Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

217 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 218 Indokolt várakozással tekint a társadalom az iparfejlődés alakulására, jövedelemtermelő képességének javulására azért is, mert ma már rendelkezünk egy olyan átfogó ipari koncepcióval, melyben újragondolásra került az ipar ágazati és területi 'kapcsolatrendszere, a belés a külgazdasági összefüggések, méghozzá az iparvállalat, a területi érdekképviseletek, a tudományos intézmények és egyesületek széles körű együttműködésében. Az ipari termelés növekedésének intenzív pályára való átállása a meglévő és tervbe vett beruházásokkal fcővülő eszközkapacitás és erőforrások javuló kihasználását, jobb hatásfokú hasznosítását követeli meg és ez döntően a gazdálkodó szervezetek, vállalatok magatartásától, tevékenységétől, szervezett cselekvésétől függ. Az is egyértelmű, hogy az ipari termelés növekedését az eddiginél jóval kisebb importnövekményekkel kell keresztülvinni, de az is, hogy a fajlagos anyagi és energiaráfordításokat folyamatosan csökkenteni kell. Ha ebben nem sikerül gyors előrehaladást elérni, akkor általános anyag- és energiahiány áll elő előbb a termelésben, majd a fogyasztói szférában. Szűkebb hazámban, Baranyában, az ipar meghatározó ágazata a bányászat. Fejlődése kihat az építőiparra, a szolgáltató iparra, közvetve a lakossági fogyasztás színvonalára és összetételére, ezen keresztül a régió gazdasági fejlődésének az egészére. Választókerületemnek, a »bányavárosnak mondott Komlónak és környékének a jövője pedig elválaszthatatlan a mecseki szénbányászat perspektívájától. Bányavállalat vezetőjeként módomban van a népgazdaság és ezen belül a szénbányászat problémáinak különböző nézőpontok szerinti megvilágítását figyelemmel kísérni; gondot csak az okoz, hogy a különböző megítélések ellentmondásosak és a kiutat jelentő szintézisben nehezen oldhatók fel. Rendszeresen érkeznek hozzám lakossági panaszok arról, hogy nem sikerült téli tüzelőjüket beszerezni, tegyünk már valamit, segítsünk rajtuk. Más oldalról, vállalatunk bányászdolgozói az utóbbi hónapokban tömegesen teljesítenek havi 28—30 műszakot, minden szabadnapjukon is dolgoznak és azt kérdezik, meddig lehet ezt még bírni, meddig szabad ezt így csinálni. Közgazdasági érvelések szerint, az iparfejlődés azért lassult le, mert a bányászatra és az energetikai iparra a beruházások indokolatlanul nagy hányada jutott és gazdaságosabb lenne a hazai bányászat fejlesztése helyett feldolgozóipari exportnöveléssel megteremteni a nagyobb szénimport fedezetét. A közelmúltban, amikor a helyzet elkerülhetetlenné tette a konvertibilis piacról a szén beszerzését, kiderült, hogy a hazai szénbányászat egy GJ hőegyenértékű szenet 92 forintért termelt ki, ugyanaz importból 160 forint körüli árba került. A mélybányászat kétségtelenül sokba kerül, de nemcsak nekünk, másoknak is. Más megközelítésben: az 1985-ös valós szénimport alapján az Északi-tenger kikötőiben vásárolható szén szállítási költségei meghaladják néhány hazai bányánk kitermelési költségeit. Mindezeket figyelembe véve — megítélésem szerint — a bányászatot érdemes fejleszteni, még akkor is, ha ma csak a terhek jelentkeznek, mert csak így tudjuk megteremteni azt a feltételrendszert, amelyben gazdaságosabban használhatnánk ki, illetve dolgozhatnánk fel a többi energiahordozót. És még egy, amit nem szabad számításon kívül hagyni, ez a szén idehaza van, ezzel magunk rendelkezhetünk. A hazai széntermékek termelői árait is a szabályozórendszer által előírt elvonásokat figyelembe véve a mecseki szénbányászat kétségtelenül veszteséges most már második éve, s az is marad a továbbiakban, ha jelenlegi működési feltételei konzerválódnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Végig kell gondolni, hogy az ebből fakadó társadalmi leértékelődés milyen érzéseket vált ki azokból az emberekből, akiket nehéz és veszélyes körülmények között, egyre inkább elhasználódott eszközökkel pihenőnap nélkül, fokozott erőfeszítésre buzdítunk, anélkül, hogy a sikeresség átélését, a sikerélményt megadnánk számukra. Dolgozóink látják, hogy a lakossági tüzelőanyagként értékesített szeneink iránt tartósan kielégítetlen a kereslet, s tudják, hogy a Dunai Vasmű közeljövőben üzembe helyezésre kerülő új kokoszolóműve megnöveli a kokszszén szükségletet, de nem értik, hogy a mecseki fekete szénvagyon kitermelésének fejlesztésére miért nem jut több fejlesztési forrás annál, amely imég a jelenlegi termelési szint megtartásához sem elég. Akkor, amikor a termelés növelésére úgy a hazai szénvagyon oldaláról és a hazai szükségletek oldaláról is adottak a lehetőségek. Nem értik azt sem, hogy a szabadnapi termelésre szerveződött vállalati gazdasági munkaközösségekben mód van a nagyobb teljesítménnyel arányos kereset elérésére, ugyanakkor a főmunkaidőben ezt a központi bérszínvonal szabályozása nem teszi lehetővé és kikényszeríti a szabadnapi termelés tartós fenntartását. Nem értik, hogy miért nem lehet a főmunkaidőben realizált nagyobb teljesítményt arányosan elismerni, s így a szabadnapi túlmunkát megváltani. Dolgozóink tisztában vannak népgazdaságunk helyzetével, nagyra értékelik és elismerik a kormányzat erőfeszítéseit, ezen belül a bányászatban dolgozók kiemelt megbecsüléséneik helyreállítását célzó intézkedéseit. Ugyancsak nagyra értékeljük azokat a magas szintű látogatásokat, amelyek az elmúlt időben voltak a bányászatban. Megköszönik nagy tisztelettel Aczél elvtársnak, Gáspár elvtársnak, Lázár elvtársnak, Havasi elvtársnak és Kapolyi elvtársnak a személyes látogatást. Ugyanakkor tapasztalaik alapján azt érzékelik, hogy helyzetük a társadalmi környezethez viszonyítottan nem javul, a lehetőségek korlátai között adott átlagot meghaladó bérszínvonal-növekmény csak növekvő arányú túlmunkával volt kielégíthető. Az időben és intenzitásban növekvő munkaterhelés az egészségkárosító környezetben a munkaképesség 15-20 év szolgálati idő után rohamos csökkenéséhez vezet, azaz 40-45 éves férfiak válnak produktív bányamunkán való további foglalkoztatásra egészségileg alkalmatlanokká, míg más munkahelyen, más szakmában teljes értékű munkavégzésre lennének képesek.