embargó érvényesült. Az adósok súlyosbodó helyzete miatt a politikai okokból növekvő feszültséget tovább erősítette a hitelező országok és üzleti körök fokozódó, pénzügyi-gazdasági természetű bizalmatlansága is. A jelentős változások közé tartozik az is, hogy a gazdasági növekedés a hagyományos nyugat-európai színtérről áttevődött az amerikai és japán érdekszférához kötődő távol-keleti térségekbe. Ez az európai gazdasági kapcsolatrendszerhez kötődő országok számára különösen kedvezőtlen hatásokkal járt, az országok és országcsoportok helye átértékelődött — mind a gazdasági dinamikát, mind pedig a technikaitechnológiai lépéstartás lehetőségeit illetően. Egyfelől tehát a nemzetközi politikai viszonyok romlása megnehezítette a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok folytatását, másfelől viszont a gazdasági kapcsolatok a politikai természetű korlátok miatt nem gyakorolhattak kiegyenlítő, a feszültségeket csillapító hatást a politikai viszonyokra. A világpolitika és a világgazdaság e változásai a KGST-országoknak, így köztük Magyarországnak is jelentős többletterheket okoztak: a VI. ötéves terv időszakában az exportárak a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk az előre jelzett 60 milliárd helyett 110 milliárd forint lett. Különösen szembetűnő az élelmiszer-gazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981-es árakon értékesíthettük volna élelmiszertermékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több. A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett fizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, és csökkentettük tartozásainkat. Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szocialista országok majdnem mindegyikében jelentkeztek, és emellett olyan új problémákkal