Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1319 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1320 a mai világ igen szigorú mércéje szerint a gazda­ságban az a teljesítmény, ami tegnap még elfo­gadható volt, ma már nem elég, és holnapra el­fogadhatatlanná válik. Azért, hogy megőrizhessük azt amit elértünk, még normális viszonyok között is minden évben többet kell tenni. Hát még most, amikor a nemzetközi gazdaságban tapasztalható, és normálisnak egyáltalán nem nevezhető viszo­nyok között kell dolgoznunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bennünket érő kedvezőtlen hatásokat a termelésben kell tettekkel kivédenünk. Mezőgazdaságunkban, élelmiszeriparunkban az elmúlt évek számos olyan tennivalót hoztak fel­színre, amelyek megoldása napirenden van, de még nagyobb figyelmet érdemel. Közülük csak néhá­nyat említek. Egyik ilyen követelmény valamennyi ágazatunkban az eszközök jobb, hatékonyabb ki­használása. Beruházási lehetőségeink, miként az egész népgazdaságé, szerények. Ha az építés jel­legű beruházások le is'lassultak ágazatainkban, a mezőgazdasági termelés gépesítésében, a műszaki haladásban tartjuk a korábbi években kialakult ütemet. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a gaz­daságok eddig 9300 traktort, 2500 gabonakom­bájnt, 1300 szálastakarmány betakarítógépet, és folytathatnám a felsorolást, állítottak munkába. A mezőgazdasági gépállomány korszerűsítése ma is tart. Miközben csökken a traktorok száma, országosan nő a motorteljesítmény. Gabonakom­bájnból jóidé je már mintegy 13 ezret üzemeltet­nék a nagyüzemek. Az elmúlt két év során alig több mint 100 ezer hektárról 120 ezer hektár fölé nőtt a kombájnok napi névleges teljesítmé­nye. Az élelmiszeripar több új gyárral, egész sor új technológiai berendezéssel korszerűsítette a ter­melést. Tovább haladt az erdőtelepítés, növekedett az elsődleges faipar teljesítőképessége. Jelentős ráfordítások árán sikeresen valósítjuk meg a gabonaprogramot, megfelelő ütemben inten­zifikáljuk a gabonatermelést. Az elmúlt két év­ben 890 ezer tonna szemestermény tárolására épült magtár. Jelentős ráfordítások árán 420 ezer hektáron végeztük el a -meliorációt, javítottuk a talajok termőképességét. Fokozatosan megteremtjük az élelmiszeripar­ban a minőség szerinti átvétel és feldolgozás feltételeit. A meglévő eszközállomány szervezet­tebb, gondosabb működtetése, jobb kihasználása az alkotó, lelkiismeretesen, felelősséggel dolgozó ember kezében további újabb, minden eddigit felülmúló eredmények forrása kell legyen. Ez most a közpon­ti feladat, ezt kell szolgálnia mindennek, a pót­lólagos befektetéseknek, a munka- és üzemszerve­zésnek, a belső érdekeltségi viszonyoknak, rövi­den az egész gazdálkodásnak. Világszerte ritkaság számba megy az olyan ország, amely területének, mint hazánkénak is több mint 70 százaléka alkalmas mezőgazdasági műve­lésre. Meglévő természeti kincsünket, amelyet alap­jában véve kedvező időjárással —, ezért olykor olykor meggyűlik a bajunk, egészített ki a termé­szet, még jobban az ország közösségének szolgála­tába kell állítani. Ezt segíti pártunk agrárpoli­tikája, ezt szolgálják a kormányzat mezőgazda­sággal kapcsolatos intézkedései. Terveink a VI. ötéves tervidőszakban helyes utat jelöltek meg. A gazdasági szabályozás eszkö­zei ágazatonként eltérően ugyan, egészében jól szolgálják a kívánt cél elérését, az élelmiszergaz­daság tervszerű fejlődését, az egyes termelőágaza­tok jelentőségüknek megfelelő arányú fejlesztését, a termelés gazdaságosságának javítását. A kormány­zati intézkedések segítették a kedvezőtlen termé­szeti adottságok között dolgozó nagyüzemeket a tal­pon maradásban. Ennek is köszönhető, hogy az el­múlt két évben bár nem csökkent, de nem is nőtt a differenciáltság a mezőgazdasági nagyüze­mek között. Eredményesnek bizonyultak azok az intézke­dések, amelyek megszigorították a termőföld védel­mét. Hatásukra mérséklődött a termőföld csökken­tésének üteme. Ezt a tendenciát tovább kell erő­síteni. A szabályozók változása — egyszer-egyszer évközben történő változása — enyhén szólva nem váltott ki különösebb tetszést gazdaságainkban, vállalatainknál. A nemzetközi piaci viszonyok, gazdasági környezetünk változásai azonban, — ame­lyeket így is visszafogottan közvetítettek intéz­kedéseink, az elmúlt években egyáltalán nem igazodtak sem hozzánk, sem a naptárhoz. A gyor­san változó nemzetközi feltételekhez, árakhoz való alkalmazkodás készségét továbbra is fenn kell tar­tanunk, sőt erősítenünk kell. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink, élel­miszeripari, fagazdasági vállalataink érettségét mutatja, hogy a szigorításokkal járó változások után soha nem azt keresték, hogy miért nem le­het megoldani az újonnan támadt körülmények kö­zött a feladatokat, hanem azt, hogy hogyan. Ez a szemléletmód szabta meg tetteiket. Megértették; termőföldünk olyan kincs, amely jó hasznosítást követel. Ez más szóval azt jelenti, hogy a hazai lakosság ellátása mellett a tavalyi exportteljesít­ményt az idén mintegy 10 százalékkal túl kell szárnyalni. Tenni kell ezt olyankor, amikor a nem­zetközi piacokon az agrártermékek ára tovább csökkent. Gyakran esik szó az utóbbi időben ar­ról — ami igaz is —, hogy az élelmiszer­gazdaság exportteljesítményére nagy szüksége van az országnak. Hozzátenném, ágazatainknak is el­sőrangú érdeke az export. A múlt esztendő megmutatta, hogy olykor nemcsak az export fokozásáért, de a megtartásáért itthon is és a nemzetközi piacon is keményen meg kell dolgozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a ha­zai fogyasztáson kívül — ami véges —, azokból a termékekből és olyan mértékben fejleszthetjük a mezőgazdasági termelést, amelyekből és amilyen mértékben vevőt találunk termeivényeinkre ország­határainkon túl. Akkor, amikor a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlesztését tűzzük magunk elé célul, erre is gondolni kell. Ez sok tekintetben más gon­dolkodásmódot követel mezőgazdasági, élelmiszer­ipari termelésirányítóktól és gazdaságoktól, válla­latoktól egyaránt. Ennek jegyében kell vizsgál­nunk országos és üzemi termelésfejlesztési elképze­léseinket, mindennapi munkánkat. Mezőgazdaságunkban a termelés szerkezete egé­szében véve megfelel természeti adottságainknak, piaci értékesítési lehetőségeinknek. A termelés egy-egy részterületén azonban — különösen, ami­kor kiéleződnek az értékesítési gondok — tapasz­talni aránytalanságokat. Tavaly néhány termék, termény értékesítése — mint az alma, a vágó­juh, a baromfi— nehézségeket okozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom