Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1325 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1326 kedéseink is, amelyek az irányítás korszerűsítését szolgálják. Az utóbbi években hét tröszt és egy nagyvállalat megszüntetése nyomán 72 élelmiszeripari vállalat és 18 eszközkereskedelmi vállalat lett önállóvá. Az idei év elején átszerveztük és összevonással egyszerűsítettük több szakigazgatási intézmény munkáját. Az első tapasztalatok szerint az élelmiszeripari vállalatok közvetlenebb kapcsolatot alakítottak ki a termelőkkel. A termelők, feldolgozók között erősödött a végtermék-érdekeltség iránti igény. Közvetlen partnerekként, egyenjogú felekként érdemlegesebben tudnak cselekedni a piaci lehetőségek gyorsabb kihasználásáért, a gazdaságosabb termelésért. A többi területen történő átszervezés hatására gyorsult az információ-áramlás. A hatósági és a szolgáltatási feladatok elkülönültek. Csökkent az igazgatási költség és létszám, s ami nem kevésbé lényeges, a gazdálkodó szervezetek önállóságával nőtt a felelősség. Természetesen semmiféle szervezeti változás nem hoz érdemi eredményt, ha az új keretek között a munka érdemi része nem javul. A jelek egyértelműen az átszervezések, az egyszerűsítések mellett szólnak ilyen értelemben is. Tisztelt Országgyűlés! A hazánkban zajló gazdasági, társadalmi változások szűkítik az egykoron igen nagy távolságot falu és város között. A termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói termelési teljesítményüknek megfelelően jó munkájuk után megtalálják számításukat anyagilag is. Jelzi ezt az a tény, hogy az utóbbi időben lassult a városba áramlás folyamata. Azok a törekvések, amelyek a falvak népességmegtartó erejét szolgálják, kibontakozóban vannak. Ezek felerősítéséért, a falu életviszonyainak javításáért az agrár-ágazatok is sokat tesznek. Egyedül a mezőgazdasági nagyüzemekben több mint 20 ezer szocialista brigád dolgozik. Ezek a kis közösségek mind szebb eredményeket mutatnak fel a szocialista munka verseny ben, a termelésben. Ott vannak, amikor társadalmi munkát igényel a falusi életkörülmények javítása, az iskola, az orvosi rendelő, az óvoda építése vagy felújítása. A mezőgazdaságban dolgozó százezrek szocialista tudatának, közösségi érzésének növekedését, gondolkodásmódjuk, tetteik igazolják. A mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatottak száma elsősorban a melléktevékenység bővülése nyomán az utóbbi időben gyarapodott. Az igaz, hogy a falusi népességnek már jó ideje csak kisebb hányada dolgozik főfoglalkozásúként a mezőgazdaságban, de mindenkor számolni kell azzal, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeink munkája, vállalkozó készsége, szervező ereje igen jelentősen befolyásolja a falu lakosságának, a hazai népesség jelentős hányadának közérzetét. Tisztelt Országgyűlés! Közvéleményünk becsüli, értékeli azt a munkát, azt a teljesítményt, amelyet hazánk agrárágazatai felmutatnak. De tudja azt is, hogy egyáltalán nem értünk el lehetőségeink határáig. Nincs sem a mezőgazdaságnak, sem az élelmiszeriparnak, sem az erdőgazdaságnak olyan területe, ahol ne lehetne nap mint nap jobb teljesítményt nyújtani, évről évre kedvezőbb gazdálkodási eredményt elérni. Mi ennek a tudatában dolgozunk, ezt a felismerést erősítjük. Munkánkhoz a politikai légkör jó. Igaz, szigorúak, kemények azok a gazdasági körülmények, amelyek között magasra állított mércéhez igazodva termelnünk kell. Ezek a körülmények belátható időn belül sem a mezőgazdaság, sem az élelmiszeripar számára érdemlegesen nem változnak meg. Mégis helyt kell álljunk azzal, hogy idei termelési feladatainkat teljesítjük; azzal, hogy az ötéves terv hátralévő éveiben is az előirányzatoknak megfelelő teljesítményt nyújtjuk. így lehetünk érdemi részesei annak, amelyért az ország egész közössége fáradozik. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Hütter Csaba képviselőtársunk. DR. HÜTTER CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Közel három esztendeje vitattuk meg és fogadtuk el a kormány e tervidőszakra szóló programját, amely az élet minden területére a társadalmi teljesítmények növelését irányozta elő. A népgazdaságban elfoglalt helyének, betöltött szerepének megfelelő feladatot kapott a mezőgazdaság is. Hozzászólásomban a célkitűzések megvalósításának mezőgazdasági, elsősorban Nógrád megye adottságai között szerzett tapasztalataival szeretnék foglalkozni. A mezőgazdaságban másfél évtizede élvezzük az indirekt irányítás adta növekvő önállóság áldásait és viseljük terheit. Nap mint nap gazdálkodunk és gazdálkodni tanulunk. Erősödött figyelmünk és érzékenységünk a szabályozás felé. Úgy látjuk, hogy ma, amikor a világpiacon politikai rendszerek, gazdasági közösségek, multinacionális nagyvállalatok, országok, termelő üzemek kemény versenye folyik, megnőtt az állam gazdaságszervező, irányító munkájának jelentősége. Versenyhelyzetet teremteni, érdekeinknek megfelelően megvédeni a termelőket, — úgy ahogy az elmúlt évben a broyler-baromfi- és hústermelőkkel is történt —, a gazdasági célok teljesítését szolgáló gyors .alkalmazkodást, ösztönző intézkedéseket hozni, nehéz és felelősségteljes feladat. Célkitűzéseink megvalósítását szolgáló kormányintézkedések születtek és lépnek életbe napjainkban is, ezekről Váncsa miniszter elvtárs átfogóan szólt, elnézést az átfedésért: néhányat a gyakorlatban "^ legfontosabbak közül én is szeretnék kiemelni. Az állami irányításban általánossá vált az indirekt módszerek alkalmazása, tovább növekedett a közgazdasági szabályozók szerepe. A támogatások helyébe számos területen az árak léptek, növelve az üzemek tisztánlátását, anyaggal, energiával való takarékosságra, az eszközök megóvására és jobb kihasználására ösztönöznek. A mezőgazdaság irányításának ésszerűsítésére, az állattenyésztés szervezésének, szervezetének hatékonyabbá tételére, az igazgatási kiadások csökkentésére hozott intézkedések, a gazdaságosság növekedését eredményezik. Szabályozó rendszerünk fokozottabban ösztönöz a gabona- és húsexport-árualap növelésére, számos hasznos elképzelés, koncepciózus cselekedet született a termőföld védelmére, termőképességének helyreállítására, megőrzésére és fokozására. Differenciált intézkedések mai jelentőségüknek megfelelően kezelik a természeti adottságok miatt hátrányos helyzetben levő üzemeket, elősegítve azok kibontakozását, az aprófalvakban élő dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. Jó célokat szolgál és remélhetőleg a népgazdaság