Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

213 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 214 toktól azért, hogy az egyensúly fennmaradjon és a többletbér kiáramlás ne okozzon inflációt. Azt viszont kiszámíthatatlannak tartom, hogy a bérek tartós nivellálása milyen teljesítménymérséklődést okoz. Ezt csak sejteni lehet, vagy némileg érzékelni akkor, ha összehasonlítást végez az ember a más országokban szokásos teljesítményekkel. A latinoktól származik a mondás: veszélyt csak veszély vállalásával lehet elhárítani. Nem hiszem, hogy veszély vállalását jelentené, hanem csak egy józan kockázatvállalás- sal érne fel egy olyan intézkedés, amely a kiemelkedő gazdasági teljesítmény ösztönzésének zöld utat engedne. Most nagy szükség van erre, hogy a munka gépezete nagyobb teljesítményt adjon és magasabb fordulaton járjon. A törvényjavaslat szerint a kormány átfogó bér- és jövedelemszabályozást készít elő és léptet életbe a tervidőszak második felében. Az addig még előttünk álló időt sem szabad azonban elveszítenünk. Javaslom ezért a kormánynak, hogy a véglegesnek szánt bérszabályozó rendelkezések életbe léptetéséig is szülessenek olyan átmeneti jellegű intézkedések, amelyek azt célozzák, hogy az eredményes gazdasági munka nagyobb elismerést kapjon. Meggyőződéssel mondom, hogy ennek hatását nemcsak gazdasági hatékonyságban érzékelhetjük majd, hanem összhangba kerülünk a XIII. kongresszus azon határozatával is, amely szerint a jobb és eredményesebb munkát az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesíteni. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem akkor, amikor a VII. ötéves tervtörvény elfogadására fogok szavazni. Köszönöm a figyelmet, (Taps.) ELNÖK: Vassné Nyéki Ilona képviselőtársunk felszólalása következik. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Országgyűlés, Képviselőtársaim ! Munkám során évek óta figyelemmel kísérem azokat az országos és helyi erőfeszítéseket és eredményeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a lakosság életkörülményeihez. A népgazdaság VII. ötéves tervjavaslatában többször megfogalmazódik, hogy az egyes megyék és térségek alapellátásában meglévő indokolatlan különbségeket mérsékelni kell. A végrehajtásban jelentős szerepük van a tanácsoknak. Meggyőződésem, hogy az ismert nehézségek ellenére most is helytállnak, mint ahogy tették ezt mindig az elmúlt 35 év alatt tanácsaink. A helyi erőket, a lakossági akaratot jól ismerve jegyzem meg, hogy még igen sok rejtett tartalékot lehet bevonni a településfejlesztő munkába. Ezt bizonyítja a hatodik ötéves tervben végzett társadalmi munkaérték. Ennek során útépítő közösségek szerveződtek, társulások alakultak, a jobb, kiegyensúlyozottabb alapellátás érdekében. Ám vannak olyan kötelezettségeink, amelyekhez nem elég az ilyenfajta segítség, azokat kiemelten állami feladatként kell megoldani. Ezek közül néhányat szeretnék elmondani, amely választókerületemben feszítő gondként jelentkezik. Szólni kívánok az oktatási feltételekről, a súlyos ivóvízellátási gondjainkról, és az idegenforgalom szerepéről, a Forma I. versenypálya építési tapasztalatairól. Tisztelt Országgyűlés! örültem annak, hogy a Hazafias Népfront kongresszusán mind a hozzászólásokban, mind pedig Pozsgay elvtárs öszszefoglalójában kulcskérdésként az általános iskolai oktatási feltételek javítása jelent meg. Magam is úgy érzem, hogy minden, amit a jövő nemzedékétől várhatunk, az iskolától indul el. Ha az alapellátásban olyan hiányosságok vannak, hogy 60—70 százalékos a két műszakban tanulók aránya bizonyos helyeken, és 35—40-es osztálylétszámmal szükségtantermekben is kell tanítani, nem várhatunk átütő eredményeket. Hogy a pedagóguspálya nem vonzó, az előbbi okok is szerepet játszanak. A két vagy három műszakban tanuló gyermektől nem várható el a kiegyensúlyozott tanulás, az így tanító pedagógusnak nem lesz sikerélménye a munkájában. Ha a gyermekek a legfogékonyabb korban nem kapják meg a színvonalas oktatást, ha a zsúfoltság miatt a pedagógusnak nincs lehetősége vagy ideje nevelni, mit várhatunk a felnövő ifjúságtól? A gazdaságilag fejlett országok rohamléptekben haladnak a technikai-műszaki fejlesztés területén, hazánk lemaradása években mérhető. A különbség csökkentésére minden erőnket mozgósítani kell, s ez különösen vonatkozik az oktatás területére. Az ifjúságnak meg kell kapni a lehetőséget, hogy oktatása, nevelése a legkorszerűbb feltételek mellett történjen. Ellenkező esetben szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az iskola elhagyása után a termelőerővé váló nemzedék nem tud megbirkózni a technikai-műszaki fejlődés változásaival. Hátrányunk növekedni fog. Szellemi értékeink elveszítik jelentőségüket. A változások gyakran kiszámíthatatlanok az életünkben, de ez a változás nem, hogy az ifjúság termelőerővé válik, és meghatározóvá hazánk jövőjében. Választókerületem a főváros peremén van, így részese az agglomerációra oly jellemző feszültségeknek. Az általános iskolás korúak száma a tervidőszak végére sem csökken, éppen az állandó beáramlás, lakossági bevándorlás miatt, sőt egyszerre jelentkezik a középiskolások elhelyezési gondja is. A főváros középiskolái a korábbinál nagyobb tanulólétszámot nem tudnak fogadni, és ez érthető. De az emberek számára nehezen magyarázható, hogy a tanulni akaró gyermeket sem a megyében, sem a fővárosban nem tudják szakiskolába vagy középiskolába felvenni, vagy csak igen nehezen. Javaslom annak vizsgálatát, hogy a jövőben a nagy vonzáskörzetű településeken olyan általános iskolák épüljenek, ami a szakiskola vagy középiskola funkcióját is el tudná majd látni. Ezt nem pedagógusként mondom, de úgy érzem, hogy egy-egy ilyen komplex oktatási intézménynyel már az általános iskola a szükség szerinti szakirányba ott helyben orientálhatná a tanulókat. Azt is mondanám, hogy nem tilos a vállalatoknak, intézményeknek az ilyenfajta oktatást az eddiginél jobban felkarolni, hogy legyen még jobb szakember utánpótlásunk. Tisztelt Országgyűlés! Választóim megbízását tolmácsolom, amikor a lakossági életkörül-